A milánói csapatok fordulóján vagyunk túl, a Milan és az Inter is fontos mérföldkőhöz érkezett ugyanis a 7. fordulóban. Ancelotti bandája az egyre hangosabban durrogó sajtó, Kaká távozásának megszellőztetése (kontrából Del Piero elhozatalának lehetősége…) és a gólképtelen, teljesen impotens játék által fémjelzett időszakot zárta le meglehetős határozottsággal, míg városi ellenlábasuk egy győzelemnyire távolodott el az őket üldözőktől. Az Internél egyébként biztosan nem zokogtak volna véres könnyeket, ha kikap a Juve, de a firenzei döntetlen is azt jelenti, hogy immár három ponttal előzik meg a torinóiakat és az időközben melléjük zárkózó Romát. Eközben megszerezte első győzelmét a Siena és a Torino, szédítő magasságokba tornázta fel magát a Genoa és nagyon aggódunk a palermói a kispad miatt, mely a Reggina elleni döntetlen után minden eddiginél nagyobb amplitúdóval indult meg szegény Colantuono alatt.

A Torino-Sampdoria meccs döntő momentuma a 43. percben érkezett el, amikor egy kőkemény Volpi-Rubin összecsapásnál a bíró könyöklést látott a genovai fedezetnél és kiállította. A döntetlen-közeli meccsen a két csatársztár (Cassano és Recoba) a nekik rendelt rövid játékidő alatt hoztak némi életet a meccsbe, de már szinte mindenki elkönyvelte a döntetlent, amikor egy szöglet után Corini belőtte a Toro első győzelmét jelentő gólját. Mi tudjuk, hogy tavaly is csak azért győzött a Samp, mert egy fiatal magyar játékosa csodálatos gólpasszt adott, ő azonban most a keretben sem volt, nem csoda, hogy vereség lett a dologból. Arról, hogy legalább Genova egyik fele örüljön, a város másik csapata gondoskodott, mely a Cagliari legyőzésével (2-0) egészen az 5. helyre lépett fel. Borriello kifogyhatatlan a gólokból és végre mutatott valamit a csapat világjáró sztárja, Di Vaio is, a Genoa pedig a szezon előtt megfogalmazott cél, a biztos bennmaradás helyett örömittasan fontolgatja az Inter nyomába eredést és még örömittasabban tekintget a 7 hellyel mögötte tanyázó Sampra.

Szegény Livornónak nem elég, hogy tökutolsók, alig lőnek gólt és cserébe gazdagon pofozzák őket az ellenfelek, még szinte minden meccsen ki is állítanak tőlük valakit. A Catania elleni vereség (1-0) áldozata ezúttal a jobbhátvéd, Balleri lett, pedig most nem álltak messze a döntetlentől a toszkánok, hiszen a hajrában egy meglehetősen egyértelmű büntetőt mulasztott el nekik megítélni a bíró, ám ettől még sajnos nem mutat szimpatikusabb képet a tabella Orsiéknak. A Catania ugyan még náluk is kevesebb gólt lő, viszont ezekkel okosabban sáfárkodik, jelenlegi 11. helyüket nincs szurkolójuk, aki ne írná alá akár a saját vérével. A futball kegyetlenségének törvényeivel ismerkedik közben az Empoli, mely a tavalyi álomszerű szezonját siratva immár kiesőhelyen áll, miközben kihullottak az UEFA kupából is. Most a hozzájuk hasonlóan nehéz helyzetben lévő Sienát segítették egy komolyabb levegővételhez (3-0), miután a toszkán kisderbin egy óra fogáskeresés után Big Mac a szokásos módon intézett egy büntetőt: kiharcolta, berúgta. A vezetés mellé a Siena emberelőnybe is került, melyet két további góllal köszönt meg, a vendégeknél pedig mi sem jelzi jobban a tornyosuló gondokat, mint a szünet előtt becserélt, majd fél óra múlva lehozott Ascoli vonal melletti szóváltása edzőjével.

A Parma-Roma (0-3) meccsen a Corradi korai kiállítása miatt egy órát emberhátrányban játszó hazaiak nem tudták jelentősen megnehezíteni a kivételesen két csatárral játszó vendégek dolgát. Az öröm viszonylagos Romában, hiszen simán nyertek és ezzel beérték a Juvét, ám a bemelegítés közben megsérült Mexés mellé Perrotta korábbi húzódása is kiújult – igaz, legyen ez inkább a szövetségi kapitányok baja, a következő forduló ugyanis csak két hét múlva lesz. A Parma egyébként szerintünk nem ennyire tragikus, volt szerencsénk a Milan ellen megtekinteni őket és azt kell mondjuk, nem lesznek nagy bajban a szezon végén, maximum akkorában, mint most.
Ha Atalanta, akkor Zampagna és hajrában szerzett gól, ugye? A hazaiak centenáriumi ünnepségének hangulat minden bizonnyal megérintette Dondarini sporttársat is, aki gólnélküli döntetlen állásnál könnyű síppal adott büntetőt a bergamóiaknak, ám Zampagna úgy látszik, jobban szereti, ha két védő lóg a nyakán, mert a büntetőből csak a kapufát forgácsolta szét, így maradt a játék képének inkább megfelelő iksz. Mindkét csapat a tabella első felében tartózkodik, így tulajdonképpen semmi meglepő nincs abban, hogy nem bírtak egymással a két hetes mini-szünet előtt. (Atalanta-Udinese 0-0)

A Palermo olyan időszakát éli, amikor semmi, de semmi nem sikerül. A támadók a legnagyobb helyzeteket is elhibázzák, a sérüléseknek, belső viszálykodásnak és az eredménytelenség miatti türelmetlen játéknak pedig a Reggina elleni döntetlen lett az eredménye, mely után nem vagyunk biztosak benne, hogy Colantuono megtarthatja helyét a Rosanerók padján. Végigtámadták ugyan a meccset, de a sok kihagyott lehetőség után előbb emberhátrányba kerültek, majd a vérszagot érző Reggina a vezetést is megszerezte a 92. percben. Ezt a mérkőzés legutolsó pillanatában Amauri ugyan kiegyenlítette, de a kiesőjelölt elleni hazai egy pont (az UEFA-búcsú és az utóbbi idők eredménytelensége mellett) nem biztos, hogy megmenti kedvenc edzőnk seggét. (Palermo-Reggina 1-1)
Remek meccset játszott az Inter és a Napoli (2-1) a zseniális Ibrahimovics ha gólt nem is szerzett, remek játékkal járult hozzá a masszív nápolyiak legyőzéséhez. A vendégek egyáltalán nem álltak be 10 emberrel védekezni, tudták, hogy azzal a saját nyakukra hurkolnák csak a kötelet, így viszont megajándékoztak minket egy remek meccsel és néhány tanulság levonásának lehetőségével. Az egyik ezek közül, hogy nem csak bombasztikusan erős csapata van az Internek, de képesek közönségszórakoztató játékra is. A Napoliról ezt eddig is tudtuk, ettől a vereségtől nem kell hídnak menniük, bár nem álltak messze attól sem, hogy akár pontot raboljanak (ez a Lavezzi-gyerek…) a listavezető otthonából. Cruz hiába csak cserecsatár évek óta az Interben, számunkra roppant szimpatikus, amit játszik: nem hisztizik, elfogadja a helyét és ha lehetőséget kap, úgy él vele, ahogy most is. Ibrahimovics pedig lő, mint mindig, cselez, mint mindig és most már passzol is, ahogy eddig soha – marha jó az Inter, egészen november elejéig ki is fog tartani a lendület.

Vajon szimbolikusnak tekinthető –e, hogy a Milan ötödik gólja, mellyel végleg a hullámsírba küldte a Laziót, a szezon eddig legszebb találata? És az, hogy Gilardino lőtte? Az egész bajnokság érdekében reméljük, hogy igen, mert azt, hogy szükség van egy jó Milanra, talán még a város kék-fekete felében sem tagadják. Ambrosini (hagyjuk már, hogy így akarta…) korai gólját Mauri egy szép támadás végén kiegyenlítette, de még az első félidőben újra előnybe kerültek a vendégek Kaká (jogos) tizenegyesével. Szegény Muslera vesszőfutása azonban még csak most kezdődött igazán. A fiatal kapust előbb Kaká bőrözte fel, majd Gilardino is, aki nemcsak belőtte az első gólját, de csodálatos műesésekkel is szórakoztatta az erre mindig fogékony Lazio-ultrákat. A hazaiak kétségbeesetten asszisztáltak a Milan-feltámadáshoz, sőt, ha nem a pályán tartózkodnak, talán ők is dübörgő tapsviharban törnek ki az ötödik milánói találat láttán. Seedorf löbbölése, Ambrosini gyönyörű lekészítése és Gila kapásból megeresztett bombája jelezni látszik, hogy a vendégek lezártnak tekintik a szezon eddig részét. A Lazio csak annyit mutathat fel, hogy a fiatal De Silvestri személyében remek jobbhátvédre talált, minden más csak siralom és gyász az örök város bugyikék felében. (Lazio-Milan 1-5)

A Fiorentina-Juventus (1-1) nem hozott magas színvonalat, a legszebb megmozdulások a kapusok nevéhez fűződtek, míg a mezőnyben egymás farigcsálása mellett a játékra már kevesebb ideje jutott a feleknek. Mit mondjunk, nem tett jót a meccsnek a Juve vezetőgólja, mely ráadásul szabálytalan körülmények között született, hiszen Treze csak akkor zavarhatta volna jobban Freyt, ha befogja a szemét, miközben Iaquinta a hosszúba belsőz. A lilák az aktív és veszélyes Mutu révén több helyzetet is elpuskáztak (vagy Buffon védett szépen), miközben a vendégek is kihagyták a sajátjaikat, így a hajrára szűk előnnyel érkeztek. A Fiorentina pedig nem adta fel és a 88. percben egy teljesen jogos tizenegyessel kiegyenlített. Vieri még pofozkodott egyet a rangadó lezárásaként, de az eredmény már nem változott, egy küzdelmes, de kevésbé izgalmas meccsen mindkét csapat elérte minimális célját: nem kapott ki.