Egy hazai, hat idegenbeli győzelem, egy döntetlen. Ez a mérleg a második forduló második játéknapján, így most minden együttérzésünk a fogadóké. A csapatok szinte minden esetben az oddsok ellen dolgoztak, fügét mutatva szakíróknak és kocsmai nagyokosoknak, és meg kell mondjuk, mi is szerencsésnek mondhatjuk magukat, amiért nem nagyon faggattuk a gömböt.

"A" CSOPORT
Rafa Benítez, a Liverpool edzője néha nem egyszerűen a rotálja a csapatát. Felforgatja. Nem hisszük, hogy csak a rotációval van baj, tegnap az Anfielden annál jóval nagyobb volt a bibi. A csapat ugyanis nem volt csapat. Támadás közben random szaladgáló játékosok, a csatároktól huszonöt méterre álló középpályások, ezt láhattuk. Azoknak, akik látták az Ajax-harmonikát működni, vagy akár csak Mourinho lassan, de biztosan ölő Chelsea-jét legjobb formájában, vicces látvány volt. A balszárnyon Leto, aki életében nem játszott komoly európai kupameccset, a hét hónapot kihagyó Aurelio, aki a hétvégén harmatos játékkal tért vissza, több mint fura. Azt, hogy a teljesen formán kívüli Sissoko, akinél jobban csak a fénykorát élő Dévényi Tibor szórta a labdákat, és aki a gólt megelőzően is elvesztette a labdát, mit keresett a pályán a meccs végén, szerintünk a spanyol sem tudná megmagyarázni. Valószínűleg ott felejtődött. Erős a gyanúnk, hogy az otthon 17. helyen álló, idén egy meccset nyerő Marseille-t lebecsülte a menedzser, és ez súlyos hibának bizonyult. A hosszabbításig kerek nulla igazi helyzetet kidolgozó Liverpoolra egy nagyon szép Valbuena-góllal csúnya vereséget mértek a franciák (Liverpool-Marseille: 0-1). Az okokat külön postban taglalhatnánk, most csak annyit mondunk: bajban van a Liverpool. Rafa azzal indokolja a néha teljesen logikátlannak tűnő rotációt, hogy a Poolnak hatvanöt meccset kell játszani az idén, a játékosoknak pedig szükségük van pihenésre. Ez igaz is, de ha így folytatják,  a 65-ből csak 55 meccs lesz, és lőttek az érvnek, a bajnokságnak, és az összes egyéb kupának is - a játékosok pedig pihenni fognak, például a BL negyeddöntők alatt is. A spanyol ráadásul hiú ember, nehezen éli meg, ha hibázik, még nehezebben ismeri ezt el tettekkel. A saját egója akár Rafa végzete is lehet Liverpoolban. De tényleg, "Rafa"? A szurkolók körében mostanában egyre inkább csak Benítez, sokunk számára pedig az ember, akit közvetlenül a nők után fogunk csak megérteni. Az otthon impotens Marseille 6 ponttal az élen áll az A csoportban, a Pool pedig egy ponttal a harmdik helyen húzza meg magát. Na, erre ki fogadott? A csoport másik mérkőzésén a Porto a 92. percben húzta be a három pontot a Besiktas ellen, természetesen Quaresma góljával. A kis "Cigány" résen volt. Az első félidőben törökök hibáztak többet tiszta helyzetben, és a "tiszta helyzet" itt már sejteti: több látnivaló akadt a Stuart Dougal-happening színhelyén, a Besiktas-stadionban, mint az Anfielden. Valóban, mindkét kapu többször forgott komoly veszélyben, a törököknek illett volna legalább egy helyzetet kihasználni. Nem tették, ezért aztán utolsók is a csoportban, nulla ponttal. (Besiktas-Porto: 0-1)

"B" CSOPORT
Benítezzel ellentétben Avram Grantet most fényezni fogjuk. Ha volt arcunk többször kritizálni őt, kell legyen hajlandóságunk dícsérni is. Ki merte hagyni Sevát, merte alkalmazni a 4-3-2-1-et a második félidőben, vagyis volt bátorsága Mourinho Chelsea-jét játszatni, ezzel nem széthúzni a már összekopott fogaskerekeket. A meccs ugyan nem úgy indult, hogy a kényszerből lassan egész védelmét maszkokba bújtató Chelsea fog örülni a végén: Villa góljával már a 9. percben vezetést szerzett a Valencia, és jobban is játszottak a spanyolok. A londoniak a pályán a sokadszor fővezéri képességeket felvillantó Drogbának, Maloudának, valamint francia kapu elé lőtt labdáját közelről bepasszoló Cole-nak köszönhetően hamar egyenlítettek, inkább a semmiből, mint előre sejthetően. Ez a gól a Valenciát doppingolta jobban, néhány látványos passzal, akcióval jelezték: ők azért mégis ragaszkodnának a  gólelőnyhöz. Nem sikerült összehozniuk, de a Chelsea csak a félidő végére talált magára ismét. A szünet után pedig jött a meglepi: egy meggyőző, a pálya közepén nagyon tömör, szervezett Chelseat láttunk viszont, a középpályások labdaszezése után azonnal előre robbanó támadókkal. Az edzőváltás óta, de talán az egész idényben először emlékeztetett gépezetre a csapat, és ez bizony az edző dicsérete is. A második félidőben a Kékek ellentmondást nem tűrően akasztották meg a spanyol akciókat, támadtak, és a 2005-ös BL-döntő harmadik Milan találatát idéző góllal meg is nyerték a meccset. Cole egy vétlennek tűnő kezezést követő lefordulás után Drogbát indította, aki a maga módján, góllal fejezte be a kétszemélyes akciót. Joe Cole a "forintos labda" a kategóriában elképzelhető legnagyobb elismerést érdemli: Michael Laudrupot juttatta eszünkbe. A Valencia egyébként két perccel a gól előtt harcba dobta a tegnap nagyon harmatos, de legalább jó magas Zigicet is, teljesen feleslegesen, érthetetlenül. Többek között emiatt mondjuk: az edzők közül Avram Grant volt jobb formában. A Chelsea 2-1-re nyert, és felnyújtotta a kezét a hátsó padsorban, jelezve az otthoni vetélytérsaknak is: jelen vannak. (Valencia-Chelsea: 1-2) A másik összecsapáson a Mourinho leváltására csak ürügyként szolgáló mérkőzésen, Londonban döntetlenező Rosenborg kikapott a Schalkétól, akik Jones és Kurányi révén nyerték meg 2-0-ra a Schalke történetének első norvégiában játszott európai kupameccsét. A leshatáron állókra szinte egyáltalán nem figyelő Rosenborg védőknek mindkét találat után kijárt volna egy dankesőn, Kuranyi pedig Vincze Ottó svájci dupláját juttatta eszünkbe. (Rosenborg-Schalke: 0-2)

"C" CSOPORT
Rómában, az Olimpiai Stadionban a Lazio és a Real produkálta a játéknap egyik ésszerű végeredményét a kevés közül. Mindkét csapat sok helyzetet dolgozott ki, ám a gólokon csak két játékos,Van Nistelrooy és Pandev osztozott, mindkét félidőt 1-1-es döntetlenre alakítva. Ezzel egyébként a holland 1 gól/BL-meccs mutatót kalapált össze magának a Real színeiben 9 mérkőzésen, ami tényleg nem semmi. Az első egy szerencsének is köszönhető gól volt, míg a második találata előtt a holland egy 43 éves kapussal szemben elvárható finomsággal fektette le Ballottát, csak azért, hogy aztán finoman átemelje. Hiába, az első félidőben a háló tetejét nyüvő Pandev a 75. percben belőtte a második gólját is - ezúttal laposan-, a Curva Nord pedig ismét tombolt, így már vidámabban fakadhattak egy újabb "Non mollare mai"-ra. (Lazio-Real Madrid:2-2) Az Olympiakosz tegnap törte meg idegenbeli nyeretlenségi sorozatát a BL-ben, az otthon is rapszodikus Bremen ellen 3-1-re nyertek a görögök. Nem kockázatos kijelentés, hogy a Werder Bernabeuban mutatott teljesítményének 80 százaléka elég lett volna a ponthoz, akár a pontokhoz. Így azonban a Bremen maradt, ami a meccs előtt volt: az egyetlen pont nélküli csapat a csoportban. (Werder Bremen - Olympiakosz: 1-3)

"D" CSOPORT
Az első ránézésre viszonylag kiegyenlítettebbnek tűnő "D" csoportban a Celtic a Milant fogadta a szokásos "You'll never walk alone"-nal a lelátóról, és egy csapattal, amely feledtetni kívánta a Sahtar elleni randa buktát. A Milan formáját figyelembe véve nem is túl nagy meglepetésre sikerült is nekik, a 90. percben szerzett McDonald-góllal lebunkózták az olszokat. A csapatok tavalyi párharcának első visszavágóján az első gólt is ők szerezték, amikor is egy szöglet után McManus az útjába csúsztatott labdát más választási lehetőség híján a golyszlijaival terelte a kapuba. Mi nevettünk, ő örült neki! Csak azért, hogy vicces jelenetekben ne legyen hiányunk, öt perccel később Markus Merk tizenegyest adott Ambrosini őrzéséért. Kakát persze nem zavarta, hogy a szögletek és szabadrúgások számától függően mérkőzésenként 30-150 alkalommal előforduló mozdulat miatt rúghat büntetőt, bevágta, utána pedig szokásosan puszit küldött az égbe fel. Most rossz helyre címezte. Arról, hogy a skótok végül három ponttal gazdagodjanak, a 90. percben McDonald gondoskodott, aki a Parkhead legnagyobb örömére egy Didáról kipattanó labdát a kapuba passzolt. Ekkor még sem a meccsnek, sem a vicces jelenetek sorának nem volt vége, Dida ugyanis a humorláda aljáról még előkotort egy apróságot. Történt, hogy egy - kétségtelenül elítélendő módon - a pályára befutó Celtic szurkoló megsimogatta a brazil kapus arcát, aki ettől először szaladni kezdett, majd rövid három méter futás után eszébe ötlött, hogy az egyenlítésre talán már kevés az idő, de az UEFA irodáiban akár még meg is nyerhetik ezt a mérkőzést, ezért összesett. A hordágyon fekvő kapus arcára tett jégakku valószínűleg kellemetlenebb lehetett, mint az a tasliszerűség, szánalmas produkció volt az egész. Mellesleg a Milan is hasonló érzéseket vált ki belőlünk: ilyen színjátékra a címvédőnek egyszerűen nem lehet szüksége. (Celtic-Milan: 2-1) Az előző fordulóban a most önbizalomnövelő győzelmet aratott Celticet miszlikbe aprító Sahtar Donyeck Lisszabonba utazott a Benficához, hogy reményeik szerint bezsebeljék első idegenbeli BL-győzelmüket. Már nem csodálkozunk rajta, sikerrel jártak. Jobban kezdett a Benfica, de a Sahtart nem sikerült megtörniük Rui Costáéknak. Hiába no, ukrán legény kemény legény, persze, ha mellette van pár brazil, olasz vagy horvát, az sem árt. Fernandinho és a Gretzky 99-es mezét elirigylő Lucarelli révén több lehetősége adódott a Sahtarnak is, végül Jadson góljának köszönhetően ők vágták zsebre a pontokat is. A Donyeck így meggyőző teljesítménnyel, 6 ponttal első a csoportban, trónol a Milan, a Benfica és a Celtic felett, cafatokra tépett tipp-mix szelvényeket hagyva maguk után. (Benfica-Sahtar Donyeck: 0-1)

Nemsokára jönnek a letölthető összefoglalók linkjei is