Nou San Trafford

Az Index blogja a világ legjobb futballjáról.

A szerkesztőségből...

Utolsó kommentek

jujjdeizgi

Friss topikok

A bagdadi aranycsapat

2007.08.03. 03:44 Bede Márton

Így utólag is elnézést, hogy az idei Ázsia-kupával gyakorlatilag nem foglalkozunk az NST-n, de valószínűleg jól sejtettük, hogy a vietnámi vagy az üzbég válogatott hőstettei és bukásai rohadtul nem érdeklik olvasóinkat. Most így utólag viszont mégis muszáj, mert a torna végül úgy alakult, hogy eredménye az egyetemes futballtörténet szempontjából maradandóbb lesz, mint bármi, ami az idén a világ focipályáin történt. Az iraki válogatott diadala nagyobb dolog, mint Maldini harmincadik BL-diadala, Messi szlalomja a Getafe ellen vagy Beckham emigrációja.


A múlt vasárnapi döntőben Szaúd-Arábia felett aratott 1-0 arányú győzelemnek ott a helye a foci mitológiájának olyan hőstettei közt, mint az a legendás meccs, amelyet 1914 karácsonyán valahol a nyugati front árkai közti senkiföldjén vívtak angol és német katonák, vagy az a másik 1942-es, amely után a Dinamo Kijev játékosai az életükkel fizettek, amiért nem voltak hajlandóak lefeküdni az alkalmi náci tizenegynek. Ez a két mérkőzés viszont valószínűleg – ha egyáltalán – nem egészen úgy zajlott, ahogy azt mesélni szokták. Az iraki diadalnak pedig minden egyes mozzanata igaz, benne volt a tévében meg a Youtube-ban, a csoda megtörtént, vitatkozni nincs min.

Nem volt az véletlen, hogy amint a Dzsakartában játszott meccs végét jelző hármas sípszó felharsant, a CNN élő egyenes adásban kapcsolta Bagdadot, ahol a telepített riporter szavaiból alig lehetett valamit hallani a háttérben ünnepelve ropogó fegyverektől. Az utcákon táncoló és éneklő, egymást ölelgető irakiak látványához hasonlót nem látott a világ, amióta 2003 áprilisában a városba bevonuló amerikai csapatok segédletével a bagdadiak ledöntötték talapzatáról Szaddam Husszein óriási szobrát. Sőt, ez még annál is nagyobb dolog volt. négy évvel ezelőtt biztos sokan voltak Irakban, akik a régi rezsim kiszolgálóiként rettegve nézték a tévét, most viszont valószínűleg nem volt az országban ember, aki ne ugrott volna ki a bőréből. Irak ennyire egységesen nem örült azóta, hogy 1947-ben az angolok végre kivonultak, az ország pedig elnyerte függetlenségét.

A darabokra esett, országként már rég nem működő Irakban a nemzeti fociválogatott olyan egységet teremtett, amilyet sem Szaddam, sem az amerikai bombák, sem a Bush elnök által kijelölt, a demokráciát építeni hivatott helyi kiskirályok nem voltak képesek összerántani. A mostani Ázsia-kupára kiutazó keretben egyaránt voltak síita, szunnita és kurd játékosok, márpedig huszonkét ilyen vegyes származású ember Irakban már rég nem képes úgy asztalhoz ülni, hogy valamelyikük ne húzza meg perceken belül a testére erősített robbanószerkezet indítózsinórját. Ez a vegyes társaság Jorvan Vieira szövetségi kapitány vezetésével mégis olyan egységgé kovácsolódott, hogy a döntőbe vezető úton több regionális futballhatalmat is legyőztek Ausztráliától Koreáig.

A Szaúd-Arábia elleni végső győzelem pedig külön szaftos történet, nagyjából mint ha a magyar válogatott a szovjetek ellen vívta volna az 1954-es vébé döntőjét, és meg is nyerte volna azt. Irak jelenlegi nyomorúsága, a mindennapos merényletek, a kvázi-polgárháború az USA és Irán mellett ugyanis a leginkább a szaúdiak zavarosban halászásának köszönhető. Egyszerre barátkoznak ők az amerikaiakkal és szponzorálják világszerte az iszlám fundamentalizmust, különösen azt a militáns, szunnita vonalat, amely ma darabokra robbantja Irakot. Ráadásul a pucérseggű irakiakkal szemben a szaúdiaknak az olajuknak köszönhetően gyakorlatilag végtelen mennyiségű pénzük is van. Az ember életét megkeserítő, dúsgazdag nagyobb testvért legyőzésénél pedig alig van jobb érzés az életben.

A magyar példa már csak azért is jó, mert nehéz nem észrevenni a párhuzamot az Aranycsapat története és ez a mostani iraki válogatotté közt. Természetesen ezeket a muszlimokat valószínűleg nem fogják soha a sportág legnagyobb klasszikusai közt számon tartani, de amit ők ma jelentenek hazájuk számára, az nagyon hasonlít a kora ötvenes évek Magyarországának lelkiállapotára. Két reménytelen ország, amelynek lakói mindennapjai gyakorlatilag élhetetlenek voltak, egyaránt a focicsapatukban találták meg kevés örömük közül a legnagyobbat.

Az iraki drukkerek külön tragédiája, hogy minden nyomorúságuk mellé még focit sem nagyon láthatnak élőben. Az országban a folyamatos robbantások miatt már rég betiltották a nagyobb tömegrendezvényeket, a válogatott is külföldön készült fel a tornára. A játékosok nagy része eleve külföldön játszik, a legtöbb valamelyik olajemirátus gazdag klubjánál. Akárcsak Puskáséknak, nekik is végtelenül jobb az életük, mint egyszerű honfitársaiknak, viszont a gondtalantól azért messze van. Az Ázsia-kupa alatt a keret több tagjának családtagja is meghalt az otthoni merényletek valamelyikében. A győzelem után nyilatkozó játékosok mind ugyanazt mondták: szeretnének az otthoniakkal együtt örülni, de a jelenlegi helyzetben be sem merik tenni lábukat az országba. A diadalt sem Irakban ünnepelték, hanem a kényelmes Bahreinben.

Sajnos fogalmunk sincs, hogy mi volt az a plusz, amivel az irakiak le tudták győzni sokkal képzettebb, tapasztaltabb és jobb körülmények közt készülő vetélytársaikat. Ami az összefoglalókból lejött, az alapján talán annyit lehetne mondani, hogy akárcsak a görögök az EB-n három éve, ők is a csapategységre építettek az egyéni flikkflakkok helyett. Azt viszont egy pillanatig se gondoljuk, hogy a semmiből született ez a győzelem, az iraki focisták egyszer már meglepték a világot, amikor 2004-ben az olimpián az elődöntőig jutottak.

A kupa természetesen nem hozott békét Irakba, ezen a héten is ugyanannyi a véres merénylet, mint az ezt megelőzőn. Sajnos Magyarországról sem húztak el a szovjet csapatok a londoni 6-3 után. Viszont néhány órára egy egész ország önfeledten jól érezhette magát, és még ha a következő húsz évben sem változik a helyzetük, az irakiaknak legalább lesz egy szép közös emlékük, a vízipipák mellett pedig örökké lehet arról mesélni, hogy milyen is volt, amikor Mahmud Younis befejelte a 76. percben. Mert hát az a helyzet, ahogy azt az NST valamennyi olvasója természetesen pontosan tudja, hogy a foci a legjobb dolog a világon.

13 komment

Címkék: több mint foci ázsia kupa

A bejegyzés trackback címe:

https://nst.blog.hu/api/trackback/id/tr48131214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szbszig 2007.08.03. 05:51:24

Mi az, hogy nem érdekelt minket?... :p

Egyébként meg összefoglalók:
www.afcasiancup.com/en/fanzone/hilights.asp

Frigo 2007.08.03. 08:34:36

"Sőt, ez még annál is nagyobb dolog volt. négy évvel ezelőtt biztos sokan voltak Irakban, akik a régi rezsim kiszolgálóiként rettegve nézték a tévét, most viszont valószínűleg nem volt az országban ember, aki ne ugrott volna ki a bőréből."

Gondolom, hallottál a merényletekről. Ez bizonyítja, hogy volt olyan abban az országban, aki nem örült a diadalnak. Szánalmas...

psy 2007.08.03. 08:34:38

a szaudiak wahhabiták, a szunniták pedig a nagy egyházak közül a legbékésebb vonalat képviselik általában. csak a történelmi pontosság kedvéért :)

amúgy egyetértek, tegnap este végre fasza lehetett irakinak lenni, ha csak pár percig is.

Woland 2007.08.03. 09:54:55

en azert azt mondom hogy a gorogoknel szorakoztatobb focit jatszottak az irakiak ezen az Azsia kupan. minden elismerest megerdemelnek! (meg akkor is ha idonkent borzaszto atlatszoan szimulaltak, huztak az idot, majd jobb szineszek lesznek ha elszerzodnek Europaba:)

vallastani kitero:

megrakogep: a vahhabitak is szunnitak - mint a bogar es a rovar ugye, es naluk van a legkemenyebb saria torvenykezes. arrol meg hogy mennyire a szunnitak a legbekesebb muszlimok nyilvan az tanuskodik hogy az Al-Kaida is egy szunnita szervezet, ugye? :)

ApukadHUN 2007.08.03. 10:08:16

Meccset nem láttam, de az összefoglalóból azért az jön le, hogy ezt a meccset megérdemelten nyerték meg. Az iraki 10-es meg elég jól képzettnek tűnik, meg fizikailag is ott van. Mikor lefutja a védőt, azért az elég félelemetesnek tűnik, mégha nem is roberto carlosról van szó..
kontrasztként:
Tegnap láttam Pompert 1a Kispest meccsén (10 percig néztem a meccset). Egy szögletet íveltek neki 18-ra, hogy kapásból benyomja - még most is keresik a lábát... Aztán meg egy félpályáról guruló labdát akart kikísérni, pedig a riporter is mondta már, hogy az bizony nem fog kimenni...Pomper azért megvárta míg tényleg megállt a vonal előtt...
Nem újdonság, hogy jobbak nálunk az Irakiak, de azért kiábrándító, hogy nálunk a kiválasztásra meg az infrastruktúrára fogják, hogy nincs focink. Irakban bezzeg van infrastruktúra meg futballakadémia...
Nekem ne mondja senki, hogy Mezei György, aki azért a magyar foci szakmai előmenetéléért elég régóta felelős és több mint 20 éve próbálja kirángatni a magyar focit a szarból a tökéletes szakember. 20 éve ugyanazok az edzők mozognak és irányítanak és ezidő alatt egy Nedvedet, Sevcsenkót, Sukert, Hagit, Szavicsevicset nem sikerült kinenvelni. Lehet mondani Détárit, de azért ezekhez az emberekhez illetve eredményeikhez képest egy frankfurti kupagyőzelem és játékos ismertség eléggé nulla volt.
A környéken mindenkinek sikerült már világsztárt nevelnie, de magyar futball szakmai vezetése adós egy aranylabdással, vb gólkirállyal, "Barcelona vagy Milan 10-essel", többszörös BL győztessel.
Én nem a világbajnoki döntőt reklamálom, hanem legalább egy Mijatovicsot (aki nekünk 100 perc alatt 7-et vágott).
Lehet hogy ez off topic de a tököm ki van már az egésszel. ha egy román csávó elmegy bárhová európába Mutu válogatott mezben mindeki tudja miről van szó.
Én kinek a válogatott mezét vegyem fel?

Drout 2007.08.03. 10:14:31

Összefoglaló alapján jó meccs lehetett. Van egy-két brazilozó megmozdulás :)

drogosmacska 2007.08.03. 10:44:44

De jó kis meccs lehetett ez! És milyen csúnyán elment mellettünk a világ...

nadivereb 2007.08.03. 14:47:59

Frigo: Lehet, hogy volt pár tucat barom, akik ezt a napot is merényletekre és félelemkeltésre használták fel. Ez ebben az országban -sajnos- szinte természetes. A nagy dolog viszont az, hogy nem sikerült félelmet kelteni, sőt, az egész iraki nép egy emberként utálta ezeket. Szunnita, Siíta, kurd egyaránt, merthogy az összes vallási és etnikai csoportból volt ember a keretben. Egyébként a csapat iszonyat jó, én még egy csoportmeccsről láttam egy hosszú összefoglalót, de abból is lejött, hogy egységes, nagyon képzett és érett csapat. Azután, amit átéltek és ekkora teherrel a vállukon ilyen trükköket megereszteni egy kontinensbajnokság döntőjében, le a kalappal!!

Real of a26 2007.08.03. 16:16:21

NA AKKOR ELŐSZÖR IS:
Tessék már végre tudomásul venni,hogy az iraki válogatott nem rosszarcú gyapotszedőkből és tehenészlegényekből áll akiket az aknamező kellős közepéből rángattak a focipályára.Nem,ők bizony gazdag arab klubokban keresik a mindennapi betevőjüket és kifejezetten képzett játékosok.Ennél fogva nem meglepetés,hogy a végén odaértek.
(Mondjuk én Del Koreát vagy Japánt esélyesebbnek véltem)
MÁSODSZOR:
Attól,hogy viszonylag kevest tudunk az arab fociról még ott is lehetnek nagyszerű a világelithez tartozó játékosok:Nur-->Szaud,Trabelszi,Meite,Jaizi-->TUN
Mido-->EGY Mahdavikia,Karimi--->Irán

sandinista 2007.08.04. 16:58:19

Teljesen jó volt a meccs az összefoglaló alapján. Irak nyerhetett volna kábé 4-2-re, ha a kapusok nem védenek jó nagyokat (bár a szaúdi csávó többször is bizonytalankodott és a gólban is alaposan benne volt, a kollégájának meg piszok nagy mákja volt, amikor a felpattanó nem esett be).

Magunkat szerintem felesleges bárkivel is összehasonlítgatni :-(

szbszig 2007.08.18. 19:32:56

Még annyit hozzátennék az Ázsia-kupához így nagyon utólag, hogy az üzbég válogatottat lassan ki lehet nevezni a világ (jelenlegi) legszerencsétlenebb nemzeti tizenegyének.

Ugyebár a legutóbbi vb-pótselejtezőn úgy estek ki a bahreinek ellen, hogy egy teljesen infantilis bírót küldtek a hazai meccsükre, aki 1-0-s vezetésük és egy számukra megítélt és értékesített tizenegyest követően bírói műhibát követett el. Aztán a megismételt meccsen és a visszavágón a bahreiniek továbbmentek 1-1, 0-0-lal, idegenben szerzett góllal...

Az Ázsia-kupán meg aki látta a negyeddöntőjüket (1-2) a szaúdiak ellen, vagy legalább annak az összefoglalóját, az tényleg nem kételkedik a fenti titulusban. Öt(!) kapufát rúgtak, elvették egy góljukat les címén, pedig méterekkel hátrább állt a játékosuk a védőnél valójában. Elképesztő...

Én már komolyan elkezdtem szurkolni nekik azóta...

the real 2007.08.23. 13:28:08

Nekem az Ázsia-kupáról leginkább Dél-Korea "remeklése" marad meg: a torna kieséses szakaszában 360 percet játszottak le gól nélkül... Bár a portugáloknak a vébén összejött 365 perc (rekord egy tornán belül, végül elnyerték vele a "Legszórakoztatóbb csapat" díjat) is, de ők legalább kaptak közben.
süti beállítások módosítása