Még történelemből közepesen kiművelt olvasóinkat sem lepheti meg a hír: megint a németek kezdték. Nagy bátorság volna azonban a DFB Ligakupát valódi tétmeccsnek nevezni, de legalább első blikkre nem sörmeccs-szerű tingli-tanglit láthattak a hosszú  nyári szünet után a futballra amúgy is jelentősen gerjedő német polgártársak és a sors által bőkezűen vert magyar futballbarátok. A színvonal bocsánatos mélyrepülése mellett a csapatok megmutathatták, hol tartanak a felkészülésben, mennyire sikerült beépíteniük nyári szerzeményeiket, és persze számot adhattak elszántságukról, ami a ligakupa megnyerését illette.

Jelezze kézfeltartással, aki nem csak a Bayern igazolásai miatt volt kíváncsi (ha egyáltalán) a felkészülés németes fegyelmezettségétől szétfingatott csapatok tusakodására. Nem kell szégyellni, minket sem érdekelt más, bár azért Hajnal debütálására is kíváncsiak voltunk. Bár a mélynövésű irányító adott néhány szép passzt, sajnos a kihagyott büntetője soknak bizonyult a Schalke ellen, és a kifejezetten szar csapatnak tűnő Karlsruhe ki is kapott. Eközben a másik negyeddöntőben a Bayern némi fogáskeresés után 51 ezer brémai előtt állt nemes bosszút a Werder ellen a tavalyi döntőben elszenvedett 2-0-ás vereségért. Ribéry és Altintop remekül, Zé Roberto jól, Klose pedig kielégítően játszott, a müncheniek pedig összességében azt a látszatot keltették, mintha valóban egész jó kis gárdát alkotnának. Ezt megerősítendő,  a sajtó által szajkózott kérdésre (miszerint miért nem vásároltak egy klasszis védőt is) válaszul állítólag megkezdték a tárgyalásokat Walter Samuellel (aki speciel szerintünk nem klasszis védő, de hátha tévedünk). Mindenesetre megnyugtató, hogy a vezetőség nem engedi a köcsög-indexüket egy bizonyos szint alá süllyedni, mert lássuk be, az eddigi érkezők mind a Tanult Kolléga által meghatározott dupla A kategóriások kasztjából érkeztek

A Schalke aztán az elődöntőben látszatra simán, egyébként némileg megizzadva legyőzte a kupagyőztest. Mutatós passzolgatást követően korán hátrányba kerültek, de még az első félidőben fordítottak – 7 perc alatt három gólt lőve. Kurányi ha gólt nem is szerzett, de kiváló passzokkal szolgálta ki társait és a szabályosra nyírt barkókra gerjedő nézőket. A másik elődöntőben a Bayern megint idegenben mért amolyan erőfitogtató csapást aktuális ellenfelére, amely történetesen a Bundesliga bajnoka, a Stuttgart volt. A videót Ribéry gólja és passzai mellett a roppant lelkes szláv kommentárok elkötelezett híveinek ajánljuk. szeretnénk továbbá megjegyezni, hogy ez a Jansen gyerek nem hiába volt a világbajnokságon is német válogatott kerettag, 21 évesen olyan magabiztos, hogy öröm nézni.

A Lipcsében  játszott döntő egyetlen sort is alig érdemel, a mérkőzést (és így a kupa sorsát) eldöntő gól pont olyan volt, mint az egész meccs: röhejes. Krsztajics és Neuer közös alakítása már most biztos résztvevője az év végén esedékes NST-bakiparádénak. Az a rossz hírünk van a Schalke szurkolóinak, hogy ők nem szezon eleji formában vannak, hanem tényleg ennyire szarok lesznek egész évben, a müncheniek védelmében pedig megjegyeznénk, hogy ezt a herélt 4-2-3-1 felállást kizárólag Ribéry, Schweinsteiger és Toni együttes hiányának köszönhettük, a gyenge játékot pedig annak, hogy a ligakupa nagyjából a lőtéri kutyát sem érdekli.

Tessenek tömködni a réseket, tisztelt urak, még van két hét augusztus 10-ig, amikor felbőgnek a motorok és kezdetét veszi a német bajnokság. Beharangozzuk majd jól azt is, ígérjük.