A jövő hétvége Madrid-Sevillájáról már eddig is tudta mindenki, aki követi a spanyol bajnokságot, hogy sorsfordító lehet a végkifejlet szempontjából, a most szombati-vasárnapi események után viszont azon a meccsen egy még fontosabb kérdés is eldőlhet. A Real Madrid él?

Amióta Capello 2006 nyarán leült a teljesen szétesett Madrid kisapdjára, a csapat mind Spanyolország, mind a szélesebb futballszerető világ számára egyet jelentett a reménytelen unalommal és a csetléssel und botlással. Ronaldót sikerült teljesen elüldözni, Beckhamet csak félig, miközben a Bernabeu közönségének végig kellett szenvednie a Levante és a Recre elleni hazai vereségeket is. A Madrid hónapokon át áldhatta a jóistent, hogy sem a Sevilla, sem a Barcelona nem volt képes folyamatosan olyan teljesítményre a bajnokságban, amivel végleg leszakíthatták volna Emersont és Diarrát. Aztán hirtelen megváltoztak a dolgok, pontosabban megváltozni látszódnak, és a következő hétvégén a Madridnak meg kell mutatnia, hogy komolyan gondolja-e, amit gondol, nevezetesen hogy idén mégis szívesen megnyernék a spanyol bajnokságot.

Az, hogy Capello mégis tud valamit – és ráadásul azt a valamit nem csak Olaszországban képes bemutatni –, nem az Athletic Bilbao elleni magabiztos győzelem bizonyítja. A Madrid pont ugyanannyira verte meg a baszkokat, mint előző héten a Sevilla, és bár az Athleticnek talán sikerül elkerülnie történelme első kiesését, ez sajnos nem változtat a tényen, hogy ennél az egykor dicső csapatnál talán csak a Celtának könnyebb gólokat rúgni az idén. Beckham valóban legendájához méltóan kanyarította a beívelést az első gól előtt, de azért egyedül hagyni Sergio Ramost, a van Niestelrooy mögött legeredményesebb madridi játékost legalább akkora hiba volt, mint a hollandot hagyni kedvére fejelni a második gól előtt. A Madrid négy gólját hét kapura lövésből szerezte, ami egyrészt kiválóan szembeállítható a Sevilla elmúlt héten produkált kétszer ennyi próbálkozásával, másrészt remekül illusztrálja, hogy mi is jó ebben a csapatban, ha már a szórakoztatás nem az erősségük.

Capello tizenöt éves edzői pályafutása alatt egyetlen egyszer irányíthatott van Niestelrooyhoz hasonló képességű gólgyártó gépet, van Bastent a kilencvenes évek elején. Az akkori Milanra pedig ugye emlékszünk, különös tekintettel a veretlenül lejátszott 91/92-es szezonjukra. Ahhoz a fukar és sallangmentes focihoz, amit Capello csapatai mindig is műveltek, annyira passzol van Niestelrooy játéka, hogy a Madrid azt is megengedheti magának, hogy a csapat többi része ne működjön kiemelkedően. A holland jelenleg egyetlen gólra van attól, hogy pályafutása során negyedszer legyen gólkirály a harmadik különböző bajnokságban, a kétezres évek meghatározó gerdmüllere mögé pedig elég egy átlagos középpálya is, hiszen meccsenként három épkézláb labda azért innét is eljut hozzá, amit ő stabilan legalább másfél gólra vált be.

Két egymást követő győzelem után a Madrid pechére pont az idén tragikusan rossz eredményeket hozó Bernabeuban találkozik majd a Sevillával, az egyetlen spanyol csapattal, amely ellen nem feltétlenül elég Capello pipettával adagolt, halálosan hatékony focija. Az Espanyol ellen Juande Ramos csapata ismételten bebizonyította, hogy szívben és a futball akarásában az Everton ellen fordító Manchesterrel egy színvonalon mozognak. Ha a Madrid komolyan bajnok akar lenni, a Sevilla ellen be kell bizonyítania, hogy van Niestelrooy és a mögötte a hónapok előrehaladásával szépen összeérő Diarra-Emerson kettős, valamint a visszatérő és tiszteletkörét futó Beckham bár nagy csapatot még mindig nem alkotnak, de képesek hatékony fogaskerekei lenni Capello gépezetének. Ha kikapnak, csak matematikai esélyük marad a bajnoki címre, és döntetlen esetén is imádkozhatnának azért, hogy a Barcelona ne verje meg idegenben a Real Sociedadot.

Ez utóbbihoz egyébként olyan sok imára valószínűleg nincs is szükség, a Barcelona legutóbbi négy bajnoki meccsén egyetlen egy szabályos gólt szerzett, de azt sem ők, hanem a Mallorca védelme juttatta a saját kapujába. Vasárnap a Levante ellen Eto’o ugyan bepasszírozott egyet, ám lövése pillanatában az abba belepiszkáló Ronaldinho egyértelműen lesen volt. A Barça ismét bebizonyította, hogy gyakorlatilag végtelen számú helyzetet képes kihagyni, a Levante védői pedig megmutatták, hogy kell brutális és sunyi faltok kombinációjával hatékonyan megállítani Messi szlalomjait. Ha a Madrid meg tudja verni a Sevillát, a lendület bőven elég lehet a darabokra hulló Barcelona megelőzéséhez is. Capello egy darab ravasz digó.