Ha már Roberto Carlos volt szíves meghallgatni a tanácsunkat, és ahogy azt csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, júniusban elhagyja a Real Madridot és a csúcsminőségű futballt, búcsúztassuk el méltóan.

Roberto Carlost a futballistát sokáig lehetett szeretni, Roberto Carlost az embert viszont saját csapata drukkereinek is bajosan. Sajnos ő egy köcsög. Egyetlen jófej megmozdulása rémlik csak, amikor jellegzetes kappanhangján azt nyilatkozta valamelyik spanyol tévének, hogy "yo no soy negro, yo soy café con leche", ami magyarul annyit tesz, hogy "én nem néger vagyok, hanem tejeskávé". Sokszor volt arrogáns és durva, a nagy szájával pedig egész pályafutása alatt nagy bajok voltak. A legviccesebbet az utóbbi két szezonban nyújtotta, amikor szinte barcelonai kedvenc lett azzal, hogy hetente jelentette ki, mikor is előzi meg a bajnoki tabellán csapata a katalánokat. "Karácsonyra", "márciusra", "az nevet, aki a végén nevet", és speciel ezzel az utolsóval tényleg fején találta a szöget.

Roberto Carlos valamikor a Madrid három és fél évvel ezelőtt kezdődő mélyrepülése elején vesztette el hitét a futballban, talán akkor - bár öreg még nem volt - már elmehetett volna pénzt keresni az arabusokhoz, vagy levezetni Brazíliába. Akkor csak olyan emlékeink maradtak volna róla, mint az a legendás 1997-es szabadrúgása a franciáknak, amely olyan mélyen van beleégve a fuballbuzik kollektív memóriájába, mint Gordon Banks 1970-es védése vagy Maradona keze. Erről a lövésről komoly fizikusok írtak cikkeket, és tényleg nem lehet vele betelni.

Volt neki egyébként egy Magyarországon kevésbé ismert, Madridban azonban legalább ennyire híres gólja, amiben ugyan benne volt a kapus is, a látványból azonban ez nem sokat von le.

Akinek meg még több kell, az nyálazza végig az alábbi nyolc perces összeállítást a kiskopasz legnagyobb góljaiból. Az elején van egy még a Palmeirasos korszakából, amit majdnem a kezdőkörből rúg.

Ahogy azonban múltak az évek, úgy szaporodtak a hibák is. Az első igazán emlékezetes 2004 novemberében jött, ráadásul pont Eto'oval szemben. (Az alábbi videón 03:10-nél.)

A 2006-os vébén a brazilok kieséséről ugyan nem csak ő tehetett, de arra azért minden honfitársa örökké emlékezik, hogy ha nem derogál neki futni néhány métert Henry mellett, akkor a franciák nem jutottak volna vezetéshez.

Az utolsó csepp a pohárban a Bayern ellen az ötödik másodpercben eladott labda volt. Korábban kellett volna abbahagyni, akkor legalább hibátlan játékosként maradt volna meg mindannyiunkban, nem egy hisztis primadonnaként.