Tegnap délután kettős jubileumhoz érkeztünk. A Portugália-Elefántcsontpart meccs előtt hangzott el tizedszer, hogy "ez már tényleg jó meccs lesz". Aztán tizedszer csalódtunk. Sokan igen nagyot, mások kisebbet.
Északi szomszédaink a koradélutáni találkozón segítettek minket álomba, majd következett a halálcsoport egy felejthető és egy egészen elfogadható kilencvenperccel.
Lapozás után foglalkozunk mindhárom mérkőzéssel, találhatsz új rovatokat is, majd hogy a fanyalgókat is elhallgattassuk, kiemeljük az eddigi pozitív tapasztalatainkat. Ja, és nem felejtünk el tippelni sem a mai meccsekre.
Úgy tűnik, hogy az olaszok csoportja megint tömve lesz döntetlenekkel, és ennek megint az olaszok örülhetnek a legjobban. Na meg az új-zálandiak. A korábban pofozégépnek beharangozott csapat az utolsó percben mentett pontot Szlovákia ellen. Erről a meccsről sokkal több mindent nem is lehet elmondani, volt két tökugyanolyan gól, a maradék időben meg küzdöttünk az elemekkel. Olykor sikertelenül, hiszen elég masszívan belealudtunk a meccsbe. Ennek is köszönhető, hogy csak a statisztikából tudtuk meg, hogy Hamsik egyetlen lövését még pont elcsíptük félálomban.
A két döntetlen után messzemenő következtetéseket nehéz lenne levonni ebben a csoportban. Érzésünk szerint, okosak a következő kör után sem leszünk, de akkor még a körmeink is csak csipesz által fognak veszni. A horror a harmadik fordulóra marad.
Szlovákia - Új-Zéland 1-1
A halálcsoportnak csúfolt G-csoport is bemutatkozott. Szintén nem úgy, ahogy a közvélemény várta. A Portugália-Elefántcsontpart meccsen is a biztonság dominált. Egyik csapat sem kockáztatott túl sokat, így nem láthattunk nyíltsisakos játékot. Küzdelem volt, az tény, de semmi több. Talán egy kicsit többet kezdeményeztek az afrikaiak, de azt badarság lenne kijelenteni, hogy győzelmet érdemeltek volna. Különösen azok után, hogy a hosszabbítás utolsó másodperceiben bepróbálkoztak egy kisszöglettel. Bravó, innen Budapestről is! _benito Decot választotta a mérkőzés legjobbjának. Ezzel meg többet mondtuk el a meccsről, mint amennyit akartunk.
A két gigasztárt azért megemlítjük itt is. CR lőtt egy kapufát, majd bedurcizott és bújócskát játszott a csapattársai elől. Drogba pedig a 66. percben érkezett, maradandót ő sem nyújtott. Ha másra nem, arra jó volt ez a találkozó, hogy megtudjuk, a dél-amerikai kontinensviadal nevét az elefántcsontparti kapusról kapta.
Az esti meccsen Dunga célfocija is színre lépett. Sokan gondolták azt, hogy kezdésnek majd bucira verik Korea demokráciáról kevésbé híres felét, de ők tévedtek, mert Észak-Korea szimpatikus játékkal, szépen halt meg.
Erre a meccsre tényleg csak a fanyalgók mondhatják azt, hogy csalódás volt, hiszen sokáig izgulhattunk, hogy megszerzik-e a brazilok a vezetést, aztán láttunk szép gólokat, majd a kiscsapat szépített. Teljesen rendben volt.
Akik követték a brazil válogatott elmúlt pár hónapját, azok biztosan nem lepődtek meg a játékukon. Észak-Korea ellen még az is belefért, hogy Felipe Melo és Kaká átmentette a bajnoki formáját Dél-Afrikába is. A többiek ellen azonban már necces lesz, ha két poszton is betlizzenek.
A brazilok következő ellenfele Elefántcsontpart. Aki ott nyer, az nagy valószínűséggel már készülhet a nyolcaddöntőre.
Portugália - Elefántcsontpart 0-0
Brazília - Észak-Korea 2-1
Ma délután lejátsszák az első csoportkör utolsó meccseit is. Az biztos, hogy nem a futballtörténelem legjobb tizenhat meccsét láttuk. Az is biztos, hogy nagyon sokan csalódtak, mert vészesen kevés a gól és a csapatok nagy része a biztonságot mindennél fontosabbnak tartja. Azonban ne feledkezzünk el arról, hogy ezek még csak a bemutatkozó meccsek voltak, vagyis mindenki nyugodjon meg. Ahogy a programozók is mondanák, a java még csak most jön.
Három dolgot gyorsan ki is emelnék, ami kifejezetten jó a 2010-es vébén.
Egy: még nem találkoztunk hülyebíróval. Talán a mai 4 órás meccs sporija, az uruguay-i Larrionda, volt egy kicsit gyengébb. Indokolatlan volt a kakaskodásért adott duplasárga, meg néha úgy tűnt, hogy ő nem hiszi el, hogy van olyan portugál, aki nem dobja fel magát (mi sem, de a lassítás azért párszor megcáfolt minket is). Azonban a többi meccsen egészen jó bíráskodást láthattunk. 1260 perc komolyabb vita nélkül, ez több, mint biztató. Tetszik, hogy törekednek a folyamatos játékra, és a sárgák is jókor villannak. Csak így tovább!
Kettő: csipkebokorvessző (oké, többször nem)
Három: persze, mi enestések, különösen várjuk a szünetet meg a meccs végét, ha a szakértőink is a stúdióban vannak. Azonban a hétfői játéknap óta megfigyeltük, hogy a második félidőre való kapcsolás előtt, illetve a mérkőzések lezárásakor láthatunk egy olyan klippet is, ami hiperlassításokat tartalmaz. Frankó zene, igazán különleges képek. Jó nézni, na!
A NAP GÓLJA
Elano találata. Annyira nehéz leírni, hogy mennyire szeretjük az ilyen gólokat. Egy tűpontos ütempassz, majd egy tökéletes ütemű belsőzés az ellenkező irányba. Semmi több, két érintés. Azt nem mondom, hogy übereli mindenidők legszebb világbajnoki gólját, amit Dumitrescu szerzett még 94-ben, de 2010-ben eddig ez a tuti.
VÁRHIDI MÁGNESTÁBLÁJÁN A HELYE
Az észak-koreaiak védekezése az első félidőben. Már eleve különleges 2010-ben olyan csapatot látni, amelyik söprögetővel áll fel. Aztán az már tényleg a bravúr kategória, hogy Brazília ellen, világbajnokságon, egy félidő alatt nem kapnak gólt. Mitöbb, a kapusuknak sem kellett nagyot védeni. Ráadásul Robinhoék sem futószalagon puskázták el a lehetőségeiket, hanem egyszerűen nem kerültek olyan helyzetbe. A félidei statisztika meg egészen megdöbbentő volt: 3, azaz három szabálytalanságot követtek el. Vagyis nem szétrúgták dél-amerikai braziljait, hanem levédekezték őket. Sárgát pedig az egész meccsen nem kaptak.
Jó lett volna ilyeneket olvasni pár hete - a hollandok meg a németek elleni meccset követően.
A NAP MAGYARJAI
Kassai Viktor és asszisztensei. Szinte hiba nélkül vezette a mérkőzést. Talán egy szögletet nézett el, de az meg simán belefér. Végig kézben tartotta a meccset. Igaz, ebben mindkét csapat partner volt. Azt kell mondanunk, tökéletes bemutatkozás volt, jöhet egy komolyabb falat, és akkor az egyenes kiesés szakaszban is találkozhatunk velük.
A NAP MAGYAR VONATKOZÁSÚ HÍRE
Azt már mindenki megszokhatta, hogy bárhol is jár a világban, találkozik magyarokkal, magyar nevű emberekkel. Mi mégsem értettük, hogyan lehet egy paraguay-i védőnek magyar neve. Hosszú nyomozásba kezdtünk, ami alatt kiderült, hogy Antolin Alcaraz négyévesen, pont a mexikói vébé alatt, szüleivel a Balatonnál nyaralt. Akkor még Antolin Viveros néven. Épp a révfülöpi strandon nézték az angol-argentin negyeddöntőt, amikor Maradona első góljánál a lángossütő felordított, hogy "Héé spori, nem fej, hanem alkar az!"
Ez megtetszett a szülőknek, és a Viveros elé betették az Alcarazt is.
Ha lesz Kakának jó meccse, akkor az ő balatoni kalandját is elmeséljük Nektek.
Délután letudjuk az utolsó csoportot is (a leendő világbajnokkal?), majd belecsapunk a lecsóba, mert következnek a tapogatózás utáni tétmeccsek.
Honduras - Chile 0-1
Az idei vébé Costa Ricája csap össze az Andok braziljaival. Eléggé sötétben tapogatózunk, mert azt is nehezen tudjuk megtippelni, hogy melyik csapat fogja irányítani a mérkőzést. Valahogy Chile felé húz a szimpátiánk, meg az ő fiataljaik nem vertek meg minket az utánpótlás vébén.
Spanyolország - Svájc 2-0
Ld. holland-dán. Detto ugyanazt várjuk. Még a gólszerzőknél is...
Dél-Afrika - Uruguay 1-2
Nekünk úgy tűnik, hogy a hazaiak a maximumot nyújtották a nyitómeccsen, míg Forlanékban még bőven van tartalék. Ha az a plusz kijön, akkor az uruk fognak nyerni. Azonban komolyabb összeget nem biztos, hogy tennénk rá.
Az utolsó 100 komment: