Az egyik legkiegyensúlyozottabb, legerősebb csoport a D jelű négyes lehet a 2010-es világbajnokságon. Németország, Szerbia, Ghána és Ausztrália is részt vett a négy évvel ezelőtti rendezvényen is, és a szerbeket kivéve a csoportkört is túlélték. Mindegyik együttesnek csalódás lenne, ha idén nem kerülnének a legjobb tizenhat közé, és mivel nincs igazán gyenge csapat közöttük, az összes meccsen parázs csata várható, bizonytalan kimenetellel. A németek továbbjutására azért mernénk fogadni, a másik három csapat közül viszont nehéz megjósolni a továbbjutó személyét, mert bár Ghána és Szerbia kerete is erősebb az ausztrálokénál, de náluk is akad több európai szintű klasszis. Vasárnap este 9 órától a Radio Q élő sportműsorában is elemezzük a csoportot.

Németország  (FIFA világranglista 6. helyezett)

A háromszoros világbajnok németekről sokáig azt tartották, hogy van valami különleges erejük, amely csapatként átsegíti őket minden akadályon, és rengeteg példa igazolta is, hogy erősebbnek vélt riválisok ellen is, akár az utolsó percekben fordítottak, nyerték meg a meccset. Ez a végsőkig tartó küzdeni akarás sokakban keltett szimpátiát a Nationalelf iránt, míg másokból pont az ellenkezőjét váltotta ki, nem kedvelték a rakkoló, küzdő jellegű játékot és a németekre, mint legyőzendő gonoszra tekintettek. A jelenlegi német válogatott, csakúgy, mint a négy évvel ezelőtti és a 2008-as Eb-n látott sem hemzseg a szó szoros értelmében vett világsztároktól, igenis tudnak azonban remek futballt produkálni, gyors, pontos támadásokkal, precíz összjátékkal és egyáltalán nincs arról szó, hogy kizárólag bekkelnének. Szeretik kézben tartani a mérkőzés irányítását és az elmúlt évtized gyengébb játékosállományával is mindig kihozzák a maximumot a világversenyekből. Fogunk nekik szurkolni a csoportban, de a mi buzdításunk nélkül is tovább fognak menni, mert ők tovább szoktak.

Joachim Löw ragaszkodni látszik a német hagyományokhoz és két csatárral képzeli el a csapat alaptaktikáját. A Klose-Podolski párosnak bűnrossz szezonja volt idén, de ők az előző világversenyeken már bizonyították, hogy akkor tudnak igazán élesek lenni, ha együtt játszhatnak és elég időt is kapnak a bizonyításra. A keretben szereplő csatárok (Gomez, Kiessling, Cacau és talán Müller) egyike sem jobb, mint ők, így a németeknek nagyon kell bízniuk abban, hogy a vb-re összeszedik magukat. A német keret legerősebb része minden bizonnyal a középpálya, annak is inkább a támadó szellemű részlege, Ballacknak erőteljes formajavulásra lenne szüksége a világbajnokságig, ha szeretne vezéregyéniség lenni, viszont Schweinsteiger remek passzban van és a fiatalok közül, Özil, Kroos és Marin is olyan tehetség, akikből egy ilyen világversenyen válhat igazi csillag, ha elkapják a fonalat. A szövetségi kapitány helyében a hátralévő edzőmeccseken megkockáztatnánk az egycsatáros játékot, tekintve, hogy szélről induló gyors középpályásokkal jól el van látva a keret, jó és jó formában is lévő csatárokkal viszont kevésbé. Szűrő poszton Rolfes sérülése és Frings kiválása okán hiányérzetünk van, és nagyon sok múlhat azon, hogy ezt az űrt hogyan tudják pótolni, mert a középpálya labdaszerző tevékenysége a mai labdarúgás kulcsfontosságú eleme. A közvetlen védelem kérdőjeles része a kapusposzt. Robert Enke halála, és Adler bordasérülése miatt a Wiese, Neuer, Butt hármasból kerülhet ki a kezdőkapus, és hát bevallhatjuk, hogy egyikük sem egy életbiztosítás.

A világbajnoki selejtezőkön nem brillírozott a német együttes, de végül ahogy szokták, magabiztosan, csoportelsőként kvalifikálták magukat, megelőzve az oroszokat és a finneket. Klose 7, míg Podolski 6 gólig jutott, ami egyrészt bizonyítja, hogy a válogatottban tényleg stabilabban rugdossák a gólokat mint a klubjukban, másrészt viszont hozzá kell tenni, hogy góljaik nagy részét olyan csapatok ellen szerezték, akiknél csak erősebbek lesznek a csoportellenfeleik.

A jelenlegi német válogatottal kapcsolatban egy új tényező is nap mint nap témát szolgáltat futballberkekben. Történetesen az, hogy a keret jelentős része nem ősrégi német családból származik, hanem különböző bevándorló nációk leszármazottai. Tasci, Boateng, Aogo, Khedira, Özil, Gomez és Cacau mind mind Németországban vált ismert futballistává, legtöbbjük már ott is született illetve ott sajátította el a futball alapjait. Ők is a német futball „termékei” ugyanúgy, mint Kroos és Müller vagy a lengyel származású Klose-Podolski-Trochowski trió.

Ausztrália (FIFA-világranglista 20. helyezett)

Ausztrália sokáig nem szerepelt a világ futballtérképén 1974-es szereplésüket követően legközelebb 2006-ban tudták kivívni a részvétel jogát. Dél-Afrikában igyekezni fognak megismételni a négy évvel ezelőtti szereplésüket, amikor a legjobb tizenhat között, a későbbi világbajnok olasz válogatottól kaptak ki egy kései Totti tizenegyesgóllal. Ausztráliában sok más sportág rendelkezik nagyobb hagyományokkal, mint a labdarúgás, így az ausztrál futball, a krikett, de még talán a szörf is. Először az 1998-as világbajnokság pótselejtezőjén tűnhetett fel a világnak, hogy a kontinensnyi sziget lakóit is érdekli a valódi foci. Az Irán elleni pótselejtezőt 85 ezer ember tekintette meg az MCG arénában. Akkor még nem sikerült kivívniuk a vb-szereplést, de most, hogy az ázsiai selejtezőkben vehettek részt már igen.

Az ázsiai selejtezőcsoportban Japán, Bahrein, Katar és Üzbegisztán előtt végeztek, veretlenül és mindössze egy kapott góllal, így vitathatatlanul megérdemelték a továbbjutást. Válogatottjuk gerincét olyan játékosok alkotják, akik hosszú ideje európai topligákban szerepelnek és bár nem tartoznak az európai élvonalhoz, sokan ismerősek lehetnek a futballt kedvelők számára. Mark Schwarzer Gera Zoltán csapattársa a Fulhamben, míg Tim Cahill az Everton meghatározó játékosa és több mint 50 góljával minden idők egyik legeredményesebb Európában játszó ausztrál játékosa. Harry Kewell a Leeds United és a Liverpool után Törökországban kezdett új karriert és a Galatasaray szurkolóinak egyik kedvence lett. A csapatjáték megszervezése a Palermo kopasz irányítójára Mark Brescianora hárulhat majd a világbajnokságon, aki szintén nem egy világsztár, de rengeteget fut és a támadások befejezéséhez is gyakran odaér. Gondot jelent viszont a befejezőcsatár hiánya, Viduka és Aloisi már nem szerepelnek a válogatottban, így a jelenleg Japánban, korábban pedig Bundesliga kiscsapatokban szereplő Josh Kennedy az egyetlen ismert centerük. A keret nagy része részt vett a 2006-os világbajnokságon is, ami egyrészt hatalmas tapasztalat, másrészt viszont azt is mutatja, hogy nem túl fiatal a mag, így akár problémát is okozhat a 10 nap alatt lejátszandó 3 kemény mérkőzés.

A legutóbbi világbajnokságon a holland mester Guus Hiddink vezette sikerre a csapatot és követve a bevált vonalat jelenleg is holland szakember irányítja a Socceroost. Pim Verbeek sok kritikát kapott a kvalifikáció alatt, mivel megpróbált változtatni a bevett ausztrál csapatjátékon, ami főleg a védekezésre és a keménységre épült. Szövetségi kapitányként ugyan nincs világbajnoki tapasztalata, de mind 2002-ben, mind 2006-ban részt vett már vb-n, előbb Guus Hiddink majd Dick Advocaat segítőjeként.

Szerbia (FIFA világranglista 16. helyezett)

A szerbekhez ismét nem volt túl kegyes a szerencse, amikor a csoportok sorsolását tartották. 2006-ban Európa egyik legstabilabb csapataként utaztak a világbajnokságra, hogy ott azután 3 vereséggel  közte  egy megalázó 6-0-ás Argentína ellenivel essenek ki a csoportból. Jugoszlávia háborúkkal tarkított történelme a futballra is rányomta bélyegét. A több részre szakadt államalakulat utódái közül a szerbek és a horvátok tudnak stabilan jó csapatot kiállítani és sorozatosan szerepelni a világversenyeken. Idén horvátok nem lesznek, a szlovénok viszont igen, így két jugoszláv utódállam vesz részt a dél-afrikai világbajnokságon.

A jelenlegi szerb keret elég erős ahhoz, hogy továbbmenjen ebből a csoportból, annak ellenére, hogy talán nem ők az első számú esélyesek erre. A védelmük bombaerős egyenként és összességében is. Ivanovics, Vidics, Subotics és Kolarov első ránézésre bármely ellenfél számára nagyon keménynek tűnik. A középpályán lehet némi gond, mert a megszokott Milijas-Stankovics kettős ugyan nem rossz, de azért nem is számít áttörhetetlen falnak a védelem előtt. Most még kevésbé ismert ugyan, de a világbajnokság után a Liverpoolba igazoló Milan Jovanovics lehet az aduász. Négy szezont töltött a belga Standard Liege csapatánál, ahol 116 meccsen 52 gólt szerzett és a belga pontvadászat egyik legértékesebb játékosává vált. Nem fiatal már, 1981-es születésű, úgyhogy ez lehet az egyik utolsó esélye a válogatottbeli bizonyításra. A támadójáték hatékonyságának másik letéteményese Milos Krasics lehet, aki lendületes játékával több európai élcsapat figyelmét is felhívta magára és nagy valószínűséggel előbb-utóbb elhagyja a CSZKA Moszkva csapatát.

A szerbek a franciákat, Romániát és Ausztriát megelőzve jutottak ki a világbajnokságra, ami a nevek alapján elég masszív csoport, de sem a gallok, sem a románok nem képviseltek most olyan játékerőt, ami hagyományaikhoz méltó lett volna. 2009. október 10-én, Románia 5-0 arányú legyőzésével tették biztossá a csoportelsőségüket, ami jelzi a csapat erejét. Ott volt a lehetőség hazai pályán és meg is ragadták, ahogyan azt kell, nem szoros meccsen, nem kínlódva, hanem hihetetlen elszántan játszva szétzúzták a románokat. Garancia lehet a sikerre a szakvezető Radomír Antics személye, akit 2008-ban bízott meg a szerb szövetség a válogatott irányításával. Antic négy év kihagyás után tért vissza az edzői pályára, mindössze 10 nappal a kvalifikációs sorozat előtt. Rendet tett a válogatott háza táján, visszahívta az elődje által mellőzött Kraszicsot és a szerb bajnokságban szereplő fiatalokkal (Milijas, Obradovics, Tosics) erősítette meg a nemzetközi rutinnal rendelkező keretet. Antic a világ egyetlen olyan szakembere, aki a Real Madrid, a Barcelona és az Atlético Madrid csapatát is irányította karrierje során. Legnagyobb sikereit a matracosokkal érte el 1995 és 1997 között. Legendás edző, akinek kiváló szeme van a megfelelő játékosok kiválasztásához.

Személy szerint szurkolni fogunk a szerbeknek, hogy minél tovább jussanak a világbajnokságon. Az elmúlt két évtized során folyamatosan olyan játékosaik voltak, akik hazájukból elkerülve, európai sztárcsapatokban is évekig bizonyítani tudtak. Szavicsevics, Stojkovics, Szinisa Mihajlovics, Mijatovics vagy manapság Dejan Sztankovics és Vidic  világklasszisok. Amellett, hogy harcos, kemény futballra képesek, mindig van egy-két emberük, aki színezni is tudja a játékot. A tapasztalt edzővel sokra vihetik, kőkemény meccsekre számítunk tőlük mind a németek, mind Ghána ellen.

Ghána (FIFA-világranglista 32. helyezett)

Az afrikai ország válogatottja ugyan csak negyedik a világranglistán a kontinens csapatai közül, de meggyőződésünk, hogy erősebb, mint Nigéria és Kamerun, egyedül talán Elefántcsontpart kerete sokszínűbb, mint a ghánaiaké. Idén másodszor vesznek részt a világ legrangosabb futballeseményén. 2006-ban a braziloktól szenvedtek vereséget a legjobb tizenhat között, miután Csehországot és az Egyesült Államokat megelőzve továbbjutottak egy elég erős csoportból.

Játékosaik zöme természetesen Európában keresi a kenyerét és közülük többen igazi sztárcsapatokban. 30 fős keretükben négy hazai játékos található, akik közül hárman kapusok. Michael Essien, aki a Chelsea tengelyének egyik legfontosabb láncszeme, a világ egyik legjobb belső középpályása. Nem elég, hogy kőkemény védekezésre képes, de az összjátékban is kiválóan vesz részt, hatalmas lövőereje van és igazi vezér a pályán. Az a játékos, akire lehet csapatot építeni és mindig hozza az elvárt magas szintű játékot. Ha a németeknél és a szerbeknél említettük a középpálya esetleges gyengeségeit, akkor Ghána esetében meg kell, jegyezzük, hogy számukra ez lehet a döntő terület. Essien mellett Sulley Muntari és Stephen Appiah is masszív játékosok, és különösen Appiah irányítókészséggel is rendelkezik.

Az előző világbajnokságon is szerepelt, tapasztalt játékosok mellett Milovan Rajevac szövetségi kapitány bízhat a friss U-20-as világbajnok csapat tagjaiban is, akik közül többen is nagyot „robbanthatnak” Dél-Afrikában. Nem kétséges, hogy erős kezdőcsapatot tudnak majd kiállítani, ha a sérüléssel bajlódók (Essien, John Pantsil) erejük teljében léphetnek pályára, a keret mélysége azonban hagy némi kívánni valót maga után. Csatárposzton nincs valódi klasszisuk, ezért bíznak nagyon a fiatalok eredményes beépülésében.

Senkinek nem szerencsés egy ilyen erős csoportba kerülni, de talán Ghána az a csapat, amely ezt a legjobban megszenvedheti. Mindhárom ellenfelük igen aggresszív, kemény játékot tud produkálni és az afrikai csapatban benne van annak a lehetősége, hogy ne tudjanak háromszor kilencven percen át megfelelően koncentrálni. Az U20-as világbajnokságon is láthattuk, hogy legfőbb erejük gyorsaságukban és fizikális tulajdonságaik kihasználásában rejlik. A világbajnokságon pontosan hasonló erősségekkel rendelkező csapatok ellen kell majd bizonyítaniuk. Ráadásként Németország ellen vívják majd utolsó csoportmeccsüket, ami nem sok jóval kecsegtet, ha ki-ki mérkőzést kell vívniuk a Nationalelf ellen.

A kvalifikáció nagyon simán ment a „Fekete Csillagoknak”. Mindkét csoportkörben biztosan végeztek az élen, bár meg kell hagyni, hogy egyik kvartett sem volt túl erős. Legeredményesebb játékosuk az öt gólt szerző Matthew Amoah volt, aki általában Asamoah Gyannal alkot csatárkettőst a válogatottban.

A csoport rangadója

Nagy múltra visszatekintő európai párharcot rendeznek a csoport második körében, június 18-án. Eddig 25 alkalommal találkozott a német (vagy nyugat-német) és a szerb (vagy jugoszláv) válogatott. 14 alkalommal nyertek a németek, míg 8-szor a plávik. A német-jugoszláv párharcnak a világbajnokságok tekintetében is van több mérkőzésből álló történelme. Az 1958-as svédországi vb negyeddöntőjében Rahn góljával nyertek a nyugat-németek, míg 1990-ben a csoportmeccsek során 4-1-re győzött a későbbi világbajnok gárda. A németek közül Matthaus duplázott, Klinsmann és Völler pedig egy-egy gólt szerzett. A jugoszláv csapatban Jozic szerezte a gólt és míg a nagy öregek: Sztojkovics, Szavicsevics és Katanec a pályán voltak, addig egy következő generáció  tagjai Proszinecski, Boksics, Jarni és Suker a kispadról figyelték a mérkőzést. Legutóbbi összecsapásuk 1998-ban volt, amikor szintén a csoportban találkoztak és 2-2-es döntetlen született, majd később mindkét gárda továbbjutott az Egyesült Államok és Irán előtt. A jelenlegi keretekből egyedül az Inter klasszisa Dejan Stankovic vett részt ezen a mérkőzésen, de a németek részéről is ott lesz idén egy akkori szereplő, ugyanis a válogatott kapusedzője, Andreas Köpke védte a németek kapuját.
Érdekesség, hogy az ausztrálok, sokáig egyetlen világbajnoki szereplésük alkalmával az NSZK és az NDK csapatával is megmérkőztek a csoportkörben és 3-0 illetve 2-0 arányban alulmaradtak.

Új sztárok születőben

Ghána U20-as világbajnoki címe apropóján érdemes különös figyelmet fordítanunk az esetleges jövőbeli sztárok szereplésére. A Milan kötelékébe tartozó, 1989-es születésű Dominic Adiyiah ellenünk is bizonyította tehetségét az egyiptomi világbajnokságon, ahol a torna gólkirálya lett. A ghánai bajnokságban játszó, de holland alapítású Feyennord Academy csapatában kezdte pályáját, ami lényegében a rotterdami gárda futballiskolája. Európában a norvég Fredrikstadban játszott, mígnem a 2009-es U20-as tornát követően meg nem vásárolta az AC Milan 500 ezer euróért. A ghánai U20-as válogatottban 16 meccsen 17 gólt szerzett, a nagyok között eddig 4 alkalommal szerepelt, első gólját a világbajnokságra tartogatja.

A ghánaiak mellett a németek is el vannak eresztve, ami a jövő csillagait illeti. Tehetsége alapján talán a 20 éves Toni Kroos emelkedik ki közülük, aki a Bayern játékosa, de ebben a szezonban, kölcsönben a Bayer Leverkusenben szerepelt. A Leverekusen ugyan szerette volna megtartani, de nyáron visszatér a Bayernhez, ahol korábban Uli Hoeness már beígérte neki a 10-es mezt. Kroos a 2007-es U17-es világbajnokságon tűnt fel, ahol a torna aranylabdása lett. A felnőtt válogatottban eddig egyszer szerepelt. de bízunk benne, hogy Marin, Özil, Badstuber és Müller mellett ő is lehetőséget kap a világbajnokságon, mint a feltörekvő német generáció jeles képviselője.