Mivel majd’ 20percig nem tudtam eldönteni, hogy szerintem a Hamburg most feltámad és jól elveri a Fulham-et, vagy a kelj fel és járj! felszólításra annyit mond, hogy mi vagyok én, bazzeg, előfizetett nőklapja, hogy járjak? jó nekem a padlón fekve!, ezért majdnem nem írtam posztot, de rájöttem, hogy donnelly múltkori köszönetnyilvánításához hasonlót szeretnék majd pingálni Labbadia emlékkönyvébe, ahhoz meg ez jól jön  lélekerősítőnek. Azon nem kellett gondolkodnom, mi történik majd a másik párharcon, mert a Kupaolümposz tetején csücsülő Kupazeusz El Nino nélkül is át fogja gyalogoltatni fiait az Atlético-n. Nyugi, mindenki meg fog magyarázni mindent.

Sérülteken keseregni lányos dolog, de ettől még a jó kommunikációs szakember előre is válságkezel, sőt: válságkommunikál. Azaz, mielőtt kiadjuk a közleményt a másfélmilliárdot alulról súroló éves veszteségről, szépen harangozzuk be, hogy a) a gazdasági klíma szar, b) egyáltalán nem is terveztünk nyereséget, c) rengeteg esetben a veszteség csak a kiváló befektetés ideiglenes manifesztálódása, visszajő az jövőre, egyébként is d) csoportos leépítünk, ami nem más, mint racionalizálás, majd azután. Futballban ez általában a+b+c+d=sérült a legjobbam, most viszont lehetnek új változók is az egyenletben, tehát példának okáért: a+b+c+d= sérült ász + feltörte az ánuszkánkat a busz.

Hamburgban egyrészt a legjobb, másrészt a legeredményesebb szélső fog hiányozni Elia, illetve Jansen személyében, ráadásul Petric sem játszhat. Nem enyhíti a kínokat, hogy a helyettesek közül (ezt a jelenetet követően) Guerrero-t legott örökbe fogadta egy elmegyógyintézet, úgy kellett elkérni mára; Trochowski emberemlékezet óta nem hozott le két normális meccset egymás után (padról nehéz); Pitriopa pedig durván összekeveri a realitást és a szerepjátékokat, ahol ő a fekete Robbent játssza valami perverz gondolat által vezérelve. Labbadia vezér elve meg úgy szól, hogy az újságoknak belső ügyekről kifakadó játékost kipenderíti a keretből. Akkor is, ha az Rost, a szezon kb. egyetlen átlag felett teljesítő hamburgija. Annyira azért Bruno sem hülye, hogy ne védesse ma este, ez inkább jelképesen ideiglenesen semmilyen szigor volt, de biztos volt, aki megrémült. Egyébként meg az van, hogy a nagy dérrel-durral beharangozott Nistelrooy-tól egyelőre piszkosul nincs elájulva senki. Tőle lehet azt várni, hogy visszacsempészve valamit a régi Ruud-ból, akár el is dönti a meccset. (a poszt már élesítve volt, mikor jött a hír, hogy Rooney emlékezetes esetét lekoppintva mégiscsak pályára léphet Petric - a horváttal azért sokkal könnyebb lesz, de átírni nem fogom a bekezdést, már csak azért sem, mert  ha nem is a perui kezd, de Guerrero úgyis beáll majd csereként.)

Benitez sem okosabban ürít nagy ívben a bajnokságra, ők sem állnak már kupaindulást jelentő helyen, de valamiért nagyobb sanszot látunk náluk arra, hogy ez az állapot változik, meg hát ugye a Portsmouth is „segít”. Torres nélkül fog rohamozni (haha) a ’Pool, ami hatékonyság szempontjából egy ollójától megfosztott rák (éérted, hátrafele megy) képét vetíti elénk, bár asszociáció terén az NST királya mindenképpen díszbohóc nevű olvasónk. Torres csak egyetlen kulcsjátékos, de ér annyit, mint három hamburgi, úgyhogy lesz muníciója Rafának is válságkom-ügyben, de előre szólunk, hogy most talán igen, de a második meccs végén nem lesz szüksége rá. Az Atlético fröccsöntött védelme ellen Kuyt és Benayoun éppen elég lesz, egy döntetlenre biztosan. Még akkor is, ha ’Pool-szurkolónak lenni most olyasmi, keserű érzés lehet, mint amikor a vetkőztetés végeztével döbbenünk rá, hogy szívesebben nézzük a csajunkat, ha van rajta ruha.

Akinek nagyon drukkolunk, az természetesen Gera Zoltán, rég láttunk nemzetközi kupa döntőjében magyar játékost, a csapat erősségeként pláne. És bár a párharc esélyeseinek nem őket gonodljuk, mégis hisszük, hogy Zamorával legalább egyszer végigkényszerítőzik ezt a szerencsétlen Hamburgot. A védelem tengeléyben helyet kapó, egyébként jobbhátvéd Boatengnél kezdenénk próbálkozni először a helyében, de Mathijsen-től sem kell félni, kivéve a hazai tábornak.

Tehát a sztori úgy néz ki, hogy Labbadia-t még megmentheti az EL, de inkább csak a megnyerése. Benitez vélhetően akkor is menni fog, ha megnyerik, Hodgson viszont legfeljebb nagyobb csapatért hagyhatja el a Fulhamet. Sanches Flores-ről meg annyit tudok, hogy a hírhedten híres balfaszokból ő sem csinált kisebb lúzereket, úgyhogy jelenleg egy érvem sincs, miért maradjon, ha nem nyeri meg ezt a kupát. (Remélem, az mindenkinek világos volt, hogy a madridi edző alibije a Spanyol Kupa-döntő, amelynek május 26-i döntőjére szeretnének már most rápihenni.) Mindemellett abban is biztos vagyok, hogy lesz olyan spanyol kötődésű kommentelő, aki mond végre pár szót Messiről csuklóból rittyent egy védőbeszédet Quique érdekében.

Tippek:
HSV-Fulham 1-1
Atlético – Liverpool 2-2