Az erővonalak nagyon abba az irányba mutatnak, hogy lassan a dobogós helyezéseket is ki lehet osztani. A Chelsea nyugodtan baktat a bajnoki cím felé, míg a Manchester az Emiratesben mutatta meg, hogy ki az úr a háznál. A negyedik helyért továbbra is négy jelentkező van. A kiesés ellen küzdők meg bizonyították, hogy miért a kiesés ellen küzdenek.
Lapozás után a forduló meccséről és emberéről, a hét botrányáról és az év igazolásáról is olvashattok.

A forduló mérkőzése
Kétségtelen, hogy mindenki ezt a meccset várta, és mégsem tudott egyik csapat tábora sem önfeledten örülni. A játék lüktető volt, helyzetek azonban csak ritkán adódtak a kapuk előtt. A küzdelem dominált, de ezért is szeretjük a brit labdarúgást. Érzésünk szerint a döntetlen igazságos, sem a Sunderland, sem a Stoke nem érdemelt három pontot ezen az estén.

Ezután a rövid kis móka után, lássuk, mi is történt a rangadón.
Valóban nagyon vártuk a meccset. Ugyan még csak a huszonnegyedik fordulónál járunk, de itt már igazán volt tétje az Arsenal-United-nek.
Ami bejött, hogy pazar meccset láthattunk. Ami nem, hogy sima vendéggyőzelem született. A kezdőcsapatok kihirdetésénél nyugodt szívvel írtunk a noteszünkbe egy óriási egyest. Vermaelen játékra kész volt, emellett egy Nasri-Rosicky-Arsavin-Fabregas négyes jelentette a támadóalakzatot. Míg a másik oldal olyan sótlan és formán kívül lévő játékosokból állt, mint Brown, Rafael, Evans, Park, Carrick, Nani, Fletcher.
Nem is kellett csalódnunk. Az első húsz perc Arsenal rohamokkal telt, az történt, amit Wengerék akartak. A meccs középső időszakában is minden egyes Ágyús támadásban benne volt a gólt. Hármat szereztek is. A United játékosai.
Tényleg őszintén tudjuk sajnálni a hazaiakat. Harmadik rangadójukat vesztik el úgy, hogy nem játszanak rosszul, csak egyszerűen nem lövik be a helyzeteiket. Az Old Traffordon ugyanez volt, de talán még ennél is kisértetiesebb a hasonlóság a Chelsea elleni hazai zakóval. Az ellen tizenhatosa ellen flipperezik a labda, majd egy kósza ellentámadásból vendégvezetés. Majd mégnagyobb nyomás, és egy kontrából máris nullkettő. És így tovább...
Nem akarjuk Arsavinra varrni a vereséget, mert azt kenni szokták, hiszen tökéletes ziccere nem volt, de a sok lehetőség, amit elpuskázott (sokszor meglepően rossz megoldást választott) percről percre csökkentette a csapata hitét. Igazi gólvágójuk meg azóta sincs. Vermaelenen kívül.

Ennyit a vesztesről, mert azért ezt a meccset a United nyerte meg. Mindenféle para nélkül. Elbírták, hogy olykor Brown egy az egyben maradt Arsavinnal, vagy hogy Park nem ért labdába az első félidőben, vagy hogy a Berbatov-Owen csatárduó a padon csücsült.
Még most is hihetetlen, hogy ezzel a kezdővel ilyen szintű kontrajátékot tudtak produkálni. Persze, egyszerű a magyarázat. Évek óta együtt játszanak, ami ebben a sportban (ha még egyes klubok vezetői ezt nem is tudják elfogadni) hatalmas előny, mondhatni alapkövetelmény.
Két éve a Boltonnak lőtték az év akciógólját. Érzésünk szerint most az Arsenal kapta ezt. Mindkettőt Rooney fejezte be, és mindkétszer portugál volt a társa a kontránál.
Rooney-nál elfogytak már a jelzők, mert ennél jobban nem lehet játszani. Eddig is kiemelkedő volt a dinamizmusa, de amióta a helyzetkihasználása is jóval az átlag felett van, azóta minden angol fan azért imádkozik - ha hívő, ha nem -, hogy meg ne sérüljön a vébéig. Szerintünk már a semleges szurkolók is.

Ettől függetlenül nem őt választjuk a forduló emberének, hanem Nanit.
Ha nekünk valaki azt mondja vasárnap dél körül, hogy Nani show lesz az Emiratesbe, annak újra kinyittattuk volna a Lipótot. Nem játszott rosszul a City ellen sem, és már akkor is meglepődtünk. Aztán a tizedik perc táján azt véstük a noteszünkbe (notesz-valóság 0:2),  hogy ez lesz a MU veszte, hogy Nani nagyon él. Nem lett. Az első félidőben bohócot csinált az egész Arsenalból, különösen a jobb oldalából. Az első két gól meg egyértelműen az övé.
Szokott rosszmájuságunkat nem tudjuk most sem eltakarni, de úgy tűnt, mintha a második félidőre bemelegedett volna, mert akkor már sokat nem tett hozzá a United játékához. Azonban akkor már nem is kellett. Talán így korrekt.
Hazudnánk, ha azt írnánk, hogy eddig szerettük volna, és hogy meghatározó játékosnak gondoltuk volna a MU-nál. De ha ki tud lépni a CR-utánzat árnyékából, és az alázatot, mint olyat is magáévá teszi (a többszáz manchesteri pillangó mellett), akkor hosszú jövő várhat rá a Vörösök jobb oldalán. Fergie-ről tudjuk, hogy türelmes, azt is, hogy bárkiből ki tudja hozni a maximumot. Szerintünk ez most már csak a portugáltól függ. Szimpatikus feje mondjuk sosem lesz, de ezt csak apró betűben.

A többi meccsről tényleg csak dióhéjban.
A Chelsea most sem simán, de magabiztosan nyert, és nem lett kevésbé bajnokesélyes, mint a forduló előtt.
A negyedik helyért továbbra is ádáz harc várható. A City még annál is kevesebb adott ki magából, mint ami egy győzelemhez kell, de a Pompey ellen ez elég volt. A Spurs nem akar a BL-ben indulni. A Pool akar, de a győzelem ellenére is fáj nézni a jétékukat. A Villát meg valószínű februárban is komolyan kell venni.

A kieső zóna tovább tömörödött. Sem a West Ham, sem a Wolves, sem a Hull, sem a Burnley, sem a Bolton, sem a Wigan, sem a Pompey nem tudott nyerni. Igaz az első három ki sem kapott.

A forduló eredményei:
Birmingham-Tottenham 1:1
Fulham-Aston Villa 0:2
Hull-Wolverhampton 2:2
Liverpool-Bolton 2:0
WHU-Blackburn 0:0
Wigan Athletic-Everton 0:1
Burnley-Chelsea 1:2
Manchester C.-Portsmouth 2:0
Arsenal-Manchester U. 1:3
Sunderland-Stoke 0:0

A hét botránya
Miközben a Chelsea robog az újabb bajnoki címe felé - most éppen a Burnley-t verték úgy, ahogy szokták az ellenfeleket azokban az években, amikor ők végeznek a tabella élén -, addig a kapitányuk - a hétvégi győztes gól szerzője - országos botrányba keveredik. Volt csapattársa (Bridge) nőjét kezelgeti mostanság az Év apukájának választott védő John Terry. Nabumm.
Tegye fel a kezét, aki még nem hallott ilyen sztorit. Inkább azt a kuratóriumot kellene megvizsgálni, aki neki adta ezt a címet anno. Meg azért a feleség se lehet egy erkölcscsősz. Őt miért nem veszik elő ilyenkor?! Mintha csak Dzsonnifiú döntése lett volna. A City játékosok Team Bridge pólója meg már a paródia kategória. Ismerve valamennyire a keret focistáit, nagyon meglepődnénk, ha egyikük sem cserélne - akár csak egy estére is - a válogatott csékával.
Mondjuk annyit legalább megért a történet, hogy pár napig nem Amy Winehouse feszít a pletykalapok címoldalán.

A hét eligazolása
Közben lezárult az átigazolási időszak is. Egy tranzakcióval akarunk csak foglalkozni.
Gyerekkori kedvenc csapata után eljutott fiúkori kedvenc csapatába Robbie Keane. Úgy is fogalmazhatunk, hogy egy év alatt szinte minden álma teljesült az írnek. Játszott a Poolban, ahol mindig is akart, majd Spursben, ahol mindig is szeretett, most meg majd a Celticben, ahova mindig is vágyott.
Egy kis személyeskedés: neki adtam fordulónként két találatot?! Ennek megfelelően fingassák meg a Falkirk védői.

Kedd és szerda este két elmaradt meccset pótolnak.
Papírforma szerint a Hull és a Pompey mégjobban kieső, a Chelsea mégjobban bajnokesélyes és a Fulham mégjobban középcsapat lehet.

tippjeink
Hull - Chelsea 1-4
Fulham - Portsmouth 2-1