Tudta az ember, persze, nem lepődhetett meg, de azért valahol sokkoló volt látni a Serie A 21. fordulójának hentelős horrofilmre emlékeztető végkifejletét, és még ennél is nagyobbat üt a következtetést, amit levonhat. Egy csapat van az országban, meg néhány dublőr, akikre néha-néha rásüt a nap, de az Inter úgy tiporja el a mezőnyt, hogy csak szánakozó pillantásokat érdemelnek a többiek. A Juventus most kivételesen legalább erre a szánakozó pillantásra rászolgált, hiszen nem érdemelt vereséget a puhapöcsű Ranieri Romájától, annál inkább megérdemelte a jussát a Fiorentina, amelyet a BL-helyek közelébe lavírozó Palermo zúzott le metsző kegyetlenséggel. Tovább nyomakodik a Napoli is, győzelmi sorozatot épít a Bologna, a Lazio pedig már csak két pontra van a kiesőhelyektől. Hajtás után persze elsősorban a nagyokra koncentrálunk, szokás szerint gyöngybetűkkel.
Teljesen felesleges bíróval foglalkozni, mi is egy mondatot pazarolnánk csak rá: ha Sneijder azt mondta Rocchinak tapsikolás közben, hogy Anyád fogaz!, akkor sem döntöm el a szezon, sőt, talán az egész bajnokság legfontosabb meccsét a 20. percben egy kiállítással. És nem is döntötte, de ehhez már neki nem volt sok köze, sokkal inkább a két csapat játékerejében mutatkozó markáns különbség miatt történhetett meg, hogy a Milan 60 perc emberelőnyével sem tudott mit kezdeni. Pedig érdekes dolog történt a kiállítás után.
Illetve nem történt: Mourinho nem cserélt. Fent hagyta mindkét csatárát, méghozzá úgy, hogy közben 7 játékosa hágott a falakra a saját kapujuktól 25 méterre. Ez nyilván azt eredményezte, hogy a legelöl levő középpályása, a kiváló passzjátékáról, és átlagon felüli játékintelligenciájáról ismert Muntari, és a két támadója között akkora távolság volt, amekkora egy szénszállító uszály féktávja. Ez egy átlagos földi halandó számára épületes baromságnak tűnik, öngyilkosság, kuki a csalánosba, futballra hangolt szeppuku. Jött is a Milan, Ronaldinho próbálkozott, Borriello is megnyert néhány fejpárbajt, de a gól nem akart összejönni, mert hol Julio Cesar (anyám, mit fogott meg Seedorf fejesénél!) védett, vagy az utolsó passzok Bekcham felé mentek, aki aztán eltemette a labdát.
Bohócnak még jó vagy, Marco.
Persze, az is lehet, hogy Mourinho tudta, az egy az egyben védekező Milanisták egyszer elvétik a lépést (ahogy a vezetőgól előtt is), és akkor lecsapnak. Mert elvétették. És lecsaptak. Előbb még egy csodálatos kontra végén Pandev a kapufát találta el, de aztán Maicon pofátlan műesése után ugyanő már nem kegyelmezett, és a mozizó Dida kapujába tekerte az Inter győztes gólját. Azt már a múlt heti újság megírta, hogy Ronaldinho kihagyja a 11-est, nem is számított semmit, mert talán a Milan-szurkolók sem vitatják: ezt a meccset tíz emberrel is agyonnyerte az Inter. Mourinho meg annyira eszméletlenül tökös, hogy ezt már a sors sem tudja figyelmen kívül hagyni. Más magyarázat nincs, mert nem akarjuk újra elsütni az orkokkal tarokkozós poént. (Inter-Milan 2-0)
Az Inter mással nem is bizonyíthatná dominanciáját, mint a másik Grande Tre-tag leverésével, amire csütörtökön kiváló esélye kínálkozik, ugyanis azt Juventust fogadja hazai pályán a kupában, ahol az eddig egészséges játékosok gyomorfertőzést kaptak, Marchisio pedig kidőlt három hétre. Ez, kérem szépen, a 42. sérülés idén Torinóban. Mondjuk a vámpírszemű Claudio nem a Roma elleni brillírozásba sérült bele, az biztos, de csapattársaihoz hasonlóan legalább már küzdött, és egy egészen elfogadható első félidőt produkáltak. Ebben komoly szerepe volt Ranieri ernyedt hímtagjának, hiszen a jeles alkalomra visszarendezte a csapatát vegytiszta 4-4-2-re, méghozzá úgy, hogy a Roma fedezetsorában egyetlen támadó sem volt (Taddeit az anyai szem sem látja támadónak). Aztán Alex hiába mutatta meg gyengébbik lábával, ki is ő valójában, egyetlen pillanatra sem volt kérdés, hogy a Juventus nem fogja megnyerni a meccset. Csak azt nem tudtuk, kitől jön majd a bődületes hiba, bár az igaz, hogy Grossónak alacsony odsza volt, és erre rá is tromfolt, miután az idei szezonban már sokadszor megette a létező legovodásabb cselt, és lerántotta Taddeit.
A gondok sokasodtak, amikor Sissoko elbambult, és Buffonnak nem maradt más választása, mint elkaszálni Riisét, aki már eltolta mellette a labdát. De Ranierinek még ez sem volt elég, pontosan azt csinálta, amiért kivágták Torinóból: pont elég volt neki az egy pont, esze ágában nem volt a második félidőben már jobbára semmit nem mutató, emberhátrányba kerülő Juventus ellen kockáztatni. Ezt a Juvét viszont nem kell megverni, mert megveri saját magát. Külön szép, hogy az erősítésnek igazolt Candreva késett le Riiséről a 93. percben úgy, amiért az NST-csapatban heinrich leüvöltötte volna habi fejét. Zampát egyszerűen nem lehet megunni.
Ciro továbbra is hisz benne, hogy a csapata kiverekszi magát a gödörből. Csak közben már egyrészt egyedül van ezzel, másrészt a játékosaival sem tudja elhitetni. Röpködnek a nevek, van köztük olyan, amitől a juventinók gyomra liftezni kezd (Rijkaard, van Basten), van, aki nem vállalja (Hiddinknek a pénze, Zoffnak a reputációja, Viallinak a Ferrarához fűződő barátsága az ok), így most úgy néz ki, az Inter ellen kupakiesés után az akadémiát vezető Massimo Carrera veszi át a csapatot, míg Lippi a vb után szénné égve haza nem somfordál Torinóba. Sok mindenért lehet támadni Moggit, de azzal a kiejelentésével nem lehet vitatkozni, hogy Európa egyik legnagyobb csapatából szánalmas hulladék lett. (Juventus-Roma 1-2)
A Palermo a Fiorentina tükörsima legyűrésével (3-0) leelőzte, a Napoli a Corsi állásába kerülő livornói győzelemmel (0-2) le is hagyta a Juventust, de már vészesen közel van a Sienában csak ikszelő (1-1) Cagliari, és az újra nyeregetni kezdő Genoa is, amely ezúttal az Atalantát bombázta le (2-0). A Bologna komoly gondolja a dolgot, és legyőzte a Barit (2-1), amelyben Koman 75 percet kapott, és nem nyújtott különösebben maradandót. A Lazio nem tudta megverni a Chievót (1-1), de legalább nem is kapott ki tőle. Ennek ellenére a rómaiaknál lassan már tényleg a kiesés elkerülése lesz a legnagyobb gond, pedig nem másról beszélünk, mint az olasz Szuperkupa védőjéről. A Catania nagyon simán verte meg a Parmát (3-0), a két nehéz helyzetben levő csapat közül pedig a Sampdoria rugaszkodott el az Udinese hátáról (2-3), és nem fordítva.
Az utolsó 100 komment: