Hangulatosabb fordulót nehezen lehetett volna összesorsolni erre a francia hétvégére,  egyedül a gólmennyiséget érezzük szerénynek, főleg, hogy élénk gólpárbajra illik asszociálni a rangadó terminusról - abból meg ugye volt négy. Alábbi körképünkből kiderül, hogyan menetel a Bordeaux, korrigál a Lyon, támad fel a PSG és ég be a Rennes, továbbá megismerhettek egy szétcsúszott védőt,  olvashattok a jövő válogatottjának alapemberéről és a Zahorecz-vándortincset (meg ne kérdezd, ki az) is odaítéljük egy arra érdemesnek.

Elébb pár szóban a rangadók árnyékában szerénykedő meccsekről. Durván hetven perc fórból is csak egy nyamvadt védőgóllal sikerült felülkerekedni a Le Mans-on a lyonverőknek. [Nice-Le Mans 1-0] Beállhatott volna az a szép iksz Boulogne-ban,ami a gyors gólváltás után egészen a hajráig fennállt, de a plusz egy fő (a Lotiés nevű vendégbarbár gyomorszájon talpalta Ducatel-t, az állatja) itt se jött be, mert Hadji fejesével a pont is kicsúszott az északiak markából. [Boulogne-Nancy 1-2] Szintén egy piros lap kavart be a Grenoble tizenegyedik próbálkozásába, de természetesen most sem jutottak ponthoz. Jemmali nehezen birkózhat meg a szopóág gondolatával: múltheti öngólja után idén már másodjára, díszes élvonalbeli karrierje alatt tizedjére állítják ki állíttatja ki magát - hátulról csúszott be, majd némi cirádával kísérte. Bár szépen megágyazott a vereségnek, a kék-fehérek reményei még itt se szálltak el teljesen, mert annyira azért nem jó ez a Lille - többször is a hosszú sérüléséből visszatérő Landreau mentette a vendégek irháját -, de az előnyt legalább képesek kifocizni. Ja, a zárszó? Gervinho be akart menni a végén. Beengedték. [Grenoble-Lille 0-2] A beharangban említettek miatt teljesen nyilvánvaló, hogy egyetlen telitalálatunkat itt jegyezzük: Sosa épp a szünet előtt, Eduardo meg rögtön utána köszönt be a Félix-Bollaert-ben. Részletkérdés, megmondtuk, ezzel viszont senki sincs beljebb, a Lens lendülete úgy elfogyott, hogy Wallemme már csak mákos győzelmek ábrándjaival tarthatja a lelket a fiúkban. Feltehetnénk a kérdést, hogy meddig engedik ténykedni, ha nem tudnánk, hogy a Grenoble se váltott még... [Lens-Lorient 1-1]

Nem sikerült annyira feljavítani az elsők közt kidőlő Giulyt, hogy kezdhessen a Bonalban, de Jallet ismét remekül helyettesítette. Clément felépült, de a győzelem szempontjából talán fontosabb kiemelni, hogy újra játszhatott Erding is, először régi társai ellen: a tizit kihagyta, de korrigált a harmadik góllal, győzelemre vezetve a párizsiakat. Török barátunk vállsérülése miatt csak ötödik meccsét játszhatta az idén, de mérlegéhez nem kell kommentár: vele a csapat nem kapott ki (gólokba öntve 14-5), nélküle nem nyert bajnokit (3-6). A Sochaux szépítő gólja a szokásos lövünk-kintről-hátha tematikából merítkezett, amúgy a mérkőzéshez sok közük nem volt, három győztes meccs után legalább olyan égő ez a pofon, mint amikor ötöt kaptak a Valenciennestől. [Sochaux-PSG 1-4] Zárásként egy szívderítő Auxerre-siker, amit a lassú csúszásba forduló vendégek hoztak össze, különösen az eddig jól szuperáló védősor mondott csődöt az első félidőben (Capoué, Dudka, Birsa és Chafni remekül segítette a támadásokat), így Jelen hármat is vághatott volna. Kettő is elég volt - meg Costa kiállítása -, hogy a fordítás szóba se kerülhessen. Dzodicsnak meg küldjük a legeredményesebb védőknek járó Zahorecz-vándortincset. A két társaság amúgy egymást követi a tabellán, hogy ez mekkora szó, lapozzunk vissza két hónapot... A krónikához tartozik, hogy a vendégek elnöke bocsánatot kért Pedrettitől, amiért kis buzinak titulálta, de az etikai bizottság előtt felelnie kell. [Auxerre-Montpellier 2-1]

A formáját és karmesterét vesztő Montpellier komoly túrával számolhat jövőhéten is: a Valenciennes vendégsége sem tűnik kellemesnek, főleg, hogy Pujolék augusztus vége óta csak egyszer kaptak ki bajnokin. Montanier csapatának kiváló játéka most a Rennes-nek is sok volt, igaz, vezér nélkül arctalan és esetleges focinál többre nem képesek a bretonok. Jerome Leroy arccsontját törték legutóbb, Antonetti pedig inkább Inamotót kezdette, mint az irányításban hasznosabb Cheyrou-t, így felállt egy masszív mezőnymunkára alkalmas, de konstruktívnak nem nevezhető középpálya (sőt, menet közben Marveaux is kiesett), amit a Baldé-fejesig (igen, Bobo "Gólem" Baldé otthagyta Skóciát) csak ritkán mozgattak meg a látogatók. A játék képe mit sem változott: Ben Khalfallah Brestig is vihette volna, senki sem ügyelt rá, Pujol gólja is szép volt, csak épp érvényes nem. Észlelte valaki, hogy nincs Audel, se Samassa? A Rennes szép védekezőmérlegét nélkülük is lazán sikerült tropára vágni... [Rennes-Valenciennes 0-3]

Szerencsés volt a sporttévé, hogy a négy kiemelt meccsből a legtöbb gólt hozót pécézte ki, bár logikusabb lett volna a másik háromból is választania, mer'ugye nem mindennap randiznak az éllovasok meg a szomszédok. Nagy gyürkőzés, angol tempó és számtalan lövés adta a rangadó velejét Bordeaux-ban, de góllal csak a címvédő tudta megkoronázni törekvéseit. A monacói Ruffier az égvilágon mindent fogott - egyedül Planus tudta valahogy mögékotorni a labdát -, egészen a meccs végéig versenyben tartotta az elfáradó pirosakat, pedig akkor jöttek csak igazán a hazaiak, mintha a második gólon múlna a címvédés. A viharos ellentámadásokal tarkított hajrában Gourcuff helyén (vállalható állagmegőrzés Münchenre) már Fernando szedegette a labdákat Jussiének meg Cavenaghinak - mindkettejüknek sikerült elpuskázni egy-egy 200%-os ziccert. Ahogy felvezettük, Nené mellett a védelemnek is profin kell működnie a sikerhez: no, a brazil halványabb volt, Alonso és Coutadeur csak módjával tudták tehermentesíteni, sőt, a sérült trió (Gudjohnsen-Park-Pino) helyére bedobott Nimani is vállalt egy nagy szeletet a munkából. A védelemről: odáig nem merészkednék, hogy a nancys időket idézzem - ahol még edzésen is válogatott formában focizott Puygrenier -, de egyre jobban dirigálja a védelmet a kopasz, kár, hogy a gól előtt mellőle bújt ki Chamakh... [Bordeaux-Monaco 1-0]

Kérdés fiatal olvasóinkhoz: ha egy óriási hangulatú rangadó olyan fos góllal dől el, mint amilyet a tavaly még a túloldalon focizó Gomis szerzett percekkel a vége előtt, akkor ráhúzhatjuk-e a játékra, hogy igazságtalan? Hogyne, csak értelme nincs, ezek a meccsek legtöbbször így dőlnek el. Bafé, mielőtt karrierépítésbe fogott volna, éveket húzott le a zöldeknél, Puel pedig érezte, hogy a várhatóan nem szívélyes fogadtatás a gyepbe szegezné szerencsétlent, akármekkora profi, így inkább Lisandróval kezdett, mögé pedig egy kompaktabb középpályát szervezett, Bastos-szal és Edersonnal. A tömörítésnek persze célja is volt: kioltani a két dolgot (első félidei nyomás, padlógázas kontrák), amivel a St-Étienne előnybe kerülhet. Sikerült. Nemcsak emiatt nem sikerült jóféle támadásokat vezetniük a hazaiaknak, a kapitány Matuidit sérülés kényszerítette le a pályáról. A Lyon feljebb vett egy fokozattal a szünet után, de Janot végállomása volt a próbálkozásoknak - kivéve egyszer. Rendkívül fontos pontokat gyűjtött a Lyon, bár a játék nem tűnt sokkal szebbnek vagy gördülékenyebbnek a Nizza és Sochaux ellen mutatottnál, legalább elnyomja a kínos vereségek ízét és ad némi tuningot a Liverpool fogadására. [St-Étienne-Lyon 0-1]

A Vélodrome nézőinek jutott a négy közül a legfordulatosabb parti, mégse alakult jól: ha a házigazda 82 percen át emberelőnyben focizhat egy nem éppen támadásairól híres ellenféllel szemben, a döntetlen majdcsak akkora csalódás, mintha kikaptak volna. Az utolsó negyedóráig így is nézett ki: bár Pelé kapus elütötte Niangot - Ennjimi sporttárs nem szarozott a döntéssel -, Blondel bravúrosan és önfeláldozóan pótolta. Sissoko fantasztikus gólja (mintha zsinóron, ahogy mondják az öregek) után természetesen hatvan percen át a toulouse-iak hátát verte a háló. Fizikai fájdalom volt nézni, ahogy Valbuena és Lucho igyekezett, Ben Arfa is bejött (ezt a nyápicot nem lehet komolyan venni, nézzétek Niang mezében!), aztán Koné is felpörgette, de megint Brandao intézkedett, sőt, a fejében volt a győztes gól is. A vérveríték ára: az argentin bokája megsérült, minimum egy hónapra kiesett. [Marseille-Toulouse 1-1]

***

Emlékszem egy korábbi kommentre, ahol számonkérte egy kolléga a Moussa Sissoko-portrét. Az igazság az, hogy egy ekkora szakítás után nem volt pofám elővenni egy ifistát, a TFC központi figurájának meg valóban kijár az elismerés. Neve hallatán a védősor elé pozicionálnánk, amolyan Vieira-Diarra-replikának, esetleg rokonságba képzelnék Momo Sissokóval, pedig nála az irányító-kezdeményező jelleg dominál. Ezt mutatja öt idei gólja: ennyit szerzett első két szezonjában, hatvanöt meccsen összesen. Párizs külvárosában cseperedett, ott szokta a labdát, de valójában a lilák nevelése. Intelligens focista, tisztán, pontosan játszik, amivel prímán ki lehet tűnni egy olyan támadásügyileg homály csapatban is, mint a Toulouse. Csak a válogatottban van esély arra, hogy egy klasszikus verzióban, két támadó mögött játsszon: számtalan korosztályos szereplés és egy nyári meghívó után nemrég debütálhatott az A-csapatban, közmegelégedésre. Nemrég múlt húsz, hatalmas jövője van a szakmában. Ezt a gólját is érdemes megnézni.

Tabella

Góllövőlista

***

Játék

Helyes megfejtésként Youri Djorkaeff nevét volt célszerű elpostázni, ezt öten is megtették, elsőként integető hajbókoló lufiember ötlete érkezett be, így megint ő tippelhet. Ugye, ugye, kifizetődő, ha valaki követi - esetleg várja - a francia posztokat. Hozzáteszem, a tippversenyben aratott 6:4-es győzelmének megvédéséhez bravúr kell a következő körben.