Hosszú kihagyás után ismét egy spanyol bajnoki összefoglalónak örvendezhet a lelkes olvasóközönség, amely látszólag remekül elvolt az ibériai futball nélkül is az időszakban. Ha valakit mégis érdekelt volna a spanyol bajnokságnak nevezett bohózat, akkor ezúton kérünk elnézést tőle, bár szeretnénk megjegyezni, hogy szinte semmi nem változott, amióta az Anfield Road vihara térdre kényszerítette a hazájában páratlanul eredményes bajnoki címvédőt. A La Liga csapatainak becsületét védve a Barcelona legalább kíméletlenül szaladt át az ellenállást egyáltalán nem tanúsító német bajnok védelmén. Lahm és Lucio állítólag még most is felriad álmában, ha az április eleji tréfára gondol. Pedig a brazil már nem is volt pályán honfitársa enyhén szólva megalázó második góljánál. A katalánok három angol csapat elől hódíthatják el a kupát és imponáló idei BL teljesítményüket és gólkülönbségüket látva talán már le sem kellene játszani a hátralévő mérkőzéseket, hiszen a futball legnagyobb igazságtalansága lenne, ha véletlenül elbuknának. Ez sajnos azt is jelenti, hogy a Villarreal már nem tagja a mezőnynek. Pedig önbizalom terén viszonylag jól álltak Pellegriniék, de a nyilatkozatoktól megdermedt londoni közönség azonnal könnyesre röhögte magát, amikor megpillantotta a pályára szaladó Rossi, Pires duót. A csodálatos taktikai felállás meg is hozta a várt eredményt, így hétvégén már nyugodtan játszhatott volna a sárga tengeralattjáró. Volt rangadó is. Idegen tollakkal ékeskedünk a tovább után:
Hogy nemcsak a forduló rangadóját, de a forduló meccsét is a Mestallában játsszák majd, azt hetek óta tudni lehet (a Valencia két hete újabb hitelhez jutott, azóta pedig egyfolytában nyer), ám csak a bírójelölésnél vált biztossá (Bernardino González Vásquez a Sevilla Bernabéu-beli fellépéséből is olyan derbit kanyarított, amelyről aztán hetekig folyt a disputa az NST-n). A tét a BL-indulás volt, és ehhez mérték magukat a csapatok. A Valencia például remekül kopírozta a Villarreal londoni első tíz percét, és a negyedik szögletből már a kilencedik percben (egyébként óriási) gólt kapott. A mérkőzésen a főszerepet ezután a rugdosódás vette át, melyet a játékvezető képtelen volt megfékezni, így elkezdte osztogatni a lapokat. Egyet, kettőt, hármat, négyet... A huszadik percben már 9-11 állt az eredményjelzőn (ami a szabálytalanságok számát illeti). Adriano teljesen jogos kiállítása után hamar büntetett az ezúttal kifejezetten jól mozgó denevéres alakulat, és már a szünetre egalizált, majd a második játékrészben egyszerűen bedarálta végül már nyolc mezőnyjátékosra fogyatkozó ellenfelét. Öt pontra jött föl így a Sevilla nyakára (és három ponttal húzott el egyre szaporodó üldözőitől) a Valencia, és a csapat vasárnapi formája alapján bizakodva tekinthetnek a véghajrá elé a Turia-parton.(Valencia - Sevilla 3-1)
Ilyen az, amikor a Valencia kíméletet nem ismerve veri be a büntetőket. A Sevilla jelenleg annyival jobb csapat a hazaiaknál, hogy Villáék soha az életben nem rúgnak akciógólt nekik. Még kettős emberhátrányban is csak akkor kapnak az andalúzok, ha kitámadnak. Valamiért azonban úgy alakulnak az események, hogy ez a két csapat a BL-ben fogja képviselni az ország labdarúgását. Pedig Angliában biztosan nem csináltak maguk alá a „rangadó" látványától. Sőt! Természetesen azért történtek más dolgok is:
A Villarreal hozta hétközi formáját, egyetlen szerencséjére ezúttal azonban nem az Arsenal, hanem a Valladolid volt az ellenfél, és ez azon a tiszteletkülönbségen is megmutatkozott, mellyel a két játékvezető a két ellenfélhez viszonyult. Az első félidő végén elmaradt teljesen jogos Valladolid-büntető után a második félidő közepén Rossi úgy döntött: igazságot szolgáltat. A szintén vitathatatlan (ám ezúttal megadott) 11-essel a felsőléc festését tesztelte. Az Emiratesben lejátszott mérkőzéshez hasonlóan az utolsó húsz percben most is emberelőnyben volt az egyik csapat, a különbség csak az volt: a Valladolid igazolta, hogy ha nincs jelentős differencia két brigád játéktudásában, akkor gólveszélyes támadásokat vezetni kilenc mezőnyjátékossal is lehet.(Valladolid - Villarreal 0-0) A Sporting Gijón természetesen ezúttal sem játszott döntetlent. Mintha csak cáfolni akarná a tételt, mely szerint a sok döntetlen biztos út a másodosztály felé. A Betis kiemelkedni látszik a spanyol bajnokság második felére (hogy ez a második fél a tízedik, a hatodik, a második, netán az első helytől lefelé számolandó-e, arról megoszlanak a vélemények) jellemző egyenszürkeségből, és az idény egyik legszebb gólját lőve már az elején mattolta az astúriaiakat. A sima győzelemmel vált teljessé Sevilla zöld-fehér felének tökéletes vasárnapja. A Primera Divisiónban minden elképzelhető, vagyis a Betis még messze van attól, hogy megnyugodhasson, de az biztos, hogy hét fordulóval a vége előtt nyolc helyre vannak a Segundától. Nem úgy a Gijón, amely immár csak egyetlen egyre. (Betis - Sporting 2-0)
Elöl a kérdés mindössze annyi, hogy lehet-e esélye a Real Madridnak a bajnoki címre? Ezek a srácok nyernek folyamatosan és akár még Florentino Perezt is elbizonytalaníthatják, ha ledolgozzák a hat pontjukat. Persze mi tudjuk, hogy komoly klubelnököt nem lehet becsapni Malagák meg Recreativok elleni győzelmekkel, bár például néhány játékos már láthatóan túltette magát a liverpooli arcpakoláson és ismét önbizalomtól duzzadva pufogtasson közhelyeket a saját csapata nagyszerűségéről. A hétvége embere minden meghatározó fórumon Marcelo volt, de mi mégis Gagot szeretnénk megemlíteni, aki remekül szűrte a támadásokat ezzel is emlékeztetve minket rá, hogy Camunas nem Gerrard. Meg nem is bolíviai. Sneijder ettől még sérülékeny és bármilyen szomorú, hogy ki kell hagynia a következő egy hónapot, de így legalább nem kell kötelezően sajnálnunk amiatt, hogy a csúnya bácsi nem középen játszatja.(Recreativo - Real Madrid 0-1) Barcelonában nincsenek ilyen jellegű problémák, mivel Guardiola annyira tudja, kinek, mikor, hol a helye, hogy szinte csak az nem lő gólt a keretből, aki nincsen pályán. A riválisok olyan szinten összeroppannak a katalánok játéka által kiváltott nyomástól, mint Lell a gránátvörös és kék dolgok látványától. A teljesség megértéshez egy másik olvasónk soraihoz szeretnék fordulni, aki a Barcelona hétvégi mérkőzését így látta: A Getafe az egyik legszimpatikusabb kiscsapat a Ligában, ennek megfelelően nagyon nem akartak letérdelni a katalán csődörök előtt. Guardiola az első csapatot gurította fel a pályára, a három nap, egy meccs jeligére rotáció mentességet fogadva a mester. A cselekmény végkimenetele a kezdetektől fogva tudvalevő volt, de a bennünk rejlő kisördög a végsőkig duruzsolta a szkepticizmus legédesebb szonátáit. Szombati szappanoperánk főszereplője Messi lett végül, aki bebatyuzta az egyetlen gólt miután meghempergette a Córtez/Cata Diaz főtengelyt- újraértelmezve a szó szerint "megkerülte a védőjét" mantrát, miután Xavi úgy gondolta, hogy asszisztjainak számát óhajtja imponálóbbá tenni, mit neki egy ziccergól. La Liga meccs pedig nem is maradhatna el a bírók emlegetése nélkül, Javier Valles Álvarez és társai ismét bizonyították, hogy az egyenfeketét valahol kockapókeren svindlerkedték össze feltehetőleg egy pár Real szimpatizáns társaságában. A második félidőben már a lefőtt kávét kortyolták a srácok, és folytatták a Getafe lassú tűzön való párolását. A legrágósabb cupáknak azonban vagy a kapufa vagy Stojkovic bizonyult, ezzel behúzva a szemérmes nullegyet. (Getafe-Barcelona 0-1)
A spanyol bírók nem jók. Közhely, de így van. Az Atlético Madrid hektikus, ez is közhely, de… inkább nem mondjuk, hogy nincs így, mert még valaki Porto-Atlético statisztikákat dörgölne az orrunk alá, hogy pont olyanok, mint a Manchester United. Hétvégén megmutatták, hogy tökös legények, de egy Numancia elleni diadal nem feltétlenül a klasszist jelenti. Persze nem célunk bántani őket, mert nem tehetnek róla, hogy nekik csak Simao jutott, míg az angolok C. Ronaldoval állhatnak fel. Meg aztán, ha Gagonál megemlítettük a magashegyi tapasztalatot, akkor Maxi Rodriguez érdemeit sem hallgathatjuk el a bolíviai kalandban. Az Atlético ettől még a Bl-ért harcol, de disznó módra nem kérdezzük meg tőlük, hogy: és ugyan mi a fészkes fenét szeretnének ott csinálni?(Atlético - Numancia 3-0) A Deportivo is Európáért harcol. Pont az Atléticóval. Egyetlen okot tudunk elképzelni, ami miatt érdemes lenne belevágniuk a kalandba: hátha vissza tudnának vágni a kétsoros dán zakóért. A Bilbao például már biztos ott lesz, s nem tudjuk elképzelni, de valamiért több sikerélménnyel kecsegtet a Barcelona elleni kupadöntő, mint az UEFA csoportkör. Egy mérkőzésen bármi megtörténhet, de négyen már kijön a papírforma. Még akkor is, ha többen juthatnak tovább, mint ahányan nem. (Egyébként nem is tudjuk, hogy lesz az UEFA kupa jövőre.)(Athletic - Deportivo 0-1) Zárszóként annyit szeretnénk, mondani, hogy Negredo egy állat. Jó értelemben véve, ha lehet ilyet mondani egyáltalán. Már a tavalyi Güizán is meglepődtünk, de a mostani Almeríához képest a tavalyi Mallorca egy gólgyártó gépezet volt, amelybe hetesek is beleférnek. Az andalúzok támadója valószínűleg nem lesz gólkirály, de ha kiszámolnánk a rúgott gólokkal szerzett pontok arányát, akkor valószínűleg a Liga minden mesterlövésze szemlesütve bámulná a csukája orrát.(Almería - Osasuna 2-1) A Mallorca egyébként döntetlent játszott Málagában, ha nem lenne hihetetlenül kemény a sorsolásuk, akár még bizakodhatnának is.(Málaga - Mallorca 1-1)
Köszönet Pötének, aki bátran bevállalta, megcsinálta, begyűjtötte és továbbította, amit kellett. Köszönet a srácoknak, akik nézték, megírták és elküldték, amit kellett. Konkrétan Henkének és Csöncsönnek.
Az utolsó 100 komment: