Nyugodt hét elé néz a Serie A, legalábbis ami a párosításokat illeti, bár tapasztalatunk szerint a válogatottak miatti szünetek után a kiscsapatok (akiket ugyebár kevésbé érintenek a nemzeti csapatok tusakodásai) rendszeresen alárúgnak egy komolyat az óvatlanul közelítő nagyoknak. Erre most lesz lehetősége a Leccének (a San Siróban), a Chievónak (a téli Olympicóban), a Bolognának (a nyári Olympicóban), és az Udinesének (az Inter ellen hazai pályán), és elértünk odáig, hogy a forduló rangadója a bergamói Atalanta-Fiorentina lesz. Vagy a Cagliari-Catania. Az unalmas párosítások ellenére biztosak vagyunk benne, hogy néhány bírói ítéleten, ill. azok elmaradásán az újjáéledő klubfutball és a beköszöntő tavasz örömére újra kellemesen elcsámcsogunk majd. Persze Mascara még izgalmassá teheti...

Juventus-Chievo 3-1
Valamelyik nagy sorozat megszakad, és esélyesebb, hogy a veronaiak négymeccses veretlenségi szériájának mondunk búcsút, pedig nekik is nagyon kellene. A Chievo épphogy kilépett az alkonyzónából, a torinóiak pedig hasztalan, de megsüvegelendő elszántsággal üldözik az Intert.

Udinese-Inter 0-2
Igaz, hogy november óta nem kapott ki hazai pályán az Udinese (akkor az épp tökutolsó Chievótól), de most nem akárki érkezik. Az Internél Maicon sérülése borzolja a kedélyeket, de szerintünk ez nélküle is meglesz, és legalább megnézzük Santont az eredeti posztján.

Milan-Lecce 3-0
Már most ott tartunk, hogy a Milan előre teljesen feleslegesen nézeget, jobban teszi, ha a Lecce-félék elleni hazai meccseken is inkább hátrafele tekintget, mert érkezik a Genoa-Fiorentina-Roma hármas. Furcsa ezt a Milant 4-4-2-zni látni. A Leccét minden forduló előtt és után elintegetjük, így most is. Pápá.

Roma-Bologna 3-1
A hazaiaknak nagy malacuk van, hogy a Bologna jön, és nem valami fajsúlyosabb banda, mert láttuk, azok mit csinálnak velük. A sérültek még nem, de az eltiltottak már legalább visszatérhetnek, így nem sok esélyt látunk a bolognai pontszerzésre, ami akár még sokba is kerülhet Mihajlovicséknak.

Atalanta-Fiorentina 2-0
A vendégeknél nem lesz Mutu, a védelem közepéről pedig Gamberini eltiltott, úgyhogy az újra összeálló Doni-Floccari kettős elkeni a lilák száját. Mondjuk a Donadel-Almiron-Felipe Melo hármas ellen nem játszanánk szívesen, szerintünk lesz lap szép számmal.

Sampdoria-Napoli 2-1
Mindkét oldalon jó csatárok, többre számító szurkolók és 3-5-2-es felállás divatos éppen, azzal nyernek a genovaiak, hogy Lavezzi a hírek szerint nem játszhat, nélküle pedig bántóan lassúak a déliek támadásai. A Samptól sem csinálja össze magát senki, de Cassano és Pazzini egy-egy gólja most bőven elég lesz a helycseréhez.

Cagliari-Catania 2-1
Ez is derbi, méghozzá a szigetek derbije (Derby delle Isole), és érzésünk szerint Szardínia legyőzi Szicíliát. Már igazából csak a hazaiaknak van miért kaparniuk, nekik még elérhetők az UEFA-helyek, a Catania viszont már nem nagyon eshet ki, úgyhogy ők már kényelmesbe is vághatják magukat.

Palermo-Torino 3-0
Szegény Camolese hiába hozza az új seprűt, ez a Toro a menthetetlen kategóriába tartozik. A szezon vége felé, amikor már nem lesz miért hajtaniuk, az ilyen meccseket elszórakozza majd a Palermo, de most még élnek a remények, hogy legalább az UEFA-kupában megvillanthatják magukat (idén is jól sikerült), így ez sima hazai.

Siena-Lazio 1-0
Igaz, hogy a legutóbbi 10 meccséből csak egyet nyert meg a Siena, de itt valamiért mindig bakiznak az erre egyébként is fogékony római kapusok (tavaly Ballotta apó adott gólpasszt Big Mac-nek), most meg az egyik lepkekirályt (Carrizo lehet, hogy a hat bolíviai gombóc miatt ül) a másik, Muslera váltja.

Reggina-Genoa 1-1
Sajnos bármilyen hősies helytállást mutatnak a calabriaiak, nem áll jól a szénájuk. Pedig sokkal kevesebbszer kapnak ki, mint a többi kiesőjelölt, mégis ők vannak a legreménytelenebb helyzetben. Nem úgy a Genoa, mely már lassan elhiszi, hogy lehet negyedik is, ha nagyon akar. Pedig nem.