Tök komolyan. Hétről-hétre olyan meccsek, amiket bármikor kiállítunk a szigeti nagyszínpadra is. Miközben a magyar pupilla csak angol és olasz orgiákra szűkül, a Bundesligában majd mindenki bekönyvelte első győzelmét/vereségét (Cottbus/Schalke-Wolfsburg a sorrend) ismét volt kilenc gólos téboly, a Werder tizet lőtt két meccsen, de ezzel csak beérni tudta a rendszeresen parádézó Leverkusent, a Bayern közegellenállása pedig még mindig selejtes. Minket ez mégis csak közvetve érdekel most, lévén Hajnal és Huszti is csapata nyerőembere volt a hétvégén, és azt még a T. magyar médiumok is felfedezték. Nos igen, a sikert persze mindenki magáénak érzi, de mi nem hagyjuk megtéveszteni magunkat, Huszti például változatlanul olyan béna, mint Svédországban, azt az ötöst is alig érdemelte meg.

Mert hiszen oké, hogy BVB, és hajrá Hannover, de azért a válogatott csak fontosabb a lelkünknek. A fejlődés kezdeti lépcsőfokán túl vagyunk, Európa majd minden fontosabb bajnokságában találunk ütőképes magyart. Igaz, olykor még a másodosztályban, de attól még találunk. A fiatalok evolúciós ösztönüktől hajtva szinte már be sem mutatkoznak az NB1-ben. Pompás.

Hajnal és Huszti ezt az utat járja, most pedig olyan gólokat lőttek, ami Európa bármely pályáján parádés. Ez lehet mindkettőjük karrierjében a végső lépés, vagyis ha a német bajnokság meghatározó csapataiban meccseket tudnának rendszeresen eldönteni, jó játék, gólok, gólpasszok, hadd erősödjön az a magyaros mentalitás, amiről imádunk olvasni.

Ez sajnos még nem rendszer, csak egy kiválóan sikerült forduló. De ki mondja, hogy mindez nem egy előremutató folyamat első komoly jele?

Huszti 2006-ban érkezett, vagy inkább menekült Hannoverbe, 4+7 volt az első szezonja, amit 10+6-al tromfolt tavaly. Igaz, góljainak nagy része tizenegyes volt, de a hierarchiában elfoglalt helyét ez jól mutatja. Idén háromnál tart, egyik sem büntető, ott ugye becsúszott egy hiba. Most ugyan nem játszott nagyot, még csak a mezőnyből sem emelkedett ki különösebben, mégis győzelmet jelentő gólt akasztott a megrotált Bayernnek. Nem a Herthának, a Bayernnek, és nem is egyedi az eset. Külön felhívjuk a figyelmet arra a hihetetlen koncentrációra, ami még a gólöröm alatt sem oldódik fel teljesen (lásd a meccs videón).

Hajnal Tamásról ne felejtsük el, hogy tulajdonképpen mindössze második Bundesliga 1 szezonját kezdte meg, miután a kút aljáról kaparta össze pályafutását. 2004-ben még Schalke amatőr volt, irány Belgium, majd egy évvel később már a Kaiserslautern várta tőle a megváltást. A KSC-t ben tartotta az első osztályban, majd nyert egy Szuper Kupát a Dortmundnak. Most pedig az erste hazai győzelem. Ezt a meccset egyértelműen Hajnal döntötte el, a Stuttgart német válogatottjai sehol sem voltak a középpályán.

Hajnalnak 8+9 mutatója volt a KSC-ben. Ez így szemre nem rossz, de aki látta a meccseket, tudja, hogy a legtöbb gól inkább a szerencse, mintsem az egyéni alakítás érdeme volt, és ugyanez elmondható a gólpasszok egy részéről is. A BVB-nél ilyesmiről eddig szó sincs. Én ugyan folyton ostorozom, hogy többet-többet még többet kell lőni, cselezni, vállalkozni, de mind a válogatottban, mind a BVB-nél látható a törekvés, a hétvégén például a 2+2 sem lett volna irreális, kár, hogy az egyéni betörését eltörte, az ostoba Valdez pedig még a kaput sem találta el abból a szenzációs indításból. Egy ilyen labda nálunk többet ér, mint egy szöglet utáni gólpassz.

Ha fejlődésük hasonló irányvonalat követ majd, a szezon végén elmondhatjuk: van két meghatározó Bundesliga játékosunk, akik meccseket képesek eldönteni – és ez már hatalmas előrelépés a magyar futball szempontjából.

Borussia Dortmund – Stuttgart 3-0
Még csak a bajnokság elején járunk, de talán már most is ki lehet jelenteni, a BVB az összes olyan meccset be fogja húzni, ahol elsősorban a lélektanon van a hangsúly. Egyrészt a folyamatosan most mutasd meg játékot hozó fiatalok, másrészt Klopp miatt. Tapasztalat nulla, kamaszos lelkesedés rogyásig. Már tavaly is azok a meccsek hoztak eredményt, mikor szinte eksztázisban játszott a csapat (pl.: BVB – Werder), erre a szezonra meg különösen igaz lehet, hogy a hasonszőrű csapatok elleni produkált berzerker üzemmód a nyerő. Ha ettől elmaradnak, akkor viszont rendszeresen az fog történni, mint a Hoff ellen.

Hannover – Bayern München 1-0
Hétközben Poldi, van Bommel/Buyten, Lell ki, Borowski, Ottl, Klose, és Oddo be, most pedig az egész hóbelevanc jól megkavarva, Ribéry visszatérésével.  Jelenleg csak kacagunk ezen (merthogy azt tesszük), komikusnak hat, hogy egy amúgy is önmagát kereső Bayern agyon van rotálva, ráadásul egy torz játékrendszerben kényszerül küzdeni. Illúziói azonban ne legyenek senkinek – egyelőre. Majd meglátjuk, tavaszra mennyire lesz rózsás kedve a kiszipolyozott ellenfeleknek, amikor a Münchennek még mindig van két nagyjából azonos embere minden posztra. 

Werder Bremen – Hoffenheim 5-4
E mellé, a vendégek három, Diegóék (újabban Mesuték) egy kapufát ütöttek, aztán akadtak gólvonalról kiebrudalt labdák is. Persze, egy ilyen eredmény azt is mutatja, hogy a hátsó alakzatok nem állnak a helyzet csúcsán, de ez mikor meglepetés, ha a Brémáról van szó, a Hoffenheim meg genetikailag alkalmatlan bekkelni, hál Istennek meg sem próbálják, arról nem beszélve, hogy kilenc gól mellett ez a lőtéri kutyát sem érdekli. Akinek nem menne az alábbi videó, megtalálja itt is.

Csak hogy szokjuk a neveket, most akkor ide is leírjuk: Vedad Ibisevic, hat forduló, hét gól, két gólpassz.

FC Köln – Schalke 1-0
Megtört a hazaiak 180 perce tartó gólszerzési töketlenkedése, a Schalke első zakóját tette be a szekrénybe.

Hamburger SV - Bor. Mönchengladbach 1:0
Ennek köszönhetően a HSV visszavette a tabellát, és idén először gólt sem kaptak, talán formálódni kezd a szezon előtt feldúlt védelem. Viszont Marko Marin megint mutatott néhány zseniális dolgot, jó lenne valahogy Dortmundba csempészni, hogy Hajnal válláról legerüljön némi teher, nem mellékesen tudna valakivel kettőnél többet passzolni. A legjobban mégis a Schalke járna vele, hát ne sajnálják kinyitni azt a Gazprom bukszát.

Hertha BSC - Energie Cottbus 0:1
Feles az alkoholistának, dohány a pipásnak, ajándék nekünk.

VfL Bochum - Bayer Leverkusen 2:3
Sestakék null-háromról is majdnem felálltak, de erőfeszítéseiket csak egy piros lap koronázta, nem az egyenlítés.

Eintracht Frankfurt - Arminia Bielefeld 1:1
A beste Arminia továbbra sem nyughatik, tiszta mázli, hogy a Frankfurtot már tavaly felruháztuk a kényszeresen egyenlítő előtaggal. A Biele több, mint 400 napja nem nyert idegenben.

Karlsruher SC - VfL Wolfsburg 2:1
Erőtlen volt a Magath banda, oda a veretlenség, Misimovic meg ment volna inkább az NB II.-be, ahová való, egy ekkora lufi nem fér bele a Wolfsburg terveibe. 

Mondhatnánk, hogy az ilyen fordulók miatt veszíti el a bajnokságot a Schalke, a Stuttgart vagy a Wolfsburg (meg mindenki más), de nem mondjuk. Valószínűleg ott veszítenek majd, hogy a BM mázsás kispadja roppant teherként, már csak tehetetlen súlyánál fogva kilapít mindenkit. A legjobb tizenhat következik majd a kupában, nemzetközi meccsek, válogatott, szóval a jobbaknak cirka húsz meccs a téli szezonig hátra lévő hetven nap alatt, az annyi mint két meccs per hét.

A Leverkusen bezzeg jól csinálta, már tavaly is szétbukták a szezon végét, idén a  német kupát is gyorsan lerendezték, maradt nekik a bajnokság, a többiek meg köpjenek gyomorsavat. Még a sorsolásuk is ideális, hiszen a derbikig bőséggel van idejük. Hat meccsen vágtak 18-at, ez eléggé beszédes. (Egyébként ennyinél jár a Werder is)

Összességében hihetetlen izgalmasan alakul a bajnokság, már most körvonalazódik a két évvel ezelőtti szezon remake-je, és bár említett okok miatt most sem fogadnánk a Bayen ellen, továbbra is iszonyatos belharcokra számítunk felrepedő szemöldökkel, roppanó lengőbordával és fülben dübörgő szívveréssel.

Zárásként utánanéztünk a Schalke góljainak: az utolsó 13 találatukból 10-et szereztek a védők.