Nyugodtan dörzsölheted a szemed, nem csalás, nem ámítás, PL-poszt!!! Úgy gondoltuk, akkor térünk csak vissza, ha már matematikailag sem lehet bajnok a Liverpool, ezzel is tisztelegve ezen poszt védőszentjének. A bajnoki címért folytatott harcban tisztult a kép (bár szerintünk már hetek óta nókvescsön), az elmúlt években megszokott United-Chelsea versengés pillanatait élhetjük át újra majd az utolsó hetekben, de a sajt már Rooney-ék szájában van és nem úgy tűnik, hogy Grant tud énekelni. A középmezőny para nélkül elfocizgat, míg a kiesés elkerülése elleni párharcokban újra szoríthatunk a Fulhamnek és a Boltonnak. Hajtipajti, és mindezekről részletesen olvashatsz, különös tekintettel a Sunderland - ManCity és a Derby - Aston Villa meccsekről.
Persze csak vicceltünk, hiszen a hétvégén minden arról szólt, hogy az Ágyúsok nyerhetnek-e még valamit idén. Röviden: nem. Nagyon röviden: nagyon nem.
De haladjunk időrendben, mert a forduló úgy volt felépítve, hogy először kiesési rangadók voltak, majd az Arsenal sorsáról döntöttek, végül pedig a Chelsea válaszolhatott arra a kérdésre, hogy mennyire gondolja komolyan a bajnoki címet Avram papával.
Akkor először mi is nézzünk a pohár táblázat fenekére.
Szombat délben még úgy tűnt, hogy nincsen kérdés, és mind a Bolton, mind a Fulham szurkolói felkészülhetnek arra, hogy jövőre magyar focistákat fognak bámulni stadionjaikban, de öt órától már újra élt a remény. A Fulhamnek volt nehezebb dolga, mert a még veszélyes zónában tanyázó Reading otthonából kellett elhozniuk mindhárom pontot. A vendégek végig uralták a meccset, a McBride-Bullard tengely nagyszerűen muzsikált, így 581 (!!!) nap után újra idegenbeli győzelemnek örülhettek Dél-Londonban (Reading – Fulham 0-2). A hazaiaktól Hahnemannt lehet dicsérni, aki bravúrok sorát mutatta be, illetve ki kell emelnünk Huntot, aki kivételesen semmilyen kirívóan sportszerűtlen szabálytalanságot nem követett el (de azt még mindig nem értjük, hogyajóbüdöséletbe játszhatott végig minden egyes bajnokit a szezonban egy ekkora tapló).
A Boltonnak a neméppen csúcsformában lévő West Hamet kellett kétvállra fektetnie a további PL-es álmaihoz. A sikert az egyetlen épkézláb támadójuk szállította, Kevin Davies (Bolton – WHU 1-0). Érdekesség, hogy tavaly ugyanebben a párharcban Anelka és Tevez nézett egymással farkasszemet (két hét múlva újra meg fogják tenni, Chelsea-MU), és hiányuk mindkét oldalon érezhető.
Miután a két mór megtette kötelességét, már csak azért kellett szorítaniuk, hogy a Birmingham is lőtávolon belül maradjon. Ebben az Everton lehetett a segítségükre. A hazaiak a sérülésből visszatért McFadden vezérletével végig veszélyesebben játszottak. Nehéz lett volna megmondani, melyik csapat küzd a kiesés ellen és melyiknek vannak voltak BL-álmai. Mégis a liverpooliak szereztek vezetést Lescott közeli fejesével, ez volt a válogatott védő kilencedik gólja a szezonban. Minden elismerésünk az övé, csak az a hajpamacs ne lenne a homlokán. Úgy tűnt, nem érkezik válasz, de jött az ügyeletes csodafegyver, Zarate, aki egy gyönyörű szabadrúgással teljesen megérdemelten kiegyenlített (Birmingham – Everton 1-1).
Négy meccs négy gól, akárhogy nézzük, ez jobb átlag, mint CR-é.
Nem kell nagy jóstehetség megtippelni, hogy ennek a négy csapatnak (Bolton, Fulham, B’ham, Reading) lesz nagyon meleg a pite az utolsó négy fordulóban. Részletes esélylatolgatást ezügyben a pénteki beharangozóban olvashattok, de annyit elárulhatunk, hogy McBride rajongók vagyunk, és a világbéke mellett a Fulham bennmaradásáért imádkozunk.A maradék négy (vazz, mindenhol négy) szombati mérkőzés nem sok izgalommal szolgált, de nézzük sorjában.
Tottenham – Middlesbrough 1-1
Semmi meglepetés nem ért minket. A Boro jó vásárt csinált Alves-szel, és nem csak eredményesen, hanem tetszetősen is játszik a csapat, pedig télen már a Championshipben láttuk őket azokkal a bizonyos lelki szemeinkkel. A másik oldalt meg még Monica Bellucci sem tudná felizgatni a szezon hátralévő részében, az UEFA-kupában már biztosan indulnak, így a fiúk jó pénzért eljátszogatnak. Természetesen még mindig tartjuk magunkat ahhoz, hogy Berbatov a PL legjobb támadója és élcsapatban van a helye jövőre. Ezt mi úgy képzeljük, hogy a Spurs lesz ott a BL-helyek egyikén. Tessék venni nyáron egy kapust! Palop? Esetleg Frey?
Sunderland – Manchester City 1-2
Ilyen meccsek után illene visszafizetni a jegyek árát. 80 percig semmi nem történt, csak Riley hozta a formáját, mint mindig. Aztán Elano jelezte, hogy ha melegszik az idő, akkor tud ő gólt lőni (három kérdés: mit keresett egy kényes brazil Ukrajnában? Mit keres Angliában? Van-e földrajzoktatás Brazíliában?). A hazaiak gyorsan kiegyenlítettek, de mégsem örülhettek pontnak, mert jött Vassell és eltörte a labdát, ami aztán minden fizikai szabályt áthágva átjutott a kapuson, majd átvánszorgott a gólvonalon. Az ilyen gólt normális helyeken nem kérik, Észak-Anglia nem ilyen…
Idegenbeli győzelme ellenére a City kispadja inog. A tájföldi Berlusconi elégedetlen az eredményekkel (tavasszal csak 5 győzelem) és Eriksson kirúgásán gondolkodik. Véleményünk szerint nem a menedzser személyével van gond. Sőt! Tessék jobban adót csalni, majd nyáron vásárolni minőségi játékosokat.
Derby – Aston Villa 0-6
Ez a meccs biztosan része lesz a focitörténelemnek, köszönhetően Stilian Petrovnak, aki 50 méterről nyírt ki egy pókcsaládot. Maga a mérkőzés érdekes hangulatú volt, hiszen az utolsó két gólt már a hazaiak is ovációval köszöntötték. Persze, minden jóérzésű magyar focidrukker (és Bayern szurkoló, bocs) együtt tud érezni az ottani szurkolókkal, hiszen ebben a szezonban nekik már másodszor kell 0-6-ot átélniük. A Villa még versenyben az Intertoto-s helyezésért, a Derbynek meg a League One-ig kellene zuhannia.
Portsmouth – Newcastle 0-0
Nem sikerült a Keegen gyerekeknek folytatniuk félelmetes győzelmi sorozatukat, a FA Cup döntős Pompey megállította őket. Vagyis inkább David James, aki a meccs eleji luftja után zöldfestékké változott és mindent fogott. Egyértelműen válogatott szinten véd az utóbbi időben, de bármikor képes óriási bakikra is (a Wembley-ben sem vette észre Anelkát). Szerintünk nem ő a megoldás az angolok konstans kapusproblémájára. Fabio, fiatalíts! Vigyázó szemeid Joe Hartra vessed!
És már itt is vagyunk a vasárnapi menünél:
Előétel: Liverpool – Blackburn, főfogás: MU – Arsenal, desszert hétfőn: Chelsea – Wigan
Titkon abban bíztunk, hogy a Rovers izgalmassá teszi a BL-helyekért való küzdelmet, de nem tette. Pont ellenkezőleg, még ők indították a vörösöket az első két gólnál. Gerrard szokásos gólt lőtt, Torres szezonbeli harmincadikját és Voronin is betalált (már hét ukrán gól esett idén a PL-ben, Bravó Seva, arrivederci!). Santa Cruz lőtt még egy szép kapásgólt (Liverpool – Blackburn 3-1), de az már senkit sem érdekelt, mindenki Manchesterre figyelt.
Az Old Traffordon ünnepséggel fokozták a hangulatot, Ferguson a hónap edzője, C. Ronaldo a hónap játékosa díjat vehette át. Szerkesztőségünk meglepődve vette tudomásul a döntést, mi Paul Jewellt és Alan Smith-t vártuk. Félreértés ne essék, teljesen egyetértünk a döntéssel, márciusban átrobogtak mindenkin a bajnokságban, gólt sem kaptak, CR-ről meg lassan elhittük, hogy akkor is gólt szerez, ha nincs a pályán (ezt a Róma ellen megcáfolta). De engedtessék megjegyezni, hogy még mindig összeszalad a nyál a szánkban, ha meglátjuk őt (különös tekintettel a gólörömeire), és a pályán való viselkedése csak egy újabb bizonyíték a férfi menstruáció létezésére.
Nade a meccs.
A kezdők láttán kicsit megijedtünk, mert Tevezt és Walcottot is oda vártuk, de aggodalmunk alaptalannak bizonyult. Tökéletes előadást láttunk már az első pillanatoktól. A feszültség végig tapintható volt, és nekünk úgy tűnt, hogy az Arsenal a nyugodtabb. Rögtön az elején Wes Brown a saját kapujától 16 méterre adott pontos keresztlabdát Fabregasnak, és az első félidőben többször is egyérintőt játszott a két csapat a United térfelén, érzékeltetve, hogy Vidic távollétében már magával (tudom, nyugodtan tegezhetlek Titeket) a jelenléttel is zavarba hozható a hátsó alakzat (Eto’o! Ugye Te is nézted?!). Igaz, hogy Rooney kétszer is csak Lehmann-nal állt szemben, de a gólnélküli első 45 perc sokkal inkább volt az Arsenalé, és mi Hlebet választottuk a félidő emberének.
A szünetben egyik stratéga sem változtatott, és ennek megfelelően rögtön érkezett a megérdemelt vendég gól. Első blikkre egy sima találatnak tűnt: Sámson megelőzte Ferdinándot és bebólintotta. Ám ennél mókásabb volt a lassítások alapján. Van der Sar megijeszteni és nem kiütni próbálta a lasztit (első potyája az OT-on), Ferdinand valóban lekésett, és ez a két dolog teljesen megzavarta az éppen telefonáló Adebayort, akinek a kezéről egyszerűen bepattant a labda.
Az Arsenal akár meg is nyugodhatott volna (Ferdinand mindent megpróbált ezügyben), de eszükbe jutott, mit is tanultak az Anfielden még kedden: Kunamatata Ade’ góllal miénk a világ, aztán amint lehet, csinálunk egy buta tizenegyest, összezuhanunk, és feladjuk ezt a versengést is. Babel szerepét Carrick, Toureét Gallas játszotta vasárnap. A tizit kétszer is berúgta házikedvencünk, bár Lehmann mindkétszer jó fülest kapott Kahntól az irányra vonatkozólag.
Az egyenlítés után cserék következtek, Anderson jött Scholes helyére (beszédes) és újra összeállt a Quasimodo-Shrek-Kisgeci trió, míg a másik oldalon jött Walcott, véleményünk szerint kicsit későn. A nap hősévé pedig Hargreaves vált, aki megkoronázta szerdai teljesítményét, és 20 méterről, a sorfal fölött gyönyörűen csavart a jobb alsóba. Mindenki Ronaldotól várta a szabadrúgás elvégzését, de a londoniaknak észre kellett volna venni, hogy mekkora műgonddal tette le a labdát a későbbi gólszerző.
Wenger még behozta Bendtnert, két veszélyes fejese volt is (szerintünk ő már ellenünk tartogatja a góljait), de ekkor már ők sem hitték el, hogy fordíthatnak. Hleb elfáradt, Gallas arcán pedig a Birminghamben tapaszt tanácstalanság tükröződött. A lefújáskor Cristiano még eljárt egy kalotaszegit a szögletzászlónál, csakhogy ne felejtsük el, mennyire szeretjük, majd társaival együtt gratulált Fabregaséknak a bronzhoz (Manchester United – Arsenal 2-1). A 7 sárga ellenére sportszerű találkozó volt, és jó volt látni fair play-re vágyó szemeinknek, hogy mennyire tisztelik és becsülik egymást mindkét oldalon.
Áprilisra teljesen elfáradt a Gunners, a sérülteket nem nagyon tudták pótolni, Gallas nem tudott igazi kapitány lenni, Cesc pedig teljesen beszürkült. Nincs mese, nyáron a tárcába kell nyúlniuk, mert jövőre még ennyi esélyük sem lesz.
A MU-t késznek érezzük arra, hogy két serleget is magasba emeljenek májusban, de egy hektikus Barcelonát vagy egy masszív Chelsea-t pont alkalmasnak tartunk arra, hogy ebben megakadályozzák őket. Izgi lesz na, és a Barcának szurkolni is fogunk!
Hétfő estére az is kiderült, hogy picit vagy nagyon lesz-e izgalmas a hajrá. Sajnos csak picit (Chelsea – Wigan 1-1). A Chelsea először átaludta az első félidőt, majd egy teljesen megnyert meccset az utolsó pillanatban kiengedett. A tinédzser Heskey góljával több millió United szurkoló került orgazmus közeli állapotba. A Wigan már másodszor tett nekik nagyon nagy szívességet ebben az évben, ráadásul most nem a saját szántóföldjükön. Apró öröm a londoniaknak, hogy Cech visszatért, és azon sem lennénk meglepődve, ha az új szerkójával jövőre az NFL-ben is látnánk játszani.
Elnézést, ha kicsit hosszú lett a poszt, de talán a böjt után nem annyira megterhelő.
Pénteken már beharangozóval jelentkezünk, és egyben az előrehozott Everton - Chelsea meccs helyszíni-képes riportjával.
Tippünk pedig 1-3 (sorrendben: Lescott öngól, Lampard, Johnson, Ballack), hogy ne fulladjon unalomba a 26-ai rangadó.
Összefoglalókat itt találhattok.
Az utolsó 100 komment: