Bundesliga csapatnak egyszerűen nem éri meg nemzetközi kupában indulni, mert tavaszra nagyobbat esnek, mint Foreman Ali ellen. Ha a sors kiismerhetetlen akarata mégis nemzetközi meccsekre kárhoztat, akkor fejvesztve essünk ki a BL csoportunkból, méghozzá utolsó helyen, hogy az UEFA-ban se kelljen kínlódnunk, mert aztán a HSV, a Werder (még ha most nyert is) és a Leverkusen sorsára jutunk, és kiszipolyoz a csitti-fitti, tavaszi hormontúltengéstől bepörgött falka, élükön a tavalyi nyolcmeccses nyerőszériájukat ismétlő svábokkal, és a tavaszi szezon királyával, a Wolfsburggal. A tusakodás hömpölygő habja egyedül a Bayern sziklavárát nem tudja megingatni, egyelőre baljós monstrumként magasodnak a mezőny fölé. Hét forduló, kilenc pont előny, ráadásul garancia a sikerre, hogy a Schalke lépett elő No.1 öldözővé.

Az a Schalke, aki masszivitásának köszönhetően egész jól viseli a dupla meneteket – ez mondjuk elsősorban droid lényükből fakad, meg abból, hogy gyakorlatilag csukott szemmel, egy zsákból is kihúzhatnánk a kezdőcsapatot – futni, ütközni mindegyik képes, tudáskülönbség alapján differenciálni pedig teljességgel hasztalan. Ezúttal Altintop volt a présgép kezelője, valahogy csak beszuszakoltak egyet, újra a kiesők közé szorítva a halászokat. (Schalke – Rostock 1-0)

A Bielefeld viszont mestere annak, hogy hogyan lehet a peremen imbolyogva elkerülni a fertőt, most is sikerült tönkretenniük a jóslatunk egy hosszabbításos góllal, a KSC meg ha nem vigyáz, még tízben sem lesz a végére. (Bielefeld – Karlsruher SC 1-0). Szintén csak az utolsó percek hoztak hozsannát és halleluját Dortmundban, ahol a Cafú demót nagyszerűen alakító Dede végül lebírta a szezon második nagyvadát. (Dortmund – Leverkusen 2-1).

A svábok formája előtt továbbra is értetlenül állunk, hiába láttunk tőlük hasonló finist tavaly. Most ráadásul úgy nyertek, mint talán egyszer sem a szezonban – korai góljukat tíz körömmel őrizvén az utolsó másodpercig. Ezt akkor tudjuk csak értékelni igazán, ha tudjuk, hogy a VfB védelem több gólt szorgoskodott össze, mint a kiesőhelyen álló Rostock. (Stuttgart – Hamburger SV 1-0). A Bayern is jól halad, hogy az utolsó mutatóban is megszerezzék a koronát, ez pedig a rúgott gólok oszlopa. Hétvégén tíz emberrel darálták be a szimpatikusan játszó Bochumot, akik képtelenek voltak a Maltritz vezetésével átjáróházat üzemeltető védelem hibáit szintre hozni, így az ikszre sem volt esély Azaouagh bődületes lökete után. A meccset elnézve egyébként megkockáztatjuk, bármilyen hülyén hangzik is: van Bommel ostobánál ostobább kiállítása jelentette a legbiztosabb győzelmet a bajoroknak, akik eztán méginkább szívták magukat, a Bochum meg lélekben lelottyadt az emberelőny tudatában. Érdekes volt megfigyelni, hogy a vendégek csk-ja és középső védője, Maltritz, hogyan lopja ki magát következetesen a négy védő vonalából, hogy aztán másfél méterrel belógva egy bajor csatár se maradhasson lesen. Jó hír a bőrgatyáknak, hogy Lahm nem távozik a Barcához, amire már csak azért is számítani lehetett, mert bevallottan Klinsi egyik kedvence. Egy fordulót még várunk vele, mielőtt döntő fölénnyel bajnoknak hirdetnénk a Bayernt, de aligha lesz másképp, még akkor sem, ha feltámadott vala a Werder. (Bayern – Bochum 3-1, Hertha – Werder 1-2)

A Cottbus viszont hihetetlen izgalmas meccsen izzadta ki a három pontot, és egészen a 14. helyig küzdötte magát, de ez nagy megnyugvást még nem jelenthet, hiszen innentől egészen a táblázat aljáig egy pont van minden helyezés között. Köszönhetően például annak, hogy a Nürnberg idegenben is lebírta a tavasszal minden istrángját szétszakító Frankfurtot, és akkor álljunk is meg egy pillanatra. (Duisburg – Cottbus 0-1, Frankfurt – Nürnberg 1-3)

Méghozzá pontosan húsz percre. Ennyi kellett ugyanis, hogy a vendégszektorból érkező rakéta és petárda förgeteg után újra folytatódjon az öltözőbe száműzött csapatok derbije, nagyban köszönhetően Michael Roth (a Nürnberg elnöke) könyörgésének, fenyegetőzésének, attól függően, hogy éppen ki volt a tárgyalópartner. Mindkét klub súlyos büntetésre számíthat, de szinte biztos, hogy további, hasonló jeleneteknek leszünk még szemtanúi.

Tudnivaló, hogy a szezon közben már réges-régen megjelentek a "Gegen den modernen Fussball" (A modern futball ellen) feliratú tiltakozó transzparensek, elsősorban a Bayern Südkurve fanatikusainak köszönhetően, és ha nem is futótűzként, de a jelenség, ami a németországi futball elkommerszializálódása ellen irányul, a többi pályára is átterjedt. A stadionok nevének eladása, az emelkedő jegyárak, a fehér pólós hirdetőtáblává degradált szurkolók ellen. A vérbeli drukkerek harca ez, a tömött bukszájú, betanított nézőket kívánó klubok, méginkább sponzorok ellen. A Bundesliga többek között azért is van bizonyos szempontból lemaradva a három nagy liga mögött, mert Németországban a klubok 51%-nak a klub saját tulajdonában kell állnia – így nyilván a tejhatalomhoz szokott pénzemberek nem tolonganak, hogy BL (egyáltalán bármilyen) sikerekre valós sansszal induló csapatokat építsenek, helyesebben vásároljanak, hiszen erről van szó.

Ám ahogy a Bundesliga szép lassan kikúrálta legendás betegségeit (pl.: söprögetős rendszer, középkori klubmodellek, külföldi sztároktól/edzőktől való óckodás), úgy ennek a folyamatnak sem látjuk más lezárását. A DFL&DFB nem véletlenül tornázta fel 6,5 millióra a pártoló tagok számát, nem véletlenül árasztják el Közép-Kelet Európát, Ázsiát, de még Amerikát is közvetítésekkel. Állandóak a különböző akciók, fair-play szerveződések, folyamatosan zakatol a kőkemény marketing gépezet, egyre-másra bukkannak fel a japán/amerikai játékosok a ligában. Egy-két év és feloldják a tulajdonviszonyokat szabályozó korlátozásokat, és Németország gazdasági potenciálját, valamint velükszületett versengési kényszerüket elnézve az ország toronymagasan legnépszerűbb, és legnagyobb hagyományokkal bíró sportága biztosan feldolgozásra kerül. A topcsapatokban már most is csak mutatóban találunk németeket, de egy-két üdítő kivételtől eltekintve, csak másodvonalas (dán, belga, török, holland, ex-jugoszláv, zsengébb brazil) játékosoktól hemzseg a liga. Persze, ez csak pénzkérdés, egy tollvonással megváltoztatható és akkor bizony közvetlen a PL mögé zárkózhat fel a Bundesliga, hasonló hagyományokkal, hasonló mentalitással, hasonlóan erős és népszerű másodosztállyal.