Aki néha beszólogat, az tudjon röhögni saját magán is: a holland gyephokiliga eredményeit is körülbelül ilyen arányban találtuk volna el, mint a PL 16. fordulójáét, pedig onnan egy árva csapatot nem tudnánk megnevezni. Sovány vigasz, hogy sokan jártak hozzánk hasonlóan. Az Arsenal belebotlott a Boróba úgy, hogy vonaltól vonalig nyalták a Riverside gyepét, a Liverpool egy meccsen félannyi gólt kapott a Readingtől, mint az előző 15 fordulóban összesen, a Derby pedig az Álmok Színházáig szaladt, hogy belője idénybeli első gólját. idegenben. Nincs az a rossz, amiben ne találnánk meg a jót is: megállpítottuk, hogy hat sör után, napszemüvegben és ködben jobban látunk, mint az angol bírók fényes nappal józanon. A tabellán a hátsó fertály tömörül, a vereség oszlopból pedig eltűnt az utolsó két nulla is.

Mindjárt az első meccsen elbuktuk a telitalálatot. A Portsmouth egy elit társasághoz- Arsenal, Liverpool, United - csatlakozott szombaton, azokéhoz, akik otthonában verték el az Aston Villát. És ez még semmi: csak a ManU tette ugyanezt simábban. Az angol-horvát után a Villa Parkban ismét volt Kranjcar-Carson párbaj, ezúttal visszhang nélkül. Kranjcar ugyan nem lőtt gólt, társai viszont - kis segítséggel a Villától - hármat is összehozak. Bouma hibája (hátvédek, bumfordi hátvédek..) után Gardner gurított egy öngólt miközben szerelni próbálta Benjanit, majd Muntarin vett erőt a lövöldözhetnék, és máris több góllal vezetett a Pompey:0-3. Erre csak egy félve jelentkezős válasza volt már a Villának: Barry tizenegyesével alakították 1-3-ra az eredményt. Az az igazság, hogy O'Neill csapata jobban megszorongatta az Arsenalt, mint a Pompeyt. Redknapp gárdájának ez volt sorrendben a hatodik idegenbeli győzelme. Ez azért meggyőző, nem? (Aston Villa - Portsmouth:1-3)

A Chelsea kicsit szenvedett a Sunderland ellen, de tulajdonképpen ellentmondást nem tűrve söpörte félre a Fekete Macskákat. Némi belháború eredménye képpen végül nem játszott a kenyéradóira most már valószínűleg tényleg nagyon zabos Drogba. Mi megértjük, ha szétveti az ideg, elég gátlástalan ötletnek látszott, hogy az egészségét és az Afrika Kupát kockáztatva játsszon még egy kicsit a műtétje előtt, azaz: inkább rúgjon még pár gólt a Chelsea színeiben, amíg tud járni. A Kékek azért Sevcsenko fejesével és Lampard tizenegyesével nélküle is nyertek 2-0-ra. Figyelemre méltó, hogy a United-meccs óta a ligában kilenc mérkőzésen összesen egy gólt kaptak Terryék - az Evertontól -, és ugyan egyáltalán nem látványosabb támadójátékkal , mint Mourinho idején, de megbízhatóan szállítják a pontokat a Bridge-re. A 88. percben még egy picit csúfult az amúgy sem túl szép mérkőzés, Liam Millert, aki Pizarro provokációjára pofonnal válaszolt, kiállították.  (Cheslea-Sunderland:2-0) Még egy szó Drogbáról. Az álmoskönyv szerint sem a Chelseanek, sem az ellenfeleknek nem jelent jót a dühe: minél inkább felhergelték az utóbbi időben, annál kevésbé szeretett volna maradni, viszont annál inkább szórni kezdte a gólokat - lesz nagy jaj az Afrika Kupán. Egy biztos: a hétvégén nem csak a true blue szurkereknek, hanem a semlegeseknek is hiányozni fog az Arsenal ellen. Nekünk biztosan.

A Liverpool a Reading ellen játszott a Madejskiben, nem kérdés: három pontért. Nulla lett belőle, szép kövér. Röviden: megérdemelték. Még rövidebben: rájuk fért, mindig elbízzák magukat pár jó meccs után. Meglepetésre - hm, meglepetésre? - Benítez az egyre nyilvánvalóbban és egyre gyorsabban kopó, ráadásul nem teljesen egészséges Carragherrel és az éppen második PL-meccsét játszó Hobbsszal kezdett a hátvédsor közepén, aminek meg is fizette az árát. A Reading szerzett vezetést egy tizenhatoson kívül esett faultért megítélt tizenegyesből. Előttünk nem kérdés: Carragher két éve ilyen helyzetben a labdát szerezte volna meg, nem a játékost üti el! Vagy úgy helyezkedik, vagy gyorsabb, de megoldotta volna. A két hete Fernandest letalpaló Hunt - akinek jó esetben a nézőtéren, de még inkább hot-dogos bódéban lett volna helye maximum - azért bevágta a tizit, ha már egyszer megadták. Ugyan ki hibáztatná ezért? Körülbelül ilyen napja is volt a Liverpoolnak: az átütő erőt Torres képviselte csak, ha valaki egyáltalán, rúgtak két kapufát, legalább egy tizenegyest nem adtak meg nekik, de összességében nem lehet azt mondani, hogy a Reading győzelme nem megérdelmelt. Elvégre három gólt lőttek a Liverpoolnak, amelytől Alonso és Agger nélkül is többet vár az ember, mint vakrepülést. A fiatal dán hiánya még soha nem volt ennyire nyilvánvaló. Benítez is érezte, hogy ez nem Pool napja: 2-1 után Torrest, 3-1 után Gerrardot cserélte le, utóbbi esetben már teljesen nyilvánvalóan a Manchester United és a Marseille elleni meccsekre gondolva. És persze: a Reading első győzelmét szerezte a PL-ben a Big Four bármelyik tagja ellen. Na ki ellen? (Reading-Liverpool:3-1)

A Derby is hasonló negatív sorozatnak készült véget vetni, és hogy, hogy nem, sikerült is nekik. Ugyan egy zoknival véletlenül hasra perdített labda szédelgett csak át a United gólvonalán, de a gól az gól, még ha béna is. Ennyi örömük legyen is a Kosoknak, ha már United kedélyesen 4-1-re lebunkózta őket, nem? Az első gólt Giggs szerezte egy kipattanó
Ronaldo-lövésből, a másodikat és a harmadikat Carlos Tevez. Utóbbi esetben az ergentin egészen remekül látta meg a jobb alsóba vezető folyosót, és mit ad Isten, oda is tudta rúgni a labdát tizenegypár méterről. Nem tudjuk, hogy a hasonló helyzetben bambán tanácstalan liverpooli Voronyin látta-e, hogy kell ezt csinálni? A negyedik gólról pedig nem írunk semmit.. Na, ennyit azért muszáj: nem csak mi szerettük volna Tevezt látni a labda mögött, ha már egyszer... Most hazudjuk, hogy szeretjük a portugált? Van viszont, akiről szívesen írunk: Ryan Giggs. Nem csak azért, mert a MU első gólja Giggs századik találata volt az angol ligában, hanem mert nem lehet nem észrevenni, hogy Giggsynek csak a feje búbja és a gyorsasága kopott meg, a tudás, azok a bájosan kancsal szemek és az agy még mindig pazar dolgokra képes. Az a lőtt passz Rooneynak pedig... Na mindegy! Vivát Ryan, abcúg Ron. (Manchester United - Derby County: 4-1)

Az Everton azon csapatok közé tartozott, amelyek hallgattak a jó szóra. Yakubu mesterhármasával a második félidőben elintézték a Fulhamet. Az első félidő kínjait feloldva Yakubu Peter Crouch tavalyi Arsenal elleni bravúrját ismételte meg a második negyvenöt percben: egy ballábas, egy fejes, egy jobblábas gól, most tessék a táblára nézni! 3-0, de csak a második félidő alapján gond nélkül. Az Everton a Liverpool ellen elvesztett városi rangadó után annyira morcos lett, hogy azóta nem kapott ki, és mára ők maguk a hetedikek.  Hé, ti Bluenose sokadalom, nem rossz!  (Everton-Fulham: 3-0)

A táblázatnak azon a tájékán már majdnem jól érezné magát Sam Allardyce és a Newcastle is, ehhez azonban az eslő 15 fordulóban el kellett volna kerülni egy fészekalja gólt, amit kizárólag maguknak köszönhettek. A hét közben viszont az Arsenal ellen magukhoz képest komoly fejlődést mutattak: viszonylag masszívnak tűntek. Nagy szó! Biztos ami biztos alapon azért a Birmingham elleni meccset úgy kezdték a meccset - gondolták jobb, ha otthon érzik magukat -, hogy Cameron Jeromenak engedélyeztek egy gólt már a kilencedik percben, már csak a komfortérzetük kedvéért. Sportszerű nehezítés, gondolhatták, miénk a hazai pálya, tietek az előny! Helyben vagyunk. A 36. percben aztán csodát láttunk, Rob Styles bíró jogos tizenegyest adott a Szarkáknak, Martins pedig köszönte szépen és belőtte. 1-1. Már mindenki jóváírt egy-egy pontot a két csapatnak, amikor előbukkant Beye feje, hogy a vonalkódosok csapatában megszerezze első gólját, történetesen egy szögletből. McLesihnek nem jött össze  második bravúr : síp, síp, zuhany, győzött a Newcastle,. Igen, de azért tuti ami tuti, mi megnéztük még egyszer: tényleg győzött a Newcastle! (Newcastle United - Birmingham:2-1)

Az Arsenal annak tudatában lépett pályára a Boro ellen, hogy győzelmével az egyetlen veretlen csapat maradhatott volna, és a United - ahogy a Chelsea is - besöpörte a három pontot. Senki nem számított arra, hogy könnyű meccs lesz, de tegye fel a kezét, aki megtette az Arsenal vereséget. Ehhez képest már a negyedik percben vezetett a Boro egy jogos tizenegyessel, és egy percig sem tűnt úgy, hogy Adebayorék kettéharapják őket. Több mérkőzés óta nyilvánvaló, hogy a régóta kiesett Van Persiehez csatlakozó Fabregas hiánya szinte sajog, de a szomorú harmadikként a nézőtéri légióhoz csapódó Hleb kiválása egyszerűen túl sok volt az Arsenalnak. Csodálkozhatnánk akár az eredményen, de meglepő inkább a meccs képe volt. Rosicky szépítése a mérkőzés végén nagyobb meglepetésként ért mindenkit, mint Tuncay gólja. Az Arsenal két meccsen egymás után pontokat hullajtott, így elmodhatják, hogy ők megtettek azért mindent, amit lehet, hogy a következő forduló a lehető legizgalmasabb legyen. Vasárnapi ellenfelük a Chelsea lesz, és hasonló teljesítménnyel szinte biztos, hogy hosszú idő után alulról szagolják majd a Kékeket. Sőt, akár a Unitedet is. De ez még a jövő, most inkább a  bírótól kérdeznénk meg szívesen, hogy Ebouét miért nem küldte le azért a balcsapottért, ha már egyszer Miller egy nappal korábban kisebb tasliért kapott pirosat? (Middlesbrough-Arsenal:2-1)

A Bolton és a Wigan estetében legalább óvatosan tippeltünk rosszul. A helyenként a Wandererst a saját kapujába toló Wigan nagyon kikapott a Reebok stadionban. Steve Brucenak főhet szegény és nagy feje: a 15. fordulóban Titus Bramble, most Paul Scharner ajándékozott gólt az ellenfélnek annak ellenére, hogy a Wigan fizeti őket. Fejes öngól, igazán senki zaklatásának nem kitéve, ez tényleg idegesítő lehet. Landzaat góljával ezt még kiegyenlítették, tehát a remény még felcsillant valahol a messze távolban. Más kérdés, tényleg messze lehetett, mert a Reebokba maximum a meccs után ért oda. Addigra már 4-1-et mutatott az eredményjelő, és a Boltonnak még az is belefért, hogy 1-1-nél Anelka homályt rúgjon büntetőből. A Vöröses Mourinho, azaz Gary Megson napja jól végződött, Steve Bruce-é rosszul, utóbbi legfeljebb azzal vigasztalhatta magát: alig húsz kilométert kellett utazniuk ezért az 1-4-ért. A régi magyar mondás szerint minden dolog harmadjára válik el. Igen, elvált: a Bolton feltámadni látszik.  (Bolton-Wigan: 4-1)

Ahogy a Tottenham is kissé billegve ugyan, de talán végre lábra áll. Négy meccsen két győzelem? Őrület! Most a Manchester Cityt verték el, és ha Darren Bent egyik nyolcmilliós lába a kettő közül - csendben mondjuk: a jobb - nem remeg meg szokás szerint ziccerben a kilencedik percben, vagy netán később - amikor Berbatov a fenekén ülve ugratta ki-,  passzolt volna az ásítozó kapu előtt álló Jenasnak, nem is lenne miért reklamálniuk a City-fanoknak. Így viszont van, mert a Spurs vezető góljánál Chimbonda minimum lesen volt, de még az is lehet, hogy úgy kezezte be Berbatov sarkazását. Ez utóbbit nem tudjuk eldöteni. Egyrészt mert a jobb kapufán nem volt kamera, másrészt a mellkasán kellett volna legyen a halántékunk ahhoz, hogy biztosak legyünk a dolgunkban. A Spurs mindenesetre vezetett, de csak addig,  amíg a csereként beállt Bianchi egy Petrov-szöglet a kapuba nem bombázott az ötösről. Fejjel. A gól előtt egyébként véletlenül éppen Bentet előzte meg, akit aztán Ramos később Defoera cserélt. Jól tette. Jermaine fityiszt mutatott Erikssonnak, aki otthon felejtette őt a tavalyi vb-kirándulás alkalmával, és berakta a három pontot a Spurs zsákjába. A City elmulasztotta a lehetőséget, hogy ismét az eső négybe tolakodjon, sőt, piros lapja miatt elvesztette eddig talizmánját, Irelandet is. A Tottenhamnek pedig - azt kell mondjuk:végre! - egyszer szerencséje volt. A bíróval is. (Tottenham-Manchester City: 2-1)

A Blackburnnek nem. Vasárnap az Ewood Parkban sem tudott három pontot szerezni a kedvünkért. Viszont ha már arra járt, megtette ezt a West Ham, amely Ashton góljával behúzta a három pontot egy olyan meccsen, amely a 0-2-től a 3-2-ig bármiképp végződhetett volna. Egy másik hétvégén. Mert ha azt a meccset nem fújják le, a Blackburntől az még mindig 0-1 lenne. Semmi nem jött össze a Roversnek, a Kalapácsosok megérdemelten nyertek, és jutottak hosszabb idő utűán igazűán értékes skalphoz. (Blackburn Rovers-West Ham United: 0-1)

A Premier League viszont a hétvégén robbanni fog. Mondhatnánk, hogy szombaton olyan érdekes meccseket játszanak, mint a Portsmouth-Tottenham és a West Ham-Everton, de már most mindenki a vasárnapra gyúr. Liverpool-Manchester United és Arsenal-Chelsea lesz egymás után, a Big Four durván négy és fél óra alatt.. Kinek kell majd kaviár?