Egy váratlanul változatos, élmény- és kommentgazdag bajnokság minden rutinjával ugorhatok újra neki, hogy némi látókör-bővítésre bírjam a Fabregastól Messiig terjedő univerzum belterjességébe belesápadó NST-tábor arra érdemes hajlandó tagjait.  Magamnak is sikerült meglepetést okozni azzal a felismeréssel, hogy mennyire is szeretem azt, aminek hetente két posztot áldozok, ergo a francia bajnokság továbbra is itt lesz. Mindenki kapott egy évet, hogy felzárkózzon, mostantól nagyságrendekkel több aktivitást várunk. A legkorábban rajtoló topliga mindig is ugródeszkaként funkcionált, így kétrészes beharangunk első felét az átigazolásoknak szenteljük, a másodikban a leglényegesebb néznivalókat vesszük át, mielőtt szombaton elrajtol a mezőny.

A liga távozói

Bár egy hónapig még simán le lehet rabolni a ligát, a legtöbb csapatnál már körvonalazódik a keret, miközben a klubvezetők azon izzadnak, hogy távoltartsák értékeiktől az érdeklődőket. Annyira azonban nem fut a szekér, hogy el lehessen hajtani egy-egy válságkezelőnek tűnő ajánlatot, hétszámjegyű érdeklődésnél persze, hogy könnyebb szívvel nyitják a széfet a górék. A poszt élesítésének pillanatáig a Lorient üthette nyélbe a legfinomabb üzletet: az első élvonalbeli évét teljesítő Laurent Koscielnyt Wenger 12,5 milliója tette fel a térképre, ami - egy relatíve ismeretlen, rutintalan játékosról lévén szó - komoly bizalmat feltételez, pláne, hogy többhetes egyeztetés előzte meg a kézfogást. Kicsit Sagna szerződtetésének körülményeire emlékeztetnek a történtek, ő sem volt sokkal ismertebb név, mégse faragott be vele a főnök. Gourcuff ennek a duplájáért kelhetne el, de Londonban és Lyonban senkinél nem lapul ennyi költőpénz, az emberevő City próbálkozhat még, aminél prosztóbb eshetőséget momentán nem látok. Az Arsenal szempontjából Chamakh lehet az igazi nyereség, különösen úgy, hogy egy huncut centbe se fájt - egy jól működő csapattal a háta mögött simán meglőhet úgy tizenötöt-húszat.

Ha a bájgúnár marad is, a bajnokság másik, klasszikus irányítót játszó spílere, Tino Costa váltott és García posztjaiban folytatja, ahogy a Grenoble fiatalja, Feghouli és a St-Étienne bekkje, Dabo is - az első kettőt a Valencia, utóbbit a Sevilla vitte el. Étienne Capoué, a Toulouse sárgagyáros szűrője kapcsán barcelonai érdeklődésről lehetett olvasni, a válogatott jobbhátvéd Fanni sorsa ennél jóval konkrétabb,csak egy emberes kézfogás választja el az Atléticótól. Taiwót is várja a La Liga, de ha _benitónak értékelhető kapcsolatai vannak a Juventus vezérkara felé, megforszírozhatja egy kicsit az ötletet, hogy lepattintsák a srácot a madridiak kezéről. Ha nem is Torinóba, de a Serie A felé terelgetik a lyoni Edersont - a Milan és a Lazio érdeklődése körvonalazódott a sajtóban az utóbbi hetekben a Menezes első keretébe meghívott fickóval kapcsolatban. Csapattársa, Makoun ügyében a Spurs kapta össze magát - helyére már a ghánai Annant nézegetik - , Mavubát a Milannal hozták összefüggésbe. Ben Arfa érkezésének hírét pedig Milánó mellett Newcastle környékén is intenzíven rebesgetik - bár a Valencia ellen győztes gólt szerzett, a távozásával kapcsolatban hitetlenkedők figyelmébe ajánlom a gólörömöt.

Ritkán szoktak a bundesliga pletykagyárosai franciákra vetődni, de most ez is megtörtént. Főként PSG-sek nevét dobták be a kalapba, egy Sessegnon-Schalke tranzakciónak még lenne is valóságalapja, de Hoarau nevének feltűnése egy ilyen hírben körülbelül a "Magath erőnléti edzőnek hívja Dombi Tibit" szinten cirkál. Mamadou Sakho húszévesen olyan renoméval rendelkezik, amilyet kortársai hazudni szeretnének: számtalan meccs, csapatkapitányság, válogatott keret. Münchenbe szerződésének érdekes módon nem a zseton, inkább a párizsiak jubileumi terve lehet a gátja, a klub fennállásának 40. évfordulójára tervezett szép szereplés hajnalán nem lehetnek akkora barmok, hogy túladjanak a csapat legnagyobb tehetségén. (Ettől függetlenül él a spekuláció, hogy Gallas kaphatja kézbe a párizsi védősort, ha viszont a tábor sírógörcsbe sodrása a cél, akkor Zebina hazatérése is indokolt lehet.) A Bayern további "érdeklődéseit" - a Sakhóval egyidős jobbhátvéd Corchia, a Bordeaux-balbekk Trémoulinas, valamint André Ayew - illetően nincs konkrétum. Tartom, amit egy hónapja mondtam egy kommentben: Deschamps legnagyobb erősítése az lenne, ha a ghánai srácot fogná és beragasztaná a kezdőcsapatba.

A nyár átigazolási rétestésztáját a nizzai Loic Rémy menedzserei nyújtogatják: miután nem sikerült elpasszolni az Arsenalhoz a télen, bevették a partiba a Liverpoolt, az időközben Piquionne-t megcsípő West Hamet és a Bordeaux-t is, miközben még Lyonba is visszakerülhet, ha Gomist elengedik a helyéről. Hajtják az árát rendesen, a nyár legdrágább francia játékosa lehet - valamiért mégis bukást jeleznek az érzékelőink. Rémyt nem hiányolnám a csihipuhiból, van azonban egy figura, akinek a távozását felettébb fájlalom: Bakari Koné - hatalmas komájával, Aruna Dindane-nal együtt - látszólag beleunt a kihívásokba és 29 évesen elment levezetni Katarba. Aprópénzt (hatmillió) fizetett értük a Lakhwiya, miközben a kis túlzással egész karrierjét Franciaországban töltő marokkói bekket, Ouaddout ingyen csípte meg. Szintén Katarban folytatja az algériai válogatott csúnyán mellőzött csapatkapitánya, Mansouri, aki az elmúlt négy évét a Lorient fedezetsorában töltötte.

Eddig is szerepeltek francai és egykori Ligue-játékosok a görög és török bajnokságban, de idén minden eddiginél erősebben jelentkezik ez a két ország a franciák felvevőpiacaként. Cissének például annyira bejött a metaxa, hogy Athénba csalta Govout és a Hamburggal is szóba hozott Boumsongot. Mirallas (St-Étienne) az Olympiakoszhoz szerződött, a monacói Modesto pedig a bajnok OM-mel szemben (!) választotta őket. Modesto tavalyi csapattársa, a kolumbiai Pino a nemrég még marseille-i Canához hasonlóan a Galatánál folytatja - ahogy állítólag Clément és Kallström* is -, a Lille-ből kölcsönvett Vittek pedig kivásároltatta magát az Ankaragücüvel.

A Fener megcsípte a villámléptű nancy-i izomgolyó, Issiar Diát, de még lapul a brifkóban egy komolyabb durranás. Az OM csapatkapitányát, Niangot kergetni komolytalanság, Brandao, Gomis vagy Asamoah Gyan sokkal reálisabb elképzelés, de súlyos - a ghánai esetében alapból nyolc számjegyű - összeget kell felvillantani a megszerzésükért. Gyannál drágábban csak Gervinho mehetne el, ha a Szpartak Moszkva húszmilliós WTF!-ajánlata utat talál a Lille bankszámlájához. Mivel a Lille-nél minden átigazolási időszak sikeresnek számít, amikor nem adják el Hazard-t, még rá is bólinthatnak a boltra.

*A svéd pár hete még a wikioldalukon is biztos érkezőként szerepelt, hát ennyit a vélt/valós hitelességről.

Maazounak (Monaco), Kazimnak (Toulouse), Digard-nak (Nizza), Ricardo Costának (Lille), Augusto Fernándeznek és Diakhaténak (St-Étienne) lejárt a kölcsöne, őket szintén a távozók közé vesszük, akárcsak a visszavonulás előtt még Gelsenkirchenbe valószínűleg Mexikóba sodródó Morientest vagy a hazatérő Placentét. Az újonc Arles csatárát, Maurice Dalét se láthatjuk, mert lecsapott rá a BL-főtáblára hajtó Unirea.

Érkezési oldal

Franciaországban talán két-három klub van jelenleg, amelyik viszonylag komolyabb, néhány milliós átigazolásokat megengedhetne magának, alapvetően mégis a szűkösség jellemzi a piacot, a külföldön kipécézett játékosok megvételét illetően mindenképp. A legdrágább importot - 7 millió euro - az OM jegyzi Azpilicueta megszerzésével, ezzel egyrészt hosszú évekre stabil a védelem jobbszárnya (kiszorítva Bonnart-t), másrészt Morientes távozásával sem marad vengázás nélkül az öltöző, harmadrészt folytatódnak a spanyol tradíciók Rivera, Alfonso, Koke és de la Pena után, igaz, maradandót egyikük sem alkotott. További eladások esetén csatárvásárlás lesz esedékes a bajnoknál, a legfrissebb "hús" Santa Cruz, de Gilardino, Suazo és Klose átigazolásáról is esett már szó, változó valóságalappal persze.

Külföldről érkezett a ligába egy ifjú szerb védő, Vujadin Szavics (góllal debütált, egymilliót adott érte a Bordeaux), a török Kabze és a vébéről ismerős chilei Estrada (Montpellier), a kameruni vébécsapat legfiatalabbja, Aboubakar (Valenciennes), a volt stuttgarti Mandjeck (Rennes), egy görög bekk, Darlasz, két cseh, Licka és Micola (Brest) és a Koscielny-ügylet részeként átmenetileg hazatérő, friss U19-es Európa-bajnok Coquelin (Lorient). Hozzájuk képest ismertebb fogások akadtak az Arles horgára: Ghilas és Bouazza a PL-ből, a Real Madridból kiszorított és elfelejtett Mejía pedig Murciából csatlakozott az újonchoz.

Házon belül

A vébétől elnyomott hetekben néhány számottevő klubváltásról cikkeztek a francia sajtótermékek, kiemelt téma volt például Adil Rami és Moussa Sissoko Lyonba szerződése, Yohan Cabaye váltakozó Bordeaux-Marseille-vonala, valamint Alou Diarra és az OM összegabalyodása. Gameiro és Gignac se döntött még az új projekt mellett. A már véglegesített ügyek közül kiemelkedik a monacói majdnemgólkirály Nené és a sokáig sérüléssel bajlódó Bodmer Párizsba költözése, kettejükért kilencmilliót szurkolt le a PSG. A brazil már átesett az első gólján is, látszólag illik a koncepcióba, mondjuk ez nem meglepő, ha tudjuk azt, hogy Kombouaré legutóbb a feleségét ostromolhatta ennyire kitartóan.

Hatmilliót ért a Lyonnak Jimmy Briand, ami igencsak jót tett a támadósor sokoldalúságának, a további igazolások viszont egyre kevésbé lesznek indokoltak, hiszen a tavaly még többnyire ismeretlen fiatalok ijesztő tempóban közelítenek a nagycsapathoz (erről bővebben a következő posztban, Briand legutóbbi gólja a videón).

Briand elengedése csak egy kis tétele volt annak a méretes vérfrissítésnek, amit a Rennes-nél irányoztak elő - és ami mögött minimum a kupaindulás óhaját sejtjük. Antonetti kezdésnek lecserélte szinte a komplett védelmet - a köcsögválogatott-esélyes Apam és az utánpótlás-válogatott Kana-Biyik érkezett, a tavalyi kezdőnégyesből csak egy maradt a klubnál -, szerződtette a veteránnak számító Dalmat-t, a támadósort pedig erősről bivalyerősre állította azzal, hogy Bangoura és Gyan mellé Montanót is elhozta a Montpelliertől. A korzikai csődörnek ez mind kevés volt, a tavalyi szuperújonc cserekapusára, Carrassóra is lecsapott - holott Douchez mögött olyan tartaléka van, mint az U19-es EB-győztes válogatott Diallo.

A Rennes-ből kipaterolt Moussa Sow a Lille egyetlen új igazolása, míg Hansson a Monaco, Bocanegra pedig a St-Étienne védelmét fogja erősíteni az évad során. A hercegségbeliekhez csatlakozott a BL-selejtező lehetőségét feladó Niculae és a tavaly Lille-ben nyargalászó Aubameyang - az előkészületi meccseken mindketten jó formát mutattak. A vekengő zöldek szakvezetése Bocanegra mellett Ebondóval (Toulouse), Marchallal (Lorient) és Batlles-szel (Grenoble) tuningolta a kiábrándító szezonokat produkáló csapatot, továbbá tárgyalgat(ott) Ljubojával is.

A még mindig gyerekforma Vahirua Nantes-ban Nancyban folytatja a látványkenuzást. Klubot váltott a Boulogne fiatal csapatkapitánya, Damien Marcq is, 3 millió euróért szerződtette a Caen, a monacói Mollo pedig kölcsönben folytatja a visszajutó északiaknál. Az Arsenaltól kapott pénz tudatában kicsit bátrabban igazolt a Lorient: két védő, a gaboni Ecuélé Manga és az U-válogatott Lamine Koné egyaránt a másodosztályból érkezett, Alaixys Romao pedig a kiesett Grenoble-t hagyta ott. Az alpesieknél csak egy lehelettel jobb Le Mans értékei szintén az élvonalban maradhattak, mivel Maigát a Sochaux mentette meg, Le Tallecre pedig az Auxerre számít, akárcsak két korábban kölcsönadott fiatalra, a Caen színeiben feljutó Langilra és a Dijonban villogó korosztályos válogatott Kitambalára, aki ilyeneket tud.

A másodosztály legjobb góllövői mind az élvonalban folytatják: a Győrben kupameccsen sajnálatosan nagy gólt akasztó Giroud (21 gól, Tours > Montpellier) mellett Modeste (20 gól, Angers > Nizza) is visszatért anyaklubjához, Nolan Roux pedig feljutó csapat tagjaként lőtt 15 gólt a Brestben.