Egyébként sem azokról a sztárokról szólt a vébé, akiktől vártuk, talán nem felesleges beszélni egy poszt erejéig azokról, akik helyettük vitték a show-t. Azokról, akiket valamiért megjegyeztünk. Van a hajtás után található válogatottban olyan, akiről már hallottunk, csak el van rejtve a klubcsapatában, akadnak frissen feltűnt tehetségek, és lesz olyan is, aki már nem is fiatal, de nagyot alakított a tornán. Lesznek posztok, ahol csak a szimpátia irányította a választást, máshol kevésbé szimpatikus, de nagyszerű játékosok tűnnek fel, és van olyan is, aki valószínűleg csak éppen a legjobbkor kapta el élete meccsét. Még komplett cseresor is kijött, úgyhogy tényleg érdemes hajtás után bemondani a kommentek között, ki az, aki miatt hülye barom vagyok, hogy kihagytam.

Richard Kingson (Ghána)
Az a vicc megvan, hogy dumál az afrikai kapus a zsidó bányásszal? Az első fele már nem vicc, a Wigan kapusa nagyon emlékeztet egy jó kapusra. Hozta a rutinvédéseket, voltak bravúrjai, és a kifutásai is jó üteműek, és kellően agresszívek voltak. Kapott gólt a csapata, amiért elő lehetett venni, de összességében nagyot játszott, mindenképpen érdemes megjegyezni a nevét.

Gregory van der Wiel (Hollandia)
Az Ajax jobbhátvédje kellemes meglepetés volt, a védelem újonca meggyőzően hozta le a meccseit. Bírta a strapát, nem nagyon kerültek mögé az érces hangú veteránok sem, a sebességével nincs gond, és a beadásai között is volt egészen használható. Az Ajaxban nyilván többet rohangálhat fel, a hollandoknál inkább védekeznie kellett, és azt jól megoldotta. Ezt egy hollandról el sem kell mondani, de nagyon jóban van a labdával, az látszik azon, ahogy hozzáér. Cseréje: Jerome Boateng (Németország), aki balhátvédet játszott, csak az utolsó meccsen mutathatta meg, hogy igazából milyen jó jobbhátvéd. A balon sem volt vele semmi gond.

Diego Lugano (Uruguay)
Őt sem láttuk sokszor játszani idén, Dél-Afrikában a pályára lépő középhátvédek egyik legjobbjaként tűnt ki. Magas, jól fejel, és a földön sem esik kétségbe, ugyanakkor csapatában azért tartják kulcsszereplőnek, mert ő testesíti meg a küzdőszellemet. Amint kiesett a csapatból, bizonytalanabbá váltak hátul, egy ország imádkozott azért, hogy visszatérhessen a pályára Hollandia ellen. Cseréje: Arne Friedrich (Németország), aki a csont nélkül kiesett Herthából érkezve óriási tanár volt a német védelem közepén.

Stephane Grichting (Svájc)
A 31 éves svájci középhátvéd miatt volt olyan masszív a védelem, amilyen. Nem egy vadlábú tinédzser már, de hiba nélkül helyezkedik, és irányítja a védelmet. A spanyolok elleni meccs azért volt különösen látványos, mert nagyon sok beívelést fejelt emberhez, ha az volt élete nagy meccse, akkor a legjobban időzítette. Az Auxere csak a második profi csapata, hűséges, mint egy bernáthegyi. Cseréje: Simon Kjaer (Dánia), aki még meg sem mutathatta magát igazán, de az a 45 méteres keresztpassza Bendtner gólja előtt magáért beszélt.

Jorge Fucile (Uruguay)
Már a kommentek között is jeleztem, hogy nagyon tetszett, amit az uruguayi balhátvéd (akár a jobb oldalon) csinált. Elképesztő a munkabírása, fegyelmezett, simán vállalja az ütközéseket is. Vele nagyon rendben volt a csapat balszárnya, hiszen valahogy mindig ott tűnt fel, ahol szükség volt rá. Cseréje: Fabio Coentreao (Portugália), aki sokkal jobb játékos az uruguayinál, de most a padra került Fucile mögött. Mert csak.

Kwadwo Asamoah (Ghána)
Schweinsteiger Schokolade, mondhatnánk. Ugyanaz a feladata, mint a németeknél Malackának, és ezen a vébén nem is maradt el olyan sokkal mögötte. Minden meccsen szétfutotta magát, és a villámgyors ghánai kontráknál általában ő volt az, akinek az utolsó(nak szánt) passzokat ki kellett osztania. Az a fajta középpályás, amiből a vébén sem láttunk sokat: mindkét térfélen hasznos a játéka. Cseréje: Ramires (Brazília), akiről azt hittük, csak kihozták turistának, aztán egyszerre azt vettük észre, hogy összebogozta a védők cipőfűzőjét Chile ellen.

Michael Bradley (USA)
Edzőbá csemetéjét csak hülyék vádolják azzal, hogy apu miatt játszik az amerikai válogatottban. Bradley jr. az a játékos, akitől egyetlen csapat sem lesz jó, de egy jó csapatban képes kimagaslóan jól játszani. Az amerikai csapatban nagyon él, a leckéjét maradéktalanul felmondja, és néha még szorgalmit is készít (Szlovénia ellen pont jókor), igazi jó tanuló, jó sportoló. Cseréje: Walter Gargano (Uruguay), aki érthetetlenül keveset játszott, mert amikor a pályán volt, nagyon jól nyomta. Egy Napoli-meccset javaslok mindenkinek, akit érdekel.

Thomas Müller (Németország)
A világbajnokság gólkirálya szeptemberben még a kilincsnek is csókolomot köszönt  a müncheni öltözőben, Dél-Afrikából hazatérve minden bizonnyal a megasztároknak kijáró tisztelet övezi majd (ha már Maradona elhajtotta a vérbe egy sajttájról). Müller gyorsabb már nem lesz, de határozottabb még igen, és már most is rohadt jó. Like! Cseréje: Alexis Sanchez (Chile), fasza gyerek, kár, hogy a nem olyan fasza gyerek Pepe miatt alig játszott Udinében.

Mesut Özil (Németország)
A németek irányítója leginkább egy mongol kisfiú viseletes babájához hasonlít, de ez azonnal elmúlik, ahogy hozzá kerül a labda. Ezen a poszton sokat számít a rutin – ráadásul a németek elkövették azt a hibát, hogy sok ziccer jött rá ki nagyon -, néha el-eltűnik a mezőnyben, de gyors, okosan passzol, és Ghána ellen azt is bizonyította, hogy jó bal lába van. Cseréje: Honda Keiszuke (Japán), aki a hírek szerint óriási megasztárrá vált hazájában. Nem viccel a szabadoknál, a BL-ben is vágott egy olyat, amilyet Sörensennek.

Mark Gonzalez (Chile)
A CSZKA Moszkva támadóját sokan már megfigyeltük a BL-ben is, most az egyik legszimpatikusabb csapat pajzsot-páncélt ledobó támadógépezetének lelke volt. Svájc ellen a meccs embere volt, és nem csak a győztes gólja miatt. Érthetetlen, miért nem játszatták többet, nagy tornája lehetett volna. Cseréje: Giovanni dos Santos (Mexikó), aki eltűnt a szemünk elől, de nem lett rosszabb játékos, Velával együtt nagyon jók lettek volna, ha van előttük egy normális center.

Asamoah Gyan (Ghána)
Furcsa, hogy Ghána a gyenge helyzetkihasználás miatt ilyen kevés gólt lőtt, mégis Gyant választjuk a csapat centerének. Az afrikai csatárok minden attribútumát becsülettel hordozó játékos a legjobb korban van, hogy valaki megléptesse a Rennes-ből, és ha a vb-n mutatott teljesítménye nem lenne elég jó ajánlólevél, jelezzük, hogy 44 válogatott meccsén 22 gólnál tart. Cseréje: Luis Suárez (Uruguay), aki nyilván nem lenne csere Gyan mögött, de abból a szempontból nem illik a csapatba, hogy azért már valahol játszik. Most láthattuk, hogyan jött ki belőle 35 gól idén.