(Az NST történetében hagyomány, hogy a BL-döntő előtt objektív, tudományosan megalapozott elemzést készítünk arról, hogy az egyes csapatok miért nyerik meg a mérkőzést.)

Mi már nem szeretnénk szólni ahhoz a komplexusokkal küzdő réteghez, amely tényleg elhiszi, 2010-ben még lehet úgy csajokat felszedni, hogy leülök mellé, feltűröm a pólóm ujját, befeszítek és azt lihegem: öh-öh-öh-öhhhh. Nem, így nem lehet, ahogy Bajnokok Ligáját sem fog nyerni senki azzal, hogy lánc-lánc-eszterláncot járat csapatával a kapuja előtt. Mi inkább azokhoz szólnánk, akiknek ennél némileg komplexebb elképzelései vannak a csajozásról világ legjobb játékáról, és látják azt a zsenialitást, amivel a holland félisten létrehozta a kölyökképűek és a megrendszabályozottak közel tökéletes elegyét.
Elöljáróban szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy a Lineker-idézet nélkül írtunk posztot egy német sporttényező várható győzelméről, úgyhogy – ismerve a honi közbeszéd futballvonatkozású szegmensét és a sportközvetítéseket, továbbá ezek milyenségét, – szerénytelenség nélkül számítunk elismerő biccentésetekre.

Kevés eszményibb házasság létezik a világon, mint a van Gaal-Bayern frigy.  Ehhez a klubhoz, ahol [egyrészt, ha nemzetközileg is komolyan vehető brigádot akarunk találni, nem kell olyan csapatokig visszamenni gondolatban, akik még láthatták Rákosit élőben, másrészt] a koncepció mindig is az egyéniségek fölösleges sallangjainak legyalulása, de személyiségük lényegi részének megtartása, majd az egész csapattá gyúrása volt – ehhez van Gaal kellett. Kiirtja, ami nem kell, ami hátráltat és a kellő mértékig képes erősíteni a célok eléréséhez szükséges képességeket. A leginkább eklatáns példa mi, illetve ki más lehetne, mint Schweinsteiger, akiből  pár hónap alatt a világ egyik legjobb mélységi irányítóját csinálta. Hitzfeld, Magath, Klinsmann(…) mind bádog arccal odáig jutottak, hogy relatíve ügyes ballal is, meg eddig is ott volt, hát tosszuk ki a szélre. A tulipános ezzel szemben felismerte, hogy sosem lesz elég kreatív a kizárólagos támadásépítéshez, nem elég gyors a szélre, viszont középen olyan szeme van a futballhoz, mint keveseknek. Csak tenni kell mellé egy intelligens rombológépet. Most a Real vinné 60 millióért.

Ez az ember továbbá posztot talált Pranjicnak, klasszis teljesítményt hozott ki Altintopból (!) egy BL-elődöntőben, a Bundesliga egyik legstabilabb oszlopát faragta van Buytenből, megtalálta az "okos játék és nem csak rombolás-ügyileg" gombot Bommelnél és mindennek tetejébe még be is int Perez-nek Robbent illetően, ami, lássuk be, pozitívum - kövesse el bárki.

Sok minden diadala lesz a szombat este, amikor az emberiséghez immáron hozzászelídült Mark magasba emeli a trófeát. Elsősorban annak, hogy jött egy ember és megmutatta: a fiatalok beépítése a legmagasabb szinten sem abból áll, hogy egy megnyert meccs hajrájában beküldjük őket, hadd tapsoljon a béközép, mert egyikük másnaposan, gyógysört kortyolgatva látta az ifik meccsén. Nyerjen ez a fogatlan (ugyebár Maicon, muhaha) banda, ahol annak örülnek, hogy a cserepadon üldögél egy darab 19 éves Santon és neki van némi esélye a kezdő közelében lenni? Nálunk három húszéves rohangál általában a kezdőben. Gyerünk, mondd ki Balotelli nevét, a t-ig sem jutsz, már el is adták Manchester arab felébe…

Ez a Bayern bármikor előhúzott egy zseniális és szerény fiatalt. Odaadtuk – éppen az Internek – Lúciót, sírt-rítt mindenki, hogy most mi lesz. Na, mi lett? Jött Badstuber, aki ha a posztján játszhat, csokorban hoz le egymás után  hibátlan meccseket, ráadásul nem az ellenfél tizenhatosán kell összeszedni tízpercenként. Kiderült, hogy Pranjic balbekknek pocsék igazolás volt, hát berakták oda Holgert, majd amikor neki középre kellett mennie, mehetett oldalra a szintén kölyök Contento, aki pontosan egy hibával hozott le egy BL-elődöntőt. (Ilyen kaliberű teljesítményt utoljára Hargreaves-től láttam, aki első BL-meccsei egyikén Figo-t röhögve vette le a pályáról és el se fáradt). Helyette meg bevetésre készen áll az alkoholvásárlásra törvényileg még jó ideig alkalmatlan Alaba, és akkor meg se említettük a crouch-i esetlenségével együtt szerethető módon gólgyárossá fejlődő Müllert.

Többek között a szombati Bayern-diadal – a támadófutballén kívül – a professzionalitás diadala is lesz: München egyetlen klubja sikerrel mérte fel, melyik meccsen mennyit adhat ki magából ez a fiatal, összeszokatlan csapat, hogy meglegyen a tripla és ehhez tartották magukat a másnapos mókus tüdőkapacitásával rendelkező firenzeiek és a tarlósistváni egóval játszó manchesteriek ellen is. Nem beszélve a góllövés ellen inkvizíciót hirdető Lyon-ról. Amennyi kellett, annyi mindig kijött, közben mindenki izgult, egyvalaki viszont végig nyugodt tudott maradni – de mondjuk úgy könnyű, ha az emberfia ennyire átlátja a futball nevű társasjátékot. A Lyon ellen meg semmihez nem kellett magukat tartani, legfeljebb ügyelni a rá, hogy mindegyik gólt Olic szerezze. Gyakorlatilag nem volt helyzet, amelyben megtörhették volna a sorozat lelkileg legerősebb csapatát, 3-0-nál az Old Traffordon a kispados Giggs vérnyomása magasabb volt, mint a pályán lévő Mülleré, és ugye, most látjuk, ki van ott a döntőben.

Kaján mosollyal várjuk tehát - többek között -  a Kombájn és Robben versenyfutását, és azt a fejét a portugálnak, amikor rájön, hogy Sneijder kikapcsolása után Eto’o a kapuba is beállhat, éppen le van fosva, hogy most balbekkeskedik, ha nincs senki, aki átvegye a labdát van Bommel mellett. Snipes kéne ide, nem a Sneijder.

Addig se feledje senki: euer Hass ist unser Stolz! Bezony, belőletek táplálkozunk.

És a legendákkal ellentétben a csibe nem tanítja a tyúkot. Viszont tanulhat tőle.  Ha odafigyel. Szerintünk neked is kéne vinned jegyzetfüzetet, José.