Endoscope 15 éve álmodozik arról, hogy egyszer eljut Madridba, és élőben nézi meg kedvenc csapatát. A legutóbbi fordulóban megvalósult az álom, ráadásul mindjárt rangadó(nak induló meccsecskére) készültek a Bernabeuban, hiszen a 3. helyezett Valencia érkezett. Az igazi weblog bejegyzésre hajazó élménybeszámolót vágatlanul, érintetlenül tárjuk a közönség elé, Csabinak pedig köszönjük, hogy rászánta magát a dologra. Hajtás után madridi Ronaldo-kultusz, szokásos spanyolos szurkolás befagyó hullámzással, Alonso True Colors revisited, némi taktika és berzenkedés a D torony 525-ös szektorának 11. sorából.
2010. április 18. 19:22 - Madrid. Európai világváros. 4,3 millió helyi lakos a tengerszint felett 650 és két magyar turista a felszín alatt 23 méterrel. A 10-es metró utazóközönsége legalább olyan vegyes, mint az Internazionale kezdő tizenegye. Ami közös, hogy az emberek nyugodtan, sportújságokkal, sálakkal, zászlókkal a kézben várják a következő megállót.
19:37 - Proxima estacion: Santiago Bernabeu. Az ajtók kinyílnak, a tömeg elindul. A mélyből a magas felé igyekezve azonnal szembesülök a 2010-es Real Madriddal. A mozgólépcsőknél - majd később a metróaluljáró teljes hosszában és szélességében - az új kirakatember, Cristiano Ronaldo emberméretű reklámplakátjai. Az egyiken „Cris Roni – Te quiero” felirat hirdeti a madridi kamaszlányok rajongását. Az s betűt függőlegesen átszelő kettős vonal ($) pedig az ellendrukkerek kreativitását. A tömeg – egyelőre – csendesen, a tegnapi katalán derbi eseményeit és a várható eredményeket megvitatva baktat a felszín felé.
A lépcsőhöz érve már szűrődik némi (meccs)zaj. A kamerát magam elé véve készülök a nagy pillanatra. Felérünk és az élmény olyan, mintha az ember a kényelmes és csendes lakásából kilépve azonnal egy több tízezres utcai parádé közepébe csöppenne. Hangrobbanás. Autók és buszok (melyeket alkalmi feliratok és zászlók díszítenek) ablakaiból lógó szurkolók ordibálása és éneklése keveredik az utcán vonuló drukkerek csatazajával. Még hogy Madridban nincsenek szurkolók (csak nézők)! A rendet és fegyelmet a 20-30 méterenként őrt álló, 5-6 fős rendőrcsoportok biztosítják. Én még mindig a metrókijáratnál állok, hiszen a hangulattól és az élménytől gyökeret eresztett a lábam. Ha ehhez hozzávesszem, hogy a hátteret a velem szemben álló, hatalmas méretű, kivilágított Estadio Santiago Bernabeu stadion homlokzata biztosítja, mindez nagyon is (meg)érthetővé válik.
19:47 - Lassan indulnunk kellene, hiszen a jegyemen a D torony 525-ös szektor, 11. sorának 19-es széke szerepel, ami a stadion másik vége. Hirtelen azonban a szurkolók által keltett zaj átcsap egy egységes dudaszóval tarkított örömüvöltésbe és az eddig minden irányba és irányból hömpölygő tömeg egyetlen közös irányt vesz. Rendőrségi motoros szirénák hangja és fénye vezeti fel a hófehér luxusbuszt, melyet a szurkolók rohama kísér egészen a bejáratig. A csapat második a bajnokságban, minden fontosnak számító mérkőzését elvesztette idén, fényévekre van a legnagyobb riválistól (és Európától), mégis óriási a rajongás és a hisztéria. Közben egy kőkemény(nek látszó) ultra, társaival együtt hevesen mutogatja, hogy nem akar a házi videómon szerepelni. Nincs harag. Balhé sem. A tíz lépésenként posztoló madridi rendőrök hada még a magyar drukkernek is hallatlan biztonságérzetet ad.
20:33 - D torony. Bár a „stewardok” a spanyolon kívül egyetlen más nyelvet nem beszélnek, a beléptetés mégis zökkenőmentesen, mosolyogva és baráti hangulatban zajlik. Természetesen a minden négyzetcentimétert felügyelő kamerák őrző és vigyázó szemei mellett. A szektorunkba érve a narancssárga mellényes (diák)munkás, angol nyelvismerete teljes birtokában igazít a helyünkre. Ami a kapu mögötti szektor utolsó előtti sora. Bár papíron miénk az egyik legótvarabb hely a stadionban - közvetlenül a Valencia szurkolók mellett, ahonnan nemcsak az egész pályát és a stadiont, de a tetőn kinézve a teljes madridi panorámát is látjuk - a helyünket elfoglalva mégis földöntúli az örömünk. Balra tőlünk kis- és nagykorú Kiszel Tündék, jobbra egy 2XL méretű Galambos „Lakodalom” Lajos. Mosolyognak. Mi is.
20:50 – A magasból törpöknek látszó játékosok befejezik a melegítést, a szurkolók pedig elkezdik a bal oldalra (Valencia tábor) történő hangulatkeltést. A félig telt stadion gyakorlatilag 10 perc alatt megtelik és 4 perccel 21 óra előtt a hangosbemondó hangos füttykoncert kíséretében felsorolja a Valencia kezdő tizenegyét. Majd hatásszünet és egy név hallatán szinte felrobban a stadion: „Numero Uno: IIIIIKER CASILLAS!” Ehhez fogható ovációt csak egyetlen másik név tud (érthetetlen módon) előcsalni a drukkerekből: Cristiano Ronaldoé. „Működik a Perez gépezet” – gondolom.
20:58 – Magamban egy Beatrice nótát dúdolva konstatálom, hogy a mai napon Raúl a keretben sincs.
21:00 – Felcsendül a klub himnusza, a játékosok kifutnak, én meg vigyorgok, mint egy 4 éves kölyök az édességboltban.
21:10 – A kezdeti ováció és üdvrivalgás alábbhagy és igazolást nyer a korábbi mondás: szurkolók helyett nézők. A játék bántóan lassú. A mellettünk lévő szektorból megérkezik a Valencia szurkolók hangja. A közönség(!) ezt azért nem hagy(hat)ja szó nélkül és a szemben lévő kapu mögött (t)anyázó Ultra Sur vezérdobosának vezetésével hangos szurkolásba kezd. 3 percig. Utána minden visszazökken a megszokott, nyugodt ritmusba. Alattunk kettővel egy idős néni pulóvert kötöget. A nézők láthatóan azt várják, hogy a játékosok szórakoztassák őket. Sergio Ramos ezt eladott labdákkal gondolja megfelelőnek. Mi nem annyira.
21:23 – A Madrid játéka minden korábbi elképzelést alulmúl. A tempó botrányosan lassú, a játékosok mintha egy alkalmilag verbuválódott csapatként játszanának jótékonysági gálát. Elképzelés semmi, a taktika felismerhetetlen. Próbálom sulykolni magamba, hogy a spanyol bajnokság 2. és 3. helyezett csapata játszik egymással, ahol a Realnak MINDENKÉPP nyernie kell. Meglepő módon a Valencia nem tud élni a tálcán felkínált lehetőséggel. Ennek legbiztosabb jele, hogy helyzetig se jutnak. A mi szektorunk jobb szórakozást nem találván elkezdi a Valencia drukkerek hergelését előbb dal, majd egységes kézjelek formájában.
21:25 – A heccelés filmezése közben kis híján lemaradunk Higuain góljáról. Remekbe szabott találat, bár értékét kissé csökkenti, hogy Alexis és Marchena (no meg a komplett Valencia) hozzánk hasonló aktivitással kísérték a támadást és a labdaátvételt. (NST) Pancho kritikus szavai jutnak eszünkbe.
21:31 – Egy argentin játékos kap tökéletes labdát, csak Cesar vele szemben! Hanyagul bokából alápöccint… és fölé! Újabb bizonyság a kritikusoknak, hogy Pipita nem Messi. Azért mi szeretjük. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a MIÉNK!
21:32 – Az első valamirevaló Valencia helyzet. A hórihorgas David Villa fejelt kapura, a mélynövésű Ramos-Albiol védőpáros között. A pozitívum, hogy újabb libabőrt okozó élménnyel gazdagodunk: 79.000 madridi torokból harsan fel az ütemes „IIIIIKER! IIIIIKER! IIIIIKER!” rigmus. A biztosnak látszó madridi vezetés tudatában azonban kezd érdektelenségbe fulladni a meccs.
21:45 – A bíró egy percet sem hosszabbítva lefújja az első félidőt (gyanítom ő is unja). Van időm megemészteni a látottakat. A felvezetés, a meccs előtti hangulat, a szervezés, a stadion pazar és lenyűgöző. Ellenpólusként a szurkolók a stadionba érve nézőkké változnak át és a mérkőzésen tapasztalható (a kezdőcsapat felsorolását követő) legnagyobb élményt Cristiano Ronaldo pár másodperces egyéni alakításai jelentik. Azé a Ronaldoé, aki bántóan kilóg (felfelé) a csapatból. A sebessége és technikai tudása annyival a többiek fölé emeli, hogy abszolút megértővé válunk vele szemben, amiért a 45 percből 31et a leshatáron történő sétálgatással, 5öt pedig reklamálással tölt el. Társai a játékhoz nincsenek. A nyáron 252 millió euróból megerősített csapat Gutitól várja a megoldást. Akin még ilyen messziről is látszik, hogy zseniális képességei vannak, tökéletesen lát a pályán, de sajnos olyan lassú, hogy beköpi a légy és körülményes, mint VV Segal a Legyen Ön Is Milliomos beugró kérdésénél. Ő egyszer került helyzetbe, de a visszagurított labdából 16 méterről leadott lövése nem találta el a 7 méter széles kaput. Szélsőjáték a Real Madridban nincsen. Ezeket a posztokat a mai mérkőzésen (is) Marcelo és Arbeloa (lennének) hivatottak betölteni, ám ők sajnos kellő kvalitások híján (valamint mivel alapvetően védőjátékosok) erre képtelenek. Ramos a védelem tengelyében a spanyolok munkamoráljára jellemző lezserséggel szórja el a labdákat. Albiol viszont remek, csak „sajnos” a valenciai támadások hiányában egy lapátra is támaszkodhatna 45 percig. Gago mindent elkövet, hogy a Castilla felfigyeljen rá és a keretbe hívják. A főbb erényei ezen a meccsen is kiütköznek: fizikálisan gyenge, ellenben viszont lassú. Van der Vaart nagyon akar bizonyítani. Ez látszik, érződik. Nagy kár, hogy ő sem tudja kinek és mit. Az az érzésem, nincs tisztában azzal mi a feladata ezen a meccsen és ez sajnos nem az ő hibája. Xabi Alonso 45 percig olyan betonbiztos alibijátékot mutat fel, hogy azt még Columbo felügyelő se tudná megfogni. Talán a felesége.
22:00 – A csapat kifut a második félidőre. A közönséggel együtt mi is biztosak vagyunk abban, hogy hátralévő 45 percben ízekre szedjük a Valenciát és ezt az általunk nagyon kedvelt és frissen beállt Joaquín sem akadályozhatja meg.
22:07 – Eddig tartott a második félidőbe vetett hitünk. Egyértelművé válik, hogy Pellegrini mester nem látta a híres, Al Pacino által a Minden Héten Háborúban bemutatott motivációs beszédet. Érdektelen események miatt a szektorunk önmaga szórakoztatására újból a Valencia tábort találja meg.
22:14 – Az előttem jobbra ülő meghatározhatatlan korú néző, csendes hortyogásba kezd. Társai a képébe vakuznak. Közben állítólag megy a meccs is, de ezt csak az Ultra Sur dobszekciója igazolja.
22:18 – David Silva megunta és 25 méterről védhetetlen lövést tekert kapura. San Iker mutatós vetődéssel kombinált pislogással tornássza a keresztlécre. Az előttem ülő a közönséggel együtt horkan fel mély álmából.
22:24 – Gago megkapta a vágyott Castilla behívót és ennek úgy megörült, hogy azonnal átrohant a B csapat öltözőjébe. A legendás 10-es madridi mez újsütetű tulajdonosa, Lass ugrott be, hogy meglegyenek 11-en.
22:33 – Marcelo botladozott át a Valencia védelmének jobb oldalán, majd középre gurított és a tökéletesen elaltatott (nézők és) Valencia védők közt CR lehel királyfiként csókot a Bernabeu Csipkerózsikaként horkoló közönségének homlokára. 2-0. A közönség máris tombol, hiszen mindenki tudja: eldőlt a meccs.
22:35 – Xabi Alonso már a 4. nagyszerű passzával jelzi, hogy tud ő focizni és az addig bemutatott 18 másik hígfos indítása/passza csupán az edző számlájára írható.
22:36 – A „Hova tűnt Gonzalo Higuain?” elnevezésű Palik László emlékverseny győztese Manuel Pellegrini. A chilei szakember 36 perc lázas keresgélés után végre megtalálta a kis Pipitát és ennek úgy megörült, hogy rögtön maga mellé rendelte a padra. Karim a kurvabotrányból frissen felépülve szűk 10 percet kap.
22:40 – A közönség a 3. sikeres passz után ollézni kezd. Kár, hogy az 5. passz után mindig kénytelenek vagyunk abbahagyni. A sokadik kényszerből abbamaradt ’Ollé’ után mexikói hullámzással próbálkozunk. 3 szektort él meg a hullám és ebben már a Valencia tábor is benne van.
22:42 – Bár a 35 milliós árcímkét egy tizedesvessző arrébb igazításával sem igazolta eddig a derék francia(?), azért látszik rajta, hogy ő sem ügyetlen. Legrosszabb félelmeink a keret és a megfelelő játékosok potenciáljának ki nem használtságáról kezdenek valóra válni.
22:45 – 3 perc hosszabbítás, melynek egyetlen célja, hogy a közönség ne egyszerre induljon hazafelé.
22:48 – Vége. Guti még a pályán és sokadik számú csapatkapitányként a közönség felé kocog és megtapsol minket.
80.000 ember indul meg az otthona (és az illemhelyiségek) felé. A stadionból kilépve újra karneváli a hangulat. Csoportokba verődött szurkolók énekelnek diadalittasan egymásra borulva, a madridi sünök kedélyes mosolyától övezve. Utunk a metró felé vezet, ahol több (tíz)ezer ember verődik össze, mégis rendezetten, hangos szó nélkül, boldogan és békésen araszolnak a peron felé. Ahonnan természetesen a meccs miatt hadrendbe állított üres metrószerelvények szállítják az utasokat. 18 perc alatt mi is „hazaérünk”.
Konklúzió, összegzés: El kell keserítsem madridista (sors)társaim. Élőben sem jobb a helyzet, sőt! Közel 700 nap telt el azóta, hogy volt okunk igazi örömre. Több ezer nap azóta, hogy igazán büszkék lehettünk a csapatra. És közel 220 nap azóta, hogy az edzőnk a csapatot irányítja. Ám ebből az égvilágon semmi sem látszik. Nincsen csapategység, nincsen kohézió. Nincs taktika és nincs motiváció. Mindezt úgy, hogy a csapatból szinte árad a benne rejlő potencia. Egyetlen felépített támadást láttam 90 perc alatt. A többi helyzet vagy egyéni villanás vagy tökéletes ad hoc jelleggel alakult ki (érdemes megnézni a nyerő passzok előtti másodperceket). Aki jelen pillanatban igazán a helyén van az Casillas és Albiol. Arbeloa mindenes (értsd: nincs rendes posztja). Sem Marcelo maga, sem Pellegrini nem tudja (pedig mi igen), hogy hol is lenne a kis brazil igazi helye. Mivel a felelősségre vonás a csapatnál egy nem létező fogalom, ezért Ramos nyugodtan prezentálhat olyan játékot, amit minden jobb megye 2-es edző pluszedzésekkel büntet. Gagot már ekéztem eleget. Xabi Alonso jelenlegi helyzete (és kvalitásai) tökéletesen láthatóak, ha összehasonlítjuk a Real Madridban bemutatott játékát a spanyol válogatottban látott teljesítményével (a liverpooli videók megtekintését most ne is említsük). Guti hozza azt, amit tud. Meg nem értett, hisztis zseniként toporzékolva adja el a labdákat, hogy aztán teljesen váratlanul kiosszon 3-4 forintos bogyót, amiből a társakon múlik mennyi lesz gól. Van der Vaart nem más, mint egy bétaverziós Sneijder. Ha eladnánk, azonnal kiderülne mennyivel jobb focista annál, mint amit most látunk belőle. CR-t még hajtja a manchesteri lendület (meg az egó), de ha ez az edzői stáb marad, akkor félő, hogy ő is beleragad a posványba. Az, hogy félgőzzel is kimagaslik a csapatból az nem az ő hibája. Higuain sajnos igazolja pancho szinte minden szavát. A különbség csupán annyi, hogy pancho nem látja azt Pipitában, amit mi szurkolók igen és ami VALÓBAN benne van a srácban. Ugyanez igaz Benzemára is, aki szemmel láthatóan erős, gyors és technikás.
Rengeteget tudnék még írni. A Bernabeu túráról; arról, hogy szurkoló és csapat mennyire érdemli meg egymást; a kézzel is tapintható profittermelő gépezetről, a taktikáról, az élményekről. A legfontosabb azonban jelenleg az, hogy ez a keret/csapat/klub vezérért kiált. Mentális és taktikai vezér kell ide sürgősen, mert egyelőre csak annyi biztos, hogy a kolomp vagy rossz ember van vagy mindig más viseli, így pedig sosem fogjuk el a szép zöld legelőt. Ahogy Schuster is mondta: Luxemburgok, Schusterek és Pellegrinik mindig is lesznek és mindig is vállalni fogják az 1 évre szóló vaskos megbízást. Ahhoz azonban, hogy a csapat újra felvegye az európai élcsapatok tempóját és sikereket érjen el, totális szakmai megújulás kell. Kerékkötő Valdanokkal, Mijatovicokkal ez sosem lesz elérhető. Benítez remek szakember, remek taktikus, de mint manager/sportvezető csapnivaló. Capello erőssége (mint ahogyan azt már 2x bebizonyította) a csapatépítésben rejlik. Ide azonban ezek kevesek.
Ebben a csapatban 1-2 apróságot (posztot) leszámítva minden adva van a sikerhez. Már csak a megfelelő ember kell, aki ezt ki is hozza belőlük. Ha kérdeznek, nekem van egy jelöltem.
Utolsó kommentek