Mondhat Jose amit akar, ez bizony előrehozott döntő, avagy erre vártunk egész évben: valószínűleg a világ két legjobb csapata találkozik. Idén már összefutottak egyszer, akkor a milánói döntetlen után simán nyert a Barca, és talán most is úgy vélik a szurkolók, hogy a hasonló végkimenetel a legvalószínűbb, pedig nem így van. Amit a Barcelona tud, azt senki más nem tudja a világon, de ha van olyan csapat, amely tud ellene játszani, azt viszont Internek hívják. Hogy ki is tudja nyírni, abban két tényező segítheti: a padon a mindenre elszánt gonosz zseni, a pályán pedig a még mindenre elszántabb, még gonoszabb Samuel Eto’o. Visszafogottnak nem mondható hajrázás, talán nem teljes hülyeségeket felvonultatva a csapatok mellett, illetve ellen hajtás után.

Hajrá, Inter!

Valamit forgat a fejében Jose, amilyen fifikás egy ganef. Azt már lassan egyértelműen kijelenthetjük, hogy a bajnokság beáldozásra került (nem arról van szó, hogy nem akarja megnyerni, de nincs prioritása), ha pedig így van, akkor valami nagyon érdekes dolgot fogunk látni a Meazzában este.

Halandóként úgy látjuk, az Inter megpróbálhatja a csoportmeccsen látott esélytelen játékkal megőrizni a kapuját, és valami óriási mázlival előnybe kerülni. Ez esetben a Mourinho-féle nagy varázslatot Barcelonában fogjuk megtekinteni. Ha viszont a portugál úgy dönt, hogy az első meccsen megpróbálja eldönteni a meccset, hogy aztán idegenben a Chelsea ellen látott (mondjuk ki, zseniális) taktikával törje össze a katalánokat. Ebben az esetben egy kettős győzelem sem lehetetlen.

De egy valamiben biztos vagyok: Jose valami olyan meglepetéssel készül, amivel meg fogja lepni nemcsak Guardiolát, de az egész Barcelonát. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az utóbbi hetek bajnoki játéka nem a kedd esti csörtére való felkészülésnek esett áldozatul, így magabiztosan kijelenthetjük: az Inter megnyeri az odavágót. Csak egy dolog miatt nem vagyunk nyugodtak itt az Inter-táborban: tiszteljük, böcsüljük Zanettit, de nagyon reméljük, hogy nem sokszor marad ott egy az egyben Messivel. A többi poszton, és csapatrészben nincs jelentős különbség, az említettre pedig megvan a megfelelő ellenszer. Samuel Eto’o napok, talán hetek óra erre a meccsre készül, ha valaki, hát ő biztosan nagyon szeretné a BL-en kívül látni a Barcelonát. Micsoda elképesztő elégtétel lenne Guardiolával szemben, ha a vele mindent megnyerő Barca semmit nem nyerne nélküle! És ezért tehet is, sőt, ő tehet érte csak igazán. Teljesen mindegy, milyen poszton küldi be Jose, nagyon kellemetlen estéje lesz annak a barcelonainak, aki szembe kerül vele.
Holnaptól nem a Barcelona nagyszerűségét zengjük, csak szólok!

Hajrá, Barcelona!

Csak az, kinek az Úr nem adott világot, sem lámpást, nem látja, hogy a Barcelona a világ legjobb, a futball egy új dimenzióját feltáró csapata. Ellene szurkolni, kudarcát kívánni vétkes könnyelműség, a labdarúgás intézménye ellen irányuló oktondi barbárság. Különösen az a foci sírgödrét tíz körömmel is tovább kaparó olaszok ellen.

Tiszta szerencse, hogy a vegytiszta futball-zsenializmus laboratóriuma (értsd: Barcelona), és a kisipari manufaktúra csirizműhelye (értsd: Internazionale) között akkora különbség mutatkozik, mintha egy tál gesztenyepürét és egy felhőkarcolót hasonlítanánk össze.
Puyol mindenhol ott lesz. Haja dúsabb, mint legénykorában – ez már önmagában kiváltja Eto’o-ból a komplexusos szorongások teljes élettani tárházát. Xavi, a racionalitásba oltott racionalitás, mindent leszervez, átszervez, optimalizál, majd biopsziás tűt vezet az Inter szívébe. Messi ellen mit sem érnek a lomha gólemek kőbunkói, ám mégis Keita nagyszerű játékáról marad emlékezetes az este, aki olyan szabadon mozoghat majd a középpályán, melyről az önnön sutaságuk mázsás béklyóiban vergődő Interisták csak ábrándozhatnak.