Élesbe fordul a játszadozás, már az elődöntőbe jutás a tét a Bajnokok Ligájában. A küldetést az első játéknapon a Manchester Unitedet fogadó Bayern München, és a francia rangadón Lyonba látogató Bordeaux kísérli meg teljesíteni. A németekről azért sem írjuk le, miben bízhatnak, ha már az előjelek nagyon nem mellettük szólnak, a két francia közül pedig nehezebb esélyest megnevezni, mint hallás után leírni gurküff nevét. Az NST szakértői viszont nemcsak egyszerűen minden tudás birtokában vannak, de ezt hajlandóak is a nagyközönség elé tárni. Hajtás után egy visszafogott germán, egy nagyképű WASP, és egy reménykedő frankofon Hajrázása vár rátok, este 20.45-től pedig két várhatóan jó meccs. Mindegyikhez jó mulatást!

Hajrá, Bayern!

A homo sapien sapiens Bajnokok Ligája megszületése óta történt legnagyobb igazságtalanságért, azaz a ’99-es BL-döntőért való visszavágás legfeljebb az akkor ifistaként a könnyeit nyelő Schweinsteigert és Lahmot motiválhatná, de előbbi sárga lapjai miatt biztosan nem lép pályára a 10 + 1 droid ellen, így inspiráló előjátékként Philipp kénytelen lesz saját  elnökével nosztalgiázni A Jóvátehetetlen Tragédia kapcsán. Jellemző, hogy a MU-ban akár négyen is játszhatnának az akkori keretből, de erre kezdőként reálisan csak Scholes-nak, vagy Neville-nek van esélye - utóbbi egyik legfőbb reményforrásunk. A találkozó előtti legnagyobb kérdés nyilvánvalóan Robben és az ő bal vádlija, amely egyébként Müller-Wohlfahrt stábja szerint tulajdonképpen nem is sérült, csak fáradt, de kockáztatás kizárva, így ha nem százszázalékos a holland, akkor a padon fog csücsülni. Ezzel nagyjából ki is heréltük a mostani Bayernt, mivel a kétemberes csapatból eltávolítottuk a nagy meccsek megnyerésére inkább alkalmasat és bent hagytuk a szenvedélyes mezgyűjtőt. A _jó hír_, hogy Gomez csereként visszatérhet, pedig dehogy: az igazi örömhír, hogy Klosét talán már a félidőben le lehet hozni. Ezzel szemben az egyemberes ellenfélnél nem fog hiányozni a kulcsjátékos fele, viszont tudjuk magunkat azzal biztatni, hogy a belga óriás legalább fizikumban felveszi vele a versenyt.
Álmainkban egyrészt nem Pranjic kísérli meg pótolni a csapat harmadik pótolhatatlan tagját, másrészt Ribéry tendenciózusan megveri a Rafael-Neville duó csatasorba állított tagját, számos elfutása közül pedig kettő is sikerrel ér véget (Müller + Olic). Ennek időközben legalább egy teljes csomag lovagi rágó látja kárát, de hát mit érdekli ez a bőrgatyásokat, ha egyszer előnnyel lehet utazni a szitáló esőt a pofánkba fújó szél tejjel elkúrt teától bűzlő országába.

Hajrá, Manchester United

Az egyszer rendben van, hogy a Barcelonát majd a döntőben répázzuk félholtra, de azért már itt lenne az ideje valami normálisabb csapattal találkozni, mert ellustulnak a fiúk. Viszont ha már kutyákkal kell játszani, legalább lehetett volna valami olyan banda, akik szórakoztatóak. Vagy szép városuk van. De legalább meleg. Ehelyett jön egy csomó randa kraut, akiknek egy épkézláb játékosuk van, és ha a bíró nem tolja őket pofátlanul, helyük sem lenne itt. Így sincs, és ezt már a saját stadionjukban be is bizonyítjuk. Ha össze is drótozzák Arjen ’passing is for pussies’ Robbent, Park leradírozza a pályáról, ezzel pedig azonnal nullára is redukálódnak a friccek jelenleg 5 százalék körüli esélyei. Meglátásom szerint pihentetni kéne Wazzát, Berbatov a hétvégén bizonyította, hogy lehet rá számítani a kiscsapatok ellen. Fontos lenne, hogy Vidics pályára léphessen, mert élet-halál, hogy kapjon egy sárgát, hogy ne az elődöntőben kelljen egy meccset kihagynia. Elfojtom a gurgulázva feltörő kacagást, és leírok ide két adatot: a Manchester United idegenbeli BL-mérlege 100 százalékos, a Bayern München viszont a csoportmeccseket 1 (azaz egy) szerzett góllal tudta le, összességében háromnál jár az Arroganz Arenában, amiben benne van az UEFA ajándékaként átnyújtott Fiorentina elleni – továbbjutást érő – győztes gól is. Vajon megsértődnek a németek, ha a szünet után Kuszczakot feltoljuk centerbe?

Hajrá Lyon és Bordeaux!

Úgy érzem, a fiatalság - melynek közel tökéletes keresztmetszete kis blogunk - nem érzi igazán a francia klubfoci erejét. Példaként hoznám fel két srác óravégi kérdését: mi lesz ma este a BL-ben a Bayern-meccsen kívül? Mondom, valami annál is jobb. (Vártam, hogy egy leányzó beböki Vincze Ottó nevét, de nem.) Értelmező típusú összenézés volt a reakció. Mindezt persze tök komolyan, felelősségem teljes tudatában, különben két hónapig kellene bizonygatnom szellemi épségem különböző szegmenseit tucatnyi gyereknek. Persze a figurát szellemesre veszem majd akkor is, ha csak egy nézhetetlenül gyalázatos null-null sül ki a csigafaló-házidöntő első köréből, de erre nem kerülhet sor. Két franciáról - nem is említve Bafe Gomis rokonságát a sportszeletes arccal - a legjobb nyolc közt beszélgetni annyira tájidegennek tűnt eddig, hogy a National Geographic például a WADA-val négykézben szervezett nemrég expedíciót Bordeaux-ba, hogy megnézze, van-e bármi a merlot-ban határérték felett, de sem ott, sem a lyoni saláták antioxidáns-tartalmában nem találtak semmit, ami indokolná ezt a kontinentális erejű felfutást. Nem véletlenül hanyagoltam a francia posztok hajnalán a nagy szavakat, nehogy egy előre elkárhozott jóslattal a szerkesztőség felmosórongyaként végezzem, most azonban teli arccal provokálnék egy francia döntőbe jutása mellett, ami - lássuk be - még mindig egyszerűbbnek tűnik, mint mondjuk megérteni egy közbeszerzési eljárást. Rutinja miatt a Lyon, egysége miatt a Bordeaux mellé tenném a zsetont, úgyhogy allez!