A szülinapos posztban ismertetett blogfejlődési tengelyhez illeszkedve apróbb igazítást írtunk elő magunknak itt a francia pultban is, ennek jegyében összegezzük most a 25. forduló történéseit. Mielőtt végiggyönyörködnénk Niang és Bastos mesterhármasát, felderítjük, miért nem ér olyan sokat a Le Mans precedens-értékű győzelme, miért nem tudták befogni a BL-re gyúró Bordeaux-t, illetve, hogy miért kell(ett) magyarázkodnia a korzikai hajcsárnak és a monacói srácoknak. Visszatér a játék is, mert újabban elvesztettük az interaktivitást és ez nagyon nincs jól így.

1. A majdnem hosszú lépés

Sikerült rendesen megérezni a Le Mans első idegenbeli sikerét, ráadásul pont egy közvetlen rivális udvarán sikerült nagyot alkotni, mégsem ragyog teljes szépségében a diadal, mert a még menthetőnek ítélt St-Étienne és Nizza is hasonlóan nagyot villantott. Heinrich szaktárs egészségi állapota a meccs után valószínűleg kritikusra váltott, amiből már csak egy kiadós szülinapi tütü rángathatná ki, de ettől sajnos még kiesik a Boulogne. Bár az öthónapos kihagyásból visszatérő boulogne-i legenda, Thil félidőnyi játéka is kétségkívül inspiráló lehetett, enyhe önhittségtől vezérelve mégis úgy hisszük, inkább a beharangban közzétett norvég reszelés mutatkozott meg a váratlanul hibátlan helyzetkihasználásban: Dossevit elfelejtették megtámadni, ő pedig ősei erejét a feszültséggel kombinálva akkorát eresztett, hogy ha nincs háló, leviszi a szomszéd falu templomtornyát, de minimum egy mit sem sejtő néző fejét. Erre tett rá Dembele tragikus lámaságából Cerdan, a kegyelemdöfést pedig a padról beszálló Le Tallec és Maiga vitték az újonc bordái közé. [Boulogne-Le Mans 1-3]

Nemhogy nem botlott, kisebbfajta csodát tett a St-Étienne a másodikkal szemben, bár Payet volt a motor, a bozontos cserecsatár Riviére köszönte meg végül Girardéknak a látogatást, nem is akárhogy. [St-Étienne-Montpellier 1-0] Nizzában ugyanerről a már nem bozontos, így meglehetősen nyúzott ember benyomását keltő Rémy gondoskodott: az edzőjükért játszó, ergo felettébb aktív nizzaiak - fáj ám ezt mondani - megérdemelten hajtották be a győzelmet, így ezt a hétvégét akár sorsfordítónak tekinthetjük számukra, lévén egy bizarr Lyon-verés mellett csak orbitális mennyiségű tahóságot voltak képesek az asztalra tenni. Talán megtévesztett a hit, hogy a kenus és társa is játszhatnak, de még a padon se leltük nyomukat. [Nice-Lorient 1-0] Ljuboja nélkül is kihozhatta volna az ikszet a sereghajtó, de Carlos Sánchez tescovalue-gólja végképp elintézte a beutalót mindenkinek, akiben még élt egy pici reménye a bennmaradásnak - úgy, hogy már az edzőben se él. [Grenoble-Valenciennes 0-1]

2. Engesztelő műveletek

Török csúcsként harangoztuk be, a hazai tábor engesztelésén túl nem sok jelentősége maradt a kupahelyre igyekvő Toulouse és a taknyoló PSG összecsapásának. Elég volt egy módszertanilag helyes büntető Hoarautól ahhoz, hogy hősi hörgés szakadjon föl ezrek torkából és pár percre még az elővárosi közlekedés is leálljon. Hetven percet talpalt emberhátrányban a TFC (Ebondo a tizinél kiszállt), ennél több ellenállást vártunk és ezt Gignac távolléte sem magyarázza. [PSG-Toulouse 1-0] Monacóban is kell majd pár kört futni a maroknyi had kedvéért, mert az újévi mutatók mellett elég rosszul mutat ez a hármas. Cetlilobogtatás ezúttal nem volt, de akadt másik három delikvens, akik menetet vágtak a havas esőbe. [Lens-Monaco 3-0] A rennes-iek is magyarázkodhatnak egy szépet, mert a Lille ellen minimum egy iksz volt bekalkulálva, meg is volt ehhez a kellő számú lehetőség, de a likluk védőmunkával azt is sikerült elbaltázni: előbb Frau-t, aztán Dumont-t engedték a tizenhatosig masírozni, miközben a hátsó alakzat Labancz Lillaként kongott az ürességtől. Ezek után belegondolni is dermesztő, mekkora oltást kapna Antonetti Dezsőtől. Amúgy ezen a partin is csere, Aubameyang döntött, Gervinho pedig néhány hétre lesérült. [Rennes-Lille 1-2]

3. Királyok a házban

Ha egyazon fordulóban ketten is mesterhármast merészelnek lőni, kényszeresen rangsorolni támad kedvünk, így most a három gólnál felhasznált eszközökre és a kivitelezésre adott pontszámok súlyozott átlagából hoztunk döntést. A változó hangerővel, de folyton kritizált Bastos például - aki úgy kerülhetett be, hogy Puel lecserélte a támadótrióját - annyira nem használja a jobbosát, hogy kiszolgálhatna vele egy komplett nyugdíjasotthont, ellenben a másikat húsz perc alatt háromszor süti el úgy, hogy egy kisvárost kollektíven demoralizáljon. Bastos nagyon büszke lehet, kár, hogy erre a rendkívüli eseménysorra pont ebben a minősíthető kategóriát el sem érő színösszetételű mezben került sor. Niangnál némi respektpontot is elszámoltunk, mivel a klasszikusba hajló bombafejes-tankerjancker-örömkontra szentháromságot csapatkapitányként helyezte el a Nancy hálójában. Bizony mondom, a szenegáli keményebb, mint Schirilla, 14 góllal már vezeti a góllövőlistát. [Sochaux-Lyon 0-4] [Marseille-Nancy 3-1]

Tabella

Góllövőlista

***

Játék

Na ez most olyan, ami még nem volt: a góllövőlistán előkelő helyen tanyázó vadászok nevét rejtettük el, összesen hatot kell kihúzni, a betűmaradékból meg összerakni egy ligaceleb nevét, majd elpostázni a ligue1.nst@gmail.com címre. A nyertesek közt értékes tippelési lehetőséget sorsolunk ki.