Régóta tartogattam ezt a posztot, de a születésnap bizony tökéletes alkalmat teremt, hogy a sztorit végre előgörgessem a sportszárból - illetve hogy újfent elhangozzék: a francia bajnokság topliga, ha letagadjátok a csillagokat, Zidane-t meg a Föld forgását, akkor is, cáfolatra pedig ha van is mód, igény zéró. Ezzel a szellemiséggel átitatva olvassátok hát következő írásunkat a Ligue 1 egyik veteránjáról, aki nem más, mint egyik személyes kedvencem, Filou, a cetliscsávó és meglátjátok, hatalmas arc.

A félreértések elkerülése végett: létező, mi több, aktív játékosról van szó. Toifilou Maoulida az Indiai-óceánban fekvő Mayotte szigetéről származik, Marseille-ben nevelkedett - de csak jó tíz-tizenöt évvel később húzhatta magára az OM mezét -, jó évtizedes ligamúltja során pedig megfordult már többek közt a Montpellier-ben, a Rennes-ben, az Auxerre-ben és a Monacóban is. Jelenleg pedig a Lens dresszében feszít - ahol a kiesést és a feljutást egyaránt megélte -, hódolva nemcsak az alkalmi gólszerzés élményének, hanem viszonylag új szokásának is, amihez hasonlóra nem ismerünk példát, hacsak az egykori újpesti Tamási Zoli (Gyógyulj meg, Szlezi!) és mások által is fémjelzett időszak örökbecsű üzengetéseit nem vesszük ide.

Miután a mez alá húzott trikóra írt-rajzolt kommentár jó ideje büntetést von maga után, Maoulida megkerülte a szabályt, azóta üzeneteit egy ötletes, bár nem épp kézenfekvő megoldás formájában osztja meg a nagyvilággal: minden gólja után ez a mosolygós forma már lassít is, hogy a kamerák felé fordulva előbuheráljon a sportszárából egy tekercset (bandelette), rajta valami frappáns, jópofa vagy épp szívhezszóló, de mindenképp aktuális mondanivalóval.

Ezek közt vannak családjához (szüleit többször is megtisztelte, akkor is így adózott egy góljánál, amikor édesanyja elhunyt), barátaihoz, egykori és jelenlegi társaihoz (Akalénak és Bamogonak is üzent, mikor gyermekük született, vagy az akkor még nancy-s Zerkának, amikor eltört a lába), edzőihez, a táborokhoz (anno a legklasszabb tábornak titulálta a Vélodrome csoportjait, de a lens-i ultrák állhatatosságát is cetlivel köszöntötte) címzett cetlik, de egyéb, leginkább közéleti témákra is akad példa (pl. Lille-szurkerek haláláról, egy '95-ös fiatal meggyilkolásáról vagy az ország északi részét sújtó tornádóról is megemlékezett). Három tucatnyi üzenetéből a legelsőt még 2006 tavaszán, OM-esként ajánlotta az akkortájt epekőműtéten átesett Fernández edzőnek - ezt még az uefa.com és a World Soccer is világgá kürtölte -, azóta nincs is gól cetli nélkül, idén például már négyszer csalt elő valami okosságot a lábszárvédő mellől.

A számunkra legkülönlegesebbet hagytuk a végére! Mivel a malmok lassan őrölnek, a szerkesztőség franciás része még idejében felvette a kapcsolatot a Lens egyik sajtósával, aki activityvel tarkított levélváltásunk tartalmát továbbította a játékos felé, Maoulida pedig úgy döntött, közvetlen üzenettel lepi meg az NST olvasóit, ezzel kívánva a mi nevünkben is sokat és kellemeset - francia posztból csakúgy, mint bármi másból, amiért a világ legjobb futballblogját olvassátok.