Mindössze három csapat volt képes nyerni a harmadik tavaszi olasz fordulóban, közülük is a Romának a hajráig kellett gürcölnie, hogy leverje a harmatos Sienát, de így is ők voltak az egyetlen csapat az első 6-ból, akik nyertek (az Inter meccsét elhalasztották). A két nagyobbacska közül a Milan és a Juventus kiesőjelöltek ellen sem bírt nyerni hazai pályán, a Napoli meglepően jó Genoával találta szembe magát, a Fiorentinának pedig egy félidőnyi emberelőny is csak az egyenlítéshez volt elég a Santa’Eliában. Ha az olasz futballt övező sztereotípiáknak hiszünk (ne!), igazi calcio-fordulót rendeztek kevés góllal, rengeteg döntetlennel, zseniális gólokkal, és pofátlan műesésekkel, ráadásul kamutizivel szerzett vezetést a Juventus. Mi kell ennél több?

Az már a derbin kiderült, hogy a Milannak körülbelül annyi esélye van az Inter megelőzésére, mint tavaly a Juventusnak, és egy kicsit kevesebb, mint két éve a Romának. Az utóbbi időszak eredményei (és csak néhol a játéka!) miatt azonban mind a csapat, mind a szurkolói elhitték, hogy a lyuk is sajt, de az Inter elleni meccs fájóan ébresztette rá az érintetteket a valóságra. Nem vitás, jó kis csapat ez a Milan, néha még nézni is kifejezetten kellemes őket, de játékerőben nagyon messze vannak 4-5 évvel ezelőtti önmaguktól, és a jelenlegi egyeduralkodótól. A lendület a derbivel megtört, és ez abból látszott igazán, hogy míg az utóbbi hónapokban szinte mindig jött valaki a lefújás előtt, aki megmentette a csapatot (gyakran érdemtelenül), a Livorno igazából megérdemelten vitt el egy pontot a San Siróból.

Meg hát – hiába vagyunk lángpallosú védői David Beckhamnek – azért ha valaki az olasz bajnokságban lassú, az már elég kemény kritika. Becks képes lenne más poszton játszani, és megvannak azok a tulajdonságai, amivel hasznos tagja lehet a csapatnak, de amíg egy szem Borriellót kell megtalálnia a védők sűrűjében, addig kevés hasznot hajt a játéka. Hamarosan megnézzük máshol is, mert amint felépül Pato, az angol kedvenc helye ugrik is. Reméljük a más hely nem a pad lesz, hanem mondjuk a gyalázatos Pirlo visszavont irányító szerepköre. (Milan-Livorno 1-1)

A tavalyi bajnoki második és a kupa (plusz Szuperkupa) címvédője olyan meccset produkált, ami egy átlagos Championship-összecsapásra emlékeztetett. Az első félidőben az iramra nem lehetett panasz, de valahogy mindenkit zavart a labda játék közben. Zaccheroni lehet, hogy 3-4-3-ban küldte pályára a csapatát, de ebből nem sok látszott – főleg a három csatárból. A Lazio – két Muslera-védést és egy kapufát leszámítva – gond nélkül állította meg a szokásosan ötletes Juve-támadásokat, és bár látszott, hogy egy pontért jöttek, a hazai vezetőgól (az Év Hülyebírója befújta, pedig Alex nem is dobta fel magát) után a legkisebb megerőltetés nélkül egyenlítettek.

Ahogy a Juventus, úgy a Lazio sem fogja egy meccs alatt összekapni magát, bár a rómaiak messze nincsenek akkora válságban, mint a Juventus, ahol Bettega is csak értetlenkedik, hogy miért kapnak mindig gólt. Hát segítsünk neki: azért, mert a játékosok nem voltak rendesen felkészítve, mert szeptemberben voltak csúcsformában, most meg a 60. perctől kezdve lépni sincs ereje egyiknek sem. Ilyen egyszerű ez. Egy gyors tanács: az év egyik legnagyobb veresége lehet, ha hagyják, hogy az Inter vigye el Kolarovot a Lazióból. (Juventus-Lazio 1-1)

Riise, akin tavaly jobbára kacarásztunk, szép lassan az egyik legjobb balhátvéd lett Olaszországban. Már a szépséges gólja előtt is volt egy jó lövése (az épphogy eltekeredett a hosszú felső előtt), de aztán meglehetősen nehéz lövésből nagyon szép gólt lőtt. Curci talán kicsit későn vetődött rá, de később rászolgált, hogy senki ne találja meg a gólért: iszonyú nagyokat védett, egymaga tartotta meccsben a Sienát. De csak a 88. percig, amikor a Geráékhoz távozó Okaka szépen besarkazta a Roma győztes gólját. Ranieriék egyébként pontszámban befogták a Milant (eggyel több meccset játszva), és a Roma valóban van olyan erős, hogy kihívja a milánóiakat – egyelőre a pirosakat – egy csörtére. Ranieriről nem változott a véleményünk, de Rómába mindenféle szempontból hazatalált, és most fut a szekér alattuk. (Roma-Siena 2-1)

Koman első góljáról már megemlékeztünk, a Bari szépen megcsinálta a Palermót (4-2), és tette ezt úgy, hogy egyetlen percre sem tűnt gyengébb csapatnak, mint a BL-helyekért harcoló szicíliaiak. Rossz hír, hogy Marigát ma valószínűleg meglépteti tőlük az Inter (khm.. szóval igen, meglépteti, és a Parmától, tehát NEM Alvarezt), amitől meglassul a csapat. Nem volt kimondott csalódás a Napoli-Genoa (0-0), bár ez tipikusan az az olasz meccs volt, amiben csak a hardcore fanok találják meg a szépséget. A Fiorentina össze-vissza botladozása csak akkor lehetett volna hangsúlyosabb, ha kikapnak a 40 percet emberhátrányban játszó Cagliari otthonában. Jovetics megmentette őket (2-2), és közben Mutu helyére megjött Keirrison a Barcától, úgyhogy a következő fordulóban egy erőt adó győzelmet tippelünk majd nekik. Lazzari szerénytelenül nagy gólját lásd itt.  A Genoa simán jó volt az ikszre, és egyébként is itt az ideje, hogy felpörgessék magukat, mert ez az év eddig keserves csalódás. Az Udinese-Catanián senkinek nem jó 1-1 született, a Bologna pedig folytatja jó sorozatát, és Veronában sem kapott ki, pedig ki kellett volna neki (1-1)