Ki ne látna adekvát példaképet abban a feltartóztathatatlan középcsatárban, akit Európa legnagyszerűbb csapata próbál minden áron megszerezni, bejáratos a Moulin Rouge öltözőjébe, szabadidejében pedig AVH-s tiszteket pofoz le? A csatársorhoz érkezett a régi idők álomcsapatát bemutató sorozatunk, lássuk, mit tudunk eddig. A kapuban egy szent őrült kezeli a rolót, előtte a nagy magánzó söpröget, jobbra-balra áthatolhatatlan gátakat emeltünk. A középpályát egy aggályos gonddal strázsáló árnyék, és a labdarúgás művésze felügyeli. A centralizmus jegyében most középről folytatjuk az építkezést és kiosztjuk a klasszikus középcsatárnak járó kilences mezt.

Az NST oldtimer-válogatott középcsatára: Deák Bamba Ferenc (1922. január 16, Budapest – 1998. április 18, Budapest)
Klubja(i): Szentlőrinci AC (SZAC), FTC, Újpesti Dózsa, VM Egyetértés, Bp. Spartacus, Siófok, VM Egyetértés
Válogatottság: 20 (29 gól)
Gólkirály: 1945-46 (66 gól), 1946-47 (48) 1948-49 (59)
(az Évszázad gólkirálya – 1997, München)
Magyar bajnok: 1948-49

Gyerekkor
Deák Ferenc a IX. kerületben a Viola utcában született, később játszott mind a Fradiban, mind a Dózsában – bár utóbbiban kényszer alatt nyögött.

Hatan voltak testvérek, ő – hogy a család helyzetét segítse – péklegénynek állt, amiből két roppant kézzelfogható előnye is származott. Egyrészt mindig jutott betevő kenyér otthonra, másrészt a pékség a SZAC pálya tőszomszédságában állt, kézenfekvő volt, hogy tizenhárom éves korában a grundokról ide igazoljon – bár kezdetben kapusként próbálkozott. Egészen egy évig, mikor is – a legenda szerint – Bozsik bátyja úgy somta fejbe egy sistergős lökettel, hogy szülei nyomban eltiltották a focitól a félájult Bambát.

Újrafelfedezése Berkessy Elemérnek köszönhető (ő ugyanaz a Berkessy, aki sikertelenül próbálta megmenteni Tóth Potya Istvánt és Kertész Gézát a nyilasterror alatt), aki egy tehetségkutatón nem a jelentkezők közül, hanem a kapu mögött reménytelenül ácsorgók bandájából szúrta ki Bambát, aki a célt tévesztett labdákat úgy tette vissza a pályára, hogy öröm volt nézni. A szülőket azzal győzte meg, hogy megígérte, középcsatárt farag a srácból, nem kell aggódni, hogy lebombázzák a fejét.

Deák Ferenc hét évig maradt a SZAC játékosa, ez idő alatt 72 meccsen 128 gólt suhintott, úgy látszik, röstellte volna, ha gól-mutatója nem haladja meg meccsei számát, és ehhez makacsul ragaszkodott is pályafutása során. Innen – már igazi sztárként – a Fradihoz szerződött.

Ferencváros (1947-50)
A klubtól egy kétszintes házat kapott az aláírásért, melyre jó részt a szurkolók adták össze a pénzt – igaz, csak egy évig élvezhette a Nefelejcs utcai házat, utána államosították.

Első tétmérkőzése: 1947.08.30.
Győri ETO – Ferencváros: 3-1, NB1

FTC: Csikós – Rudas, Kispéter, Kiss Gyula – Korányi J., Lakat – Mike, Horváth Ö., Deák I., Sárosi, Deák II.

A kitűnő csatár 1947-től három éven keresztül lőtte a gólokat a Fradi színeiben, a három év alatt 111 mérkőzésen 155 gólt szerzett.

Utolsó tétmérkőzése: 1950.05.28.

Textiles (MTK) – ÉDOSZ (FTC) 6-1
FTC: Henni – Kéri, Kispéter, Szabó I. Ferenc – Lakat, Dékány – Budai, Kocsis S., Deák I., Mészáros J., Czibor

(A meccs érdekessége, hogy számozott mezekben játszottak a csapatok, ami ritkaság volt a század közepén, de 1950-től az MLSZ kötelezővé tette.)

Senki ne gondolja, hogy ez abban az időben szinte elvárás volt egy csatártól, erre a teljesítményre egész Európában felfigyeltek. Többek között a legendás, minden idők egyik legnagyobb csapatának tekinthető Grande Torino is, mely mind válogatott, mind klubszinten uralta a negyvenes évek olasz labdarúgását. Na, ők úgy gondolták, nem cirmóznak itt ezzel a magyarral, küldtek neki egy kitöltetlen csekket, hogy bátran kanyarintson oda pár nullát, az lesz a fizetése (más források 150.000 dolláros átigazolási díjról írnak). Óriási szerencse, hogy nem fogadta el az ajánlatot, hiszen így elkerülte a supergai-katasztrófát.

Maradt tehát Magyarországon, de nem a Fradiban.

A botrány
1950-ben, a siófoki ÉDOSZ üdülő bárjában* éppen a Fradi indulót** dudorászta fényes jókedvvel, ami igencsak ellenjavalt*** volt az idő tájt, és nem vívta ki a két jelenlévő, mérsékelten muzikális AVH-s tiszt csodálatát. – Kuss! – gorombította le Bambát egyikük.

Deák a pulthoz fáradt, kirendelt két kisfröccsöt, majd a tisztek arcába löttyintette, és lezúzott egy-egy maflás is, csak hogy további nyomatékot kölcsönözzön álláspontjának. Súlyos hiba volt.

Az esetet követően csak úgy kerülhette el a börtönt, hogy a Fradiból a Dózsához szerződött (Döntse el, Deák, hogy börtönbe akar menni, vagy Újpestre! – Csáki Sándor, a Belügyminisztérium sajtófőnöke, a Dózsa egyik vezetője), de mivel az AVH nem sietett közhírré tenni, hogy két emberüket is lepofozta Siófokon, sőt az alku része volt Deák titoktartási fogadalma, a szurkolók árulónak tartották eligazolása után, Gerébnek bélyegezték. 

Mindennek a tetejébe Sebes Gusztáv – az akkoriban formálódó Aranycsapat szövetségi kapitánya – politikailag megbízhatatlannak nyilvánította. Ellentétük sosem rendeződött, ez az oka, hogy mindössze húszszoros válogatott lett Bamba (húsz válogatott mérkőzése közül tizenötön lőtt, illetve fejelt gólt!), aki lemaradt az 1952-es olimpiai győzelemről, és a londoni hat-háromról is. Nehezen emésztette…

Az élvonalbeli játékot Újpesten fejezte be 1954-ben.

Amikor láthatatlan hőseinkről írtunk, a kapusról, aki a gólt is védte, az átjátszhatatlan védőkről, kiismerhetetlen összekötőkről és a kaput romba döntő, feltartóztathatatlan középcsatárokról, természetesen Deák Bamba jelent meg lelki szemeink előtt.

Nagyszerű testfelépítés, erőteljes, magas termet, széles váll, pont ahogy egy szép szál rendőr főhadnagyot elképzel az ember. Gyorsaságban csak a gyakorlatilag sprinternek számító, száz méteren 11.0-körül tudó Rudas konkurálhatott vele, de lövőerőben nem volt ellenfele. Deák Bambával kapcsolatban eredendő puhányság lenne a totyakosnak ható gólzsák kifejezést használni, csakis nagy hatótávolságú gólágyúnak aposztrofálhatjuk, egyszemélyes, gépesített lövészdandárként vonult fel az ellenfél tizenhatosához, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt.

Két kép él róla a fejemben. 1) Bamba megkapja a labdát, majd igazítás nélkül a kapuba zúdít 2) Bamba megkapja a labdát, egy horkantással szétszórja a tarkóján gyülekező védőket, majd igazítás nélkül a kapuba zúdít. Kis gól nem gól, gyenge lövés nem lövés.

Deák a pályán kívül is klasszikus középcsatár-erényeket csillogtatott. Céltudatos, határozott léptekkel közlekedett a Moulin Rouge táncosnőinek öltözőjében, minden megjátszható labdára beindult, sokszor látták olyan rajongott színésznők társaságában is, amilyen Tolnai Klári.

Szeretett táncolni, remek hangja volt, éttermekben, presszókban a Lehoznám néked a csillagokat is az égből c. ismert melódiájával bódította a hölgyközönséget. Kedvelte a finom ételeket, a pacalt pompásan készítette, a resztelt májért a világ végére is elment volna, és az olaszrizlingből készült kisfröccsöt sem vetette meg.

Pályája végeztével is muszáj volt eltartania családját, a belügyhöz került, szolgált Kádár János biztonsági embereként is, miközben a VM Egyetértésben, és a Bp. Spartacusban vezetett le. Ekkor fordult elő, hogy a nézők cikizni kezdték az öreget, aki első felindulásában a félpályáról zuhintott gólt, majd kisvártatva még egyet - ugyanonnan.

Az évszázad gólkirálya
1997-ben az IFFHS-gálán Münchenben találkozott Puskással. Öcsi odaszólt neki:

-    Mi van, miért ekkora a pocakod, oda dugtad a labdát?
-    Az hagyján, de ha jó látom, neked meg egy demizsont sikerült becsempészned.

Halála után két évvel megkapta a Magyar Örökség díját (2000).

_________________________________________________________

* - egyes források szerint egy helyi étteremben

** - Fradi induló

Hajrá Fradi, hajrá Fradi,
Hajrá fiúk, mert fő a győzelem,
Száz kisleány, egy gólra vár,
Száz csókot ád majd a győztes meccs után,
Hajrá Fradi, hajrá Fradi,
Hajrá fiúk, csak tovább!
Süvít a labda, a hálóba balra,
Hajrá, hajrá, F T C.
Fradi, a szívünk zöld-fehér, sok dicsőt mesél,
Tizenegy bátor sportoló, száguld mint a szél.
Sok-sok ezer szurkoló, mind győzelmet remél,
Fradinak újra győzni kell, csak ez lehet a cél!

*** = A hatalom ekkortájt torpedózta meg a reakciós FTC-t. Budai II-t és Kocsist átvezényelték a Honvédba, Czibor kiügyeskedte magának, hogy Csepelre kerüljön, Henni Géza és Deák pedig Újpestre kényszerült. Rendszeresen lázít a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen, erkölcstelen, züllött, anyagias – írták a kor talán legnagyobb kapusáról, Deák bűne pedig az említett bokszgála volt.