Szerettünk volna az afrikakupák hagyományosan elbűvölő miliőjét meglovagolva diskurálni, de a togói küldöttség néhány tagjának életét és a "tiszta" torna esélyét is elvette a péntek esti merénylet. A beharangozó posztban vázolt feszültségekből kiindulva azért érezni lehetett, hogy ez a január se múlik el baj nélkül. Talán a tornatörténet legsziporkázóbb darabja se lenne elég korrekció, a bravúros mozdulatok, a lelátói taktusok mögött három héten át ott lesz az árnyék és a keserűség, nekünk pedig le kell nyelnünk, hogy a sportot megint hazavágták. Kétrészes felvezetés következik, először az A- és B-csoportban tartunk helyzetelemzést.

A-csoport

Az A-B-ág súlyosabbnak látszik, nagy eséllyel kerülhet ki innen mindkét finalista. Csakhogy a házigazda Angola nem tartozik a közvetlen esélyesek közé - és ez amúgy legközelebb is így lesz, amikor Gabon és Egyenlítői-Guinea rendez -, még úgy sem, hogy a kiegyensúlyozott erőviszonyok ellenére is viszonylag jó hármast kapott maga mellé. A fekete antilopok játékereje egy kicsivel gyengébb az Algéria-Mali párosénál, legutóbbi eredményei se keltik épp egy energiától feszülő társaság benyomását - kikaptak az észtektől -, ráadásul az otthon előnyét is törölhetjük, mert a visszafogott szurkolói érdeklődés mellett a pályaviszonyok is legalább annyira ismeretlenek, mint a tizenöt másiknak - a létesítményekben kis túlzással egy hete verték be az utolsó szöget. Manuel José alapemberei a vébéről ismert arcok (Zé Kalanga, Kali, Flávio, plusz az elveszett tehetségek toplistáján toptízes Mantorras), hozzáértők mégis sokat emlegetik a torna előtt tiszteletlenkedő Manucho (naná) és a nála is ifjabb Djalma Campos nevét.

Rögtön a masszív Malival kezdenek, ők számomra a sztereotipikus afrikai válogatott. Merthogy az milyen is? Diallo - Koné, Coulibaly, Touré, Traoré - Keita, Sissoko, Diarra, Ndiaye - Sidibe, Bagayoko. Félretéve a viccet, Maliban megint a bennragadt lehetőségek csapatát látjuk: miután a vébésorozatban nem rúg labdába, a kontinenstornákon alkothatna, de rendszerint csak a statikus fociig jut. Klasszis játékosai vannak - csak épp egy (Kanouté) kivételével hasonló szerepkörben - és kiemelt figyelemre számíthatnak a reálos-juvés oldalról is.

Algéria szokatlan eufóriából érkezik, hiszen idén tért vissza a világfutballba, de sajnos túl sok időt töltött távol ahhoz, hogy érmes reményeket táplálhasson. De legalább bátran ráijeszthet a világra így a vébé előszobájában, erre dél-franciaországi edzőtáborban készült, még Zidane is látogatást tett földijeinél. A vébét érő gól szerzőjét, Antar Yahiát egy szavazáson a legjobb arab játékosnak választották (csapattársa Saifi harmadik lett), meghatározó játékosa a zöldeknek, akárcsak a széleken Bouguerra és Belhadj, vagy a csapat mozgatására kijelölt Meghni és Ziani. Érdekes, avagy pikáns adomány lenne rövid idő alatt harmadjára is arab derbit látni, erre leghamarabb az elődöntőben kerülhet sor.

A csoport leggyengébbje mindössze második részvételére készül. A FIFA-rangsor alapján pofonosztásra ítélt Malawi ikszelt a már a vb biztos tudatában játszó elefántokkal - ezzel előzték meg az azóta szétrobbantott guineaiakat és garantálták az angolai túrát -, valamint nemrég az egyiptomiakkal és a ghánaiakkal (!), talán maradt tartalékban egy ilyen bravúr a szimpatikus bajkeverés jegyében. Legismertebb játékosuk, Kanyenda az oroszoknál légióskodik, sokan Dél-Afrikában próbálkoznak, a legjobbnak mondottat (Kondowe) meg fegyelmi vétségen értek és kizárták a buliból. Biztos forrásból tudjuk, az első nyaszaföldi gól szerzőjét a torna végeztével Madonna fogadja örökbe.

Tipp (pontokkal): 1. Angola (7), 2. Algéria (5), 3. Mali (4), 4. Malawi (0).

B-csoport

Szombaton még csonkának nézett ki a legnehezebb négyes: Adebayorék teljesen jogos visszalépésével Burkina Faso játszhatta volna el a mérleg nyelvét, de Togo maradt és egy veszteségekből merítő ellenféltől bizony az ég óvjon mindenkit. Togo legénységét végtelenül tiszteljük, amiért végül nem hátráltak be, a tragédia közösségformáló ereje még erősebbé is teheti a válogatottat, mint amilyennek a torna előtt tűnt. Főként a középpályán keresendő a társaság motorja (Romao, Salifou, Dossevi, Senaya), nélkülük Adebayort csak a magányos ketrecharcos szerepében láthatjuk.

Fiatal szakember viszi Burkina Fasot a frontra: Duarte a felkészülés utolsó fázisát már klubbéli munkájától megszabadítva kezdhette el, szerencséjére az összes kártya a pakliban van, csak a bohóc Bancé nem, már akinek hiányzik : készen áll az afrikai vb-kvalifikáció legjobb góllövője, Moumouni Dagano, de akad itt játékos a Marseille-ből (Kaboré), a Bundásból (Pitroipa, Sanou) és a Kolozsvárból (Yssouf Koné) is. Az afrofoci második vonalába tartoznak Togóval, Beninnel, Gabonnal, Zambiával együtt, de nagy dolgokat nem várhatunk tőlük, továbbjutással számolni dőreség.

Többek közt azért, mert a csoport másik két résztvevője bárhol, bármikor, bármilyen összetételen esélyes a tornagyőzelemre. Ghánában az U20-as világbajnok válogatott gerince (Inkoom, Afful, Osei, Agyemang-Badu, Ayew, Adiyiah) kapásból teleportált a keretbe, kicsit a kezükre játszott persze a klubokkal való egyezkedés és a sérüléshullám, ami egészen a nevezési határidőig kérdőjeleket tartott a keretben. Senkinek sem kell bemutatni a fekete csillagok erényeit, de a szintén sérüléssel bajlódó Essien személyében óriási szükség is lesz a vezéregyéniségre, mivel - bár Mensah vállalta - Appiah, Paintsil, Kingston és Muntari sincs a keretben, utóbbi kicsit tengelyt akasztott a kapitánnyal.  Úgy érezzük, most is lesz egy ghánai csatársztárja a tornának, ahogy két éve az óriás Agogo - de nem a betonagyú Balotelli lesz az, a sorsnak hála.

2010-nél jobb alkalom tán sose lesz arra, hogy Afrika a számtalan utánpótlásban szerzett dicsőség után a felnőtteknél is robbantson, a potenciál pedig Ghána és a másik ágon érkező Nigéria mellett Elefántcsontpart csapatában rejtőzik: ez igaz az ANK-n várt hatalomátvételre is. Ghána '82, az elefántok '92 (épp a szomszédok voltak az ellenfelek) óta várnak arra, hogy a kontinens focijának trónjára ülhessenek, a fogadóirodák is kettejükre ajánlják a legkevesebb pénzt. A mag változatlan és rendkívül erős, a félelmetes névsorral operáló társak közt a honvédos Benjamin kaphat pár percet csereként, néhányan biztosan kíváncsiak rá, hogyan illeszkedik a válogatott játékába egy hazai szinten jónak, de kissé még éretlennek tartott spíler. Pofátlanság lenne a döntőnél alább becsülni azt a csapatot, amelyik Afrika legjobb formában lévő két játékosával (Drogba et Gervinho) rohamozhat. Másrészt meg lezongoráztam és finálé lett a vége.

Tipp (pontokkal): 1. Elefántcsontpart (7), 2. Ghána (6), 3. Togo (4), Burkina Faso (0).

Az A-csoport a függetlenség napjáról elnevezett vadonatúj, nemrég - a vártnál jóval később - átadott fővárosi stadionban játssza majd a meccseit, a B jelű négyes pedig a forrongó Cabindában kényszerül döntésre vinni a dolgokat - nem sokkal messzebb attól a ponttól, ahol szitává lőtték a togói csapatbuszt. A luandai létesítményt, akárcsak a másik három helyszínt, kínai cég építette és formájában az antilop szarvát idézi. Mivel a helyi népstadionnak megfelelő Cidadela már lehasznált, legalább ennek a pályának a hasznosítása megoldott a válogatott meccseken kívül is, a liga legjobb klubjainak így nem feltétlenül kell osztozkodni februártól.

Program (A):

Program (B):