A mai magyar közvélemény nem igazán ismeri Hirzer Ferenc nevét (nevezték őt Híres Ferencnek is itthon), ám jelentősége a Juventus életében elévülhetetlen, olyan játékosok sorát nyitotta meg, mint Orsi, Sivori, Platini, Zidane. A Szőke Gazella, a Juventus első profi csapatának sztárja, játéka után nevezték el a torinói sztárcsapatot Signorának (amiből a 60-as években lett Signora Vecchia, vagyis Öreg Hölgy). Hosszú, Puskáséhoz mérhető karrier nem adatott neki olasz földön; sportpolitikai okokból, második szezonja után megtiltották az olasz csapatoknak a külföldi játékosok igazolását. Nünü-t illeti a köszönet az újabb kiváló régi idők posztért.

1902-ben született Budapesten, és 1957. április 28-án halt meg Trentóban. Pályafutását a budapesti Törekvés SC-ben kedte még 1913-ban, a 20-as évekre stabil alapember lett, majd játszott a csehszlovákiai Maccabi Brno-ban (annak ellenére, hogy ő maga nem volt zsidó származású), meg egy szezont a hamburgi Union 03 Altonában, onnan került 1925-ben a Juventusba. Ekkorra már 15-szörös magyar válogatott volt, kiemelkedő meccse volt a párizsi olimpián az első fordulóban a lengyeleknek berámolt duplája (amivel 5:0-ra nyertünk).

A juventusos évek
Az 1920-as években megindult Itália földjén a labdarúgás profi szintre emelése, és ebben a Juventus is élen járt. 1923-ban történt meg a történelmi tett, amikor az akkori Juve-vezetők fölkeresték Giovanni Agnelli szenátort, a FIAT megalapítóját, aki nem hajtotta el a lelkes amatőröket, hanem fiát, Edoardo Agnellit ajánlotta föl. Innentől kezdődik a Juventus profi történelme, amihez mindjárt kezdésnek profi edzőre volt szükség. Nem más lett ez a személy, mint Károly Jenő.

Károly Jenő a kapitánya volt annak a magyar válogatottnak, amely 6:1-re mosta le a második nemzetközi meccsét játszó olasz válogatottat, maga is a kapuba talált. Károly Jenő komolyan vette a feladatot, bajnoki címet ígért. Egy szellemes, fantáziadús játékot talált ki (szemben a sablonosabb, erőfocit játszó, akkori angol csapatokat másoló edzőkkel), ehhez megerősítette a védelmet, méghozzá Viola József magyar középfedezettel. 1925-re nagyjából össze is állt minden, egyedül egy igazán gólerős csatár, egy európai klasszis hiányzott, és ez lett Hirzer Ferenc, a balösszekötő posztján.

Hirzer egy hihetetlenül gyors, technikás játékos volt, mindenki másnál gyorsabban futott a Juvéban. Ám erős, robosztus felépítésű volt, és úgy tudta fedezni a labdát, hogy a védők még felrúgni sem nagyon tudták. 1925. őszén érkezett Torinóba, az első komolyabb barátságos meccsén, az Inter ellen mindjárt 4 gólt vágott (4:1-re nyertek), majd okt. 4-én elindult a bajnokság. (Ekkor még a régi rendszer volt, vagyis volt egy Északi Liga meg egy Közép- és Déli Liga. A két liga győztese játszotta egymással a bajnoki döntőt, oda-visszavágó alapon.)

Hirzer Ferenc parádézott első olasz bajnoki idényében. Mindjárt az első mérkőzésen (a stadionavatón) három gólt lőtt a Parmának egy 6:1-re megnyert találkozón. Ekkor nevezték el Signorának a Juventust, mondván, hogy a csapat játéka olyan elegáns, mint egy igazi úrhölgy. Az ősz folyamán Hirzerre ráragadt a Gazella jelző, gyors, váratlan megoldásait látva.

A 12 csapatos északi liga 22 meccséből 17-et nyert meg a Juventus, a három döntetlen mellett csak kétszer kaptak ki. Ekkor következett a tragédiával is terhes, Bologna elleni Liga-döntő. Az első meccsen 2:2 lett Bolognában, majd ezt egy torinói 0:0 követte, és ezt a Mister (így nevezték Itáliában a neves, tisztelt, valódi szaktudású mesteredzőket), Károly Jenő beteg szíve nem bírta, és a Milánóban megrendezett 3. találkozó előtt elhunyt. Végül 2:1-re nyert a Juventus, és következhetett az augusztusi nagydöntő az Alba Roma ellen*. Torinóban 7:1-re majd Rómában 5:0-ra diadalmaskodtak, 1905 után megszerezve a klub második bajnoki címét. Ez a siker garantálta, hogy az elképzelés működik, a Juventus valóban profi klub lett, és az is maradt innentől kezdve.

Hirzer Ferenc ebben a szezonban 26 meccsen lépett pályára, melyeken a Juve góljainak a felét (35 gólt) ő szerezte – ezzel olasz gólkirály is lett!

A tragikus bajnoki címet egy harmadik hely követte (17 meccsen 15 gól), és ebben a szezonban már csak 1 külföldi játékos lehetett a csapatban, a következőben viszont már egy sem, így hősünknek csomagolnia kellett. Itthon az MTK játékosa lett, egy bajnoki és egy kupasikert ünnpelhetett.

1932-ben fejezte be a játékos pályafutását, majd edzőként visszatért Itáliába, ahol több, kisebb (nem elsőosztályú) csapatot irányított 1955-ig.

*: 1927-ben három római klub, a Fortitudo, a Roman és az Alba Roma egyesültek AS Roma néven.