Csodálatos lehetőség kínálja magát, hogy a múlt héten a Bari egyik legjobbjaként tündöklő Koman Vladimir kezdőként kapjon lehetőséget, hiszen a tökutolsó Sienát fogadják. A 14. játéknap rangadóját a Giuseppe Meazzában játsszák, az Inter a Fiorentinát fogadja, és ha csak a két csapat európai pedigréjét nézzük, nem is tűnik lefutottnak a rangadó. Szardínián az lesz a kérdés, hogy a Juventus elérte-e a mélypontot a Bordeaux ellen, vagy van még lejjebb, a Milan pedig egy szigettel arrébb a Catania otthonában próbálja meg beelőzni a torinóiakat. Lesz itt még valami, amit még az olasz futballtól sikítófrászt kapóknak is meleg szívvel ajánlunk: a Csizma legszenvedélyesebb városi rangadóját rendezik meg Genovában, azaz következik a Derby della Lanterna.

Genoa-Sampdoria 1-1
Szerepet cseréltek tavaly óta, most a Samp szárnyal, a Genoa pedig a sokat változott keret, és az Európa Liga súlya alatt görnyedve keresgéli magát. Nincsenek még vészesen lemaradva, az EL-ben pedig már nem áll továbbjutásra a hajó, de erre a meccsre akkor is a szokottnál nagyobb figyelemmel készülnének, ha három nappal később BL-döntőt játszanának. A gyönyörű stadion minden évben ünnepi díszbe öltözik egy évben kétszer, a hangulat pedig szinte kivétel nélkül átragad a játékosokra, aki ezt kihagyja, magára vessen.

Inter-Fiorentina 3-1
Bármilyen furcsa, nehezebbnek tűnő csoportjából a Fiorentina már továbbment a BL-ben, miközben az Interre még vár egy csörte, és közben a bajnokságban is helyt kell állniuk. A Fiorentina kemény ellenfél tud lenni, ha éppen minden klappol, de a kiegyensúlyozottság változatlanul nem nagy erénye Prandelli lila hordájának. (Kedvenc  Interistánk – mert nekünk ilyen is van – a helyszínen tekintette meg a barcelonai gyalázatot, és megígérte, hogy pixelbe ontja élményeit)

Cagliari-Juventus 0-0
Érik már az a bizonyos Torinói Gödör-poszt, ha másért nem, hát a Vénasszony szebbik arcának előcsalogatásáért. A San Siróban csodálatosan harcoló, és három gólt vágó Cagliari nem véletlenül a szívünk egyik olasz csücske, és a formák alapján tulajdonképpen akár fix egyesnek is vehetnénk a meccset, de valahogy nem visz rá a lélek.

Catania-Milan 1-1
A Milan nagy hazug, és sokan bedőlnek nekik, pedig a győzelmek ellenére sokszor megmutatják magukat a csapat komoly hiányosságai. A fáradtság sem nagy barátjuk, de legalább a védelem közepére visszatérhet a Miniszter, és ha Ronaldinho lábába újra beleáll a bugi, lehet sima is. De nem lesz az.

Parma-Napoli 2-1
Leonardi egyből elővette a jól rajtoló újoncok kedvenc kliséjét, és közölte, már csak 17 pontra vannak a kitűzött, biztos bennmaradást jelentő céltól. Holott erről szó sincs, a Parma egyetlen percig sem volt kiesőjelölt, és ezt újabban igen markánsan bizonyítják. A Napoli az elcseszett rajt után még keresgéli önmagát, ehhez egy újabb gondolkodnivalót kap Parmában.

Bari-Siena 3-0
Gyors spotcheck után úgy látszik, nem sokan várják a kezdőbe a legjobb dolgot, ami Ukrajna felől valaha érkezett az országunkba. Vele, vagy nélküle, de a Kakaskák megcsinálják a vergődő Roburt, minél előbb ugrik be a vezetőgól, annál valószínűbb, hogy Koman újra legalább egy félidőt kap. A gólpassz megvolt, mind tudjuk, minek kell következnie…

Atalanta-Roma 1-1
Persze, Tottival mindjárt más a sztori, de az Atalanta megszerezte idei első idegenbeli győzelmét, ha pedig vasárnap is győznek, akkor az már győzelmi sorozat, kérem szépen. De Rossi még mindig nem mer pisilni (vesekő), így nem játszik, egyébként a Roma a legerősebb felállásában látogat a Serie A legpurgyébb stadionjába.

Lazio-Bologna 3-0
Pedig a rómaiaktól több meghatározó arc hiányzik majd, Cruz megkezdi hárommeccses eltiltásának letöltését, Matuzalem és Siviglia sem játszhat, de a támadók ott lehetnek, és ez már elég lesz a Bologna ellen. A vendégeknél a rutinba helyezik a bizalmat, de idén nem Di Vaio, hanem Zalazseta emberkedik.

Chievo-Palermo 1-1
Delio Rossi munkába áll a Palermónál, és első mondataival ő is nekikezdett a BL-helyek mantrázásának, ami azért lássuk be, nem reális (rózsaszín álom, dünnyögi a bennünk lakozó Hegyi Iván). A veronaiak kicsit arctalanok idén, mbemba kolléga mindjárt elmondja, miért van ez.

Udinese-Livorno 3-0
A szokásos villámrajt után mind az északiak, mind sztárcsatáruk, Di Natale visszavett a tempóból, de most olyan ellenfél jön, akit mindenkinek kutya kötelessége hazai pályán kivéreztetni. A 13 kör alatt 6 gólig jutó komcsik sztorija egyébként vicces, mert – sportlapunk címlapján számolt be róla – nem Rudolfot nézték ki első körben, hanem az Urziceni valamelyik csatárát, és csak annyit mondtak el, hogy egy kelet-európai BL-játékos.

A poszt elejére belinkeltem a Világítótorony derbiről szóló vendégszerzős posztot, de egy passzust idemásolok belőle, mert annyira jól jellemzi, miről is szól Olaszországban egy város derbi pontosan:

A két csapat rivalizálása messze túlmutat a szokásos derbiken. A rivális csapat kudarcait rendszeresen megünneplik az ellentábor hívei, 1999-ben a Samp kiesésekor több, mint tízezer Genoa drukker ünnepelt a Samp székháza előtt, miközben jótékony homály fedte, hogy a Genoa már évek óta a Serie B-ben vegetált. 2003 májusában a Samp hívei a Messina elleni utolsó hazai meccsen a már biztos feljutás ünneplésénél is többet foglalkoztak a Genoa szurkolóinak zrikálásával, hiszen piros-kék temetői menet járkált a lelátókon a Genoa kiesését siratva, a Gradinata Sud (a Samp ultrák gyülekezőhelye) legnagyobb bannerje pedig azon poénkodott, hogy ősszel ismét Miláno felé mehet a két csapat szurkolótábora, csak a genoások Pavianál (Serie C1) leszállnak.