A hét pont előny a javából. A bajnokságnak azonban két olyan szakasza is van, amikor nem előnynek, hanem feneketlen szakadéknak tűnik: az egyik a vége, amikor már nincs esély behozni, a másik meg a negyede, amikor az ember a fejéhez kap, hogy Atttyavilág, 10 forduló alatt 7 pont? Jön a Milan, de még mindig nem tudjuk, mennyire, viszont biztosan hasít a Napoli, a legbiztosabban pedig az Inter, amely ráadásul bármihez nyúl, arannyá válik. Bariban még nem tudják, kivel kell lövetni a sorsdöntő büntetőket, Palermóban azt nem tudják, jó eredmény-e a Genoa ellen otthon tartott pont, a Laziónál pedig semmit nem tudnak. Nyögve nyel a Roma, de részükről ez bocsánatos, a Fiorentina pedig a legvalószínűtlenebb helyről érkező mannával nyert. Hajtás után végre csak egy hétvége történései gyöngybetűkkel.

Hogy értsük, miért sírnak a Juventinók (azaz minek örülnek annyira az Interisták), képzeljük magunk elé, hogy a milánóiakat sújtó durva sérüléskampány miatt mostantól a vasárnap látott Mancini kezd a csapatban. Mindig. Persze, a különbségek igencsak kézzel foghatóak a két csapat között egyébként is, hiszen míg az Inter furcsa összeállításban is úgy gyalulta le a Livornót, hogy Julio Cesar a fotósokkal amőbázott a meccs nagy részében, addig a Juvéban Buffon volt a mezőny legjobbja a komcsik ellen. Maicont fogjuk ezúttal kiemelni, aki már nem csak a szélen rohangál bolondmód, hanem ha éppen megunja a töketlenkedő honfitárs szerencsétlenkedését, középen is bármikor kilép a védő között, és bepasszolja. Az Inter hét ponttal, de még ennél is meggyőzőbben vezet. (Livorno-Inter 0-2) A Juventus hazai veresége pont az, ami az Inter hasonló győzelmei: mindig benne van. A torinóiak egy félidőn át visszahozták a Samp elleni varázslatot, ráadásul egy sokkal szervezettebb, jobb ellenféllel szemben (ezért a meccs is jobb volt), de Camoranesi sérülése miatt emberhátrányba kerültek a 31. percben. Meccset egy jó kezdő nyer, bajnokságot meg egy jó keret, a Juventusnak az első mondjuk 70 százalékban rendelkezésére áll, a másodikhoz a kanyarban nincs. (Juventus-Napoli 2-3)

A Milan mocorgása annyira jó hatással van Ronaldinhóra, hogy már simán csinálja, amiért idehozták: rávezeti, kibillenti, odateszi. Ebből most Borriello kétszer is betalált (a másodiknál megmutatta, hogy lehet ollózva eltörni a labdát), de a milánóiak győzelméhez újra nagy szükség volt az igen meggyőző Dida újabb parádés performanszára. Kezdésnek egy iszonyatos löketet tolt a kapufára, aztán Paloschi (?) fejesénél talán még nagyobbat védett. A kétgólos Borriello még egy gólpasszt is adott, arról már nem tehetett, hogy Thiago Silva három méterről a lécre bólintott. Nem tudjuk egyelőre hova tenni a Milant, őszintén szólva. Szeretnénk, ha úgy lenne, ahogy most sokan hiszik, hogy lesz. De szerintünk nem lesz. (Milan-Parma 2-0)

A Roma győzelme inkább a Bologna gyenge mivoltának köszönhető (bár csodaszép gólt lőttek, azt meg kell adni), mert hát ami jó mostanában van a farkasokban, az mind hiányzott a pályáról vasárnap. Mondjuk a komplett tengely (Burdisso, De Rossi, Totti) hiányában senki nem várt diadalmenetet, és pont ez az, amit kár is várni, amikor az egyébként valóban erős római kezdőből 2-3 játékos egyszerre hiányzik. Ezt nem sikerül mindenkinek felfognia, mert a római szurkolók bombákat dobáltak a csapat edzőközpontjára, más szóval nem csak nálunk vannak irgalmatlanul tahó szurkolók, bár ezzel gondolom senkit nem döbbentettem szívrohamig. (Roma-Bologna 2-1) Behúzta a Fiorentina is, itt csak Marchionni duplája okozott meglepetést, azt már mindenki megszokhatta, hogy Mascara minden fordulóban belövi az év gólját (és most is). Ellenben bizonyára a denevér szálló lakosai is örömmel értesülnek róla, hogy az egyik legígéretesebb tévelygő lehetőséget kapott, és élt is vele: a mindent eldöntő gólt De Silvestri passzából szerezte Gila. A debrecenieknek csak annyit, hogy a Fiorentina lebecsüli őket, sima győzelemre készül, és egy-két játékos pihenni is fog (Fiorentina-Catania 3-1)

Bariban még nem tudják, kivel kell lövetni a büntetőket, mert még a genovai pontszerzésnél is nagyobb meglepetést okozhattak volna, ha a három perce pályán levő Koman Vladimirra bízzák a dolgot. Barreto kihagyta, így sosem tudjuk meg, hogy a jobb, vagy a bal sarkot gyújtotta volna-e fel a magyar középpályás hajszálpontos lövése. (Sampdoria-Bari 0-0) A Genoa némi szerencsével kihúzta gól nélküli döntetlennel a Barberában, a Palermo egy büntetőt is számon kérhet a bírón. Aztán, ahogy lenni szokott, Crespo a hajrában majdnem a vendégeknek nyerte meg a meccset. (Palermo-Genoa 0-0)

Ott megy a következő edző, Ballardininek nem valószínű, hogy megbocsátják a sienai gyalázatot, miután csak óriási mázlival tudott legalább egy pontot elcsípni. A Lazio nagyon jól kezdett, és úgy nézett ki, ez az az év lesz, amikor végig ott lehetnek, de ennek egyre kisebb az esélye, bárkit ültet is a Disznófejű Nagyúr a kopasz mester helyére. (Siena-Lazio 1-1) A Chievo az ősparaszt Yepes góljával megmentett egy megérdemelt pontot az Udinese ellen, így maradtak hajszálra ugyanolyan mérleggel a táblázat szomorúbb felében. De szerintünk mindketten feljebb végeznek majd ennél (Chievo-Udinese 1-1) A Cagliari 10 perc alatt szétszedte az Atalantát, mint hülyegyerek a mesekönyvet, és korábbi öles lépteinek köszönhetően már a tabella első felében van. Hát nem megmondtuk? (Cagliari-Atalanta 3-0)