Az olasz futball minden baja egy csapásra semmivé vált, még a stadionok is szebbnek tűntek, amelyekben 34 gólt vágtak az érintettek, mindezt néhol igen meglepő elosztásban. Az Inter büszkén mutatta be a következő időszak olasz csatárzsenijét, a Juventus pedig úgy döntött, bőven eleget gyilkolták a szurkolóikat, eljött az örömködés ideje. A Milannak most nem hozott szerencsét a hajrá (ez idén igen meglepő), a Romának meg Ranieri (ez már jóval kevésbé), miközben az újoncok meccsén Koman nélkül kapott ki a Bari, a Livorno viszont zsinórban másodszor is nyert, és már csak épphogy kieső. Prandelli az olaszok szerint kísérleti vereséget szenvedett, mindjárt kifejtjük, az mit jelent. Minden lelkiismeretes fociblogger átka, a hétközi forduló miatt úgy összeharangozunk, reméljük, egy darabig utoljára.

Chewbaca addig babrál a törött alkatrésszel, míg meg nem találta a probléma forrását, így a Juventus a legváratlanabb pillanatban hiperűrsebességre kapcsolt. Nem is kell sok mindent hozzátenni, minden Juventino azt várta, hogy végre így teljesítsen a csapat egyben, és a játékosok külön. Diego egészen elképesztően nagyot játszott a Samp ellen, magasan a legjobbat hozta, mióta a Juventus játékosa, és ez ugyanígy igaz Grossóra is (nyilván más számrendszerben). Amauri is megtalálta végre a kapuig vezető utat, zsinórban három meccsen győztes gólt lőve már kijelenthetjük, hogy ez már több fellángolásnál. Nem érdemes mélyebben belemenni, csak egy dolgot emelnék ki azoknak, akik hejehujáznak a 3. emberhez tartó Juve-passz után: számomra a Samp ellen látott Juventus az etalon, én minden egyes meccsen ezt várom tőlük. Heinrich azért veszi csak elő Ferrarát, mert csak a kényszer vitte rá, hogy ilyen formációban játszassa a csapatát, és bár ez igaz, én annyit még hozzátennék, hogy a Juve ilyen játékának az a kulcsa, hogy Diego fejéből ki kell verni a Bundesliga-emlékeket: ő már nem középpályás.  Él a remény, sőt, repes. (Juventus-Sampdoria 5-1)

A Nazionale is bemutatót tartott, nem is rosszat: Balotelli ugyan durcásan vette tudomásul, hogy az általa kiharcolt büntetőt Eto’o bácsi elhappolja előle (Zanetti bácsinak kellett a fülénél fogva elcibálni a környékről), de aztán dacból olyan performanszt kerekített, hogy Marcelo Lippi talán már fel is hívta Morattit, hogy adja el az ifjoncot a Juventusnak. Balotelli jó fej megint nem volt, ezt már nem is várja tőle senki, de hogy egészen elképesztő, amit második csatárként hozzá tud tenni az Inter játékához, az már egészen biztos. Dicséret illeti a Palermót is, amely 0-4-ről még visszakapaszkodott, elsősorban a szemöldökével ijesztgető Miccolinak, és a csodálatos passzokat osztó Cassaninak, míg végül Maicon is villant egy látványosat, és gólpasszal hozta ünneplésre kész állapotba a visszatérő Diego Militót. Jó kis meccs volt, az első perctől az utolsóig élvezetes játékot hozott, amiért mindkét félnek jár a köszönet. Balotellit meg lehet utálni (én is utálom, nem kicsit), de nem elismerni egyszerűen butaság. (Inter-Palermo 5-3)

Közben meg itt mindjárt kiderül Didáról, hogy a világ legjobb kapusa. A madridi howler után is jól ment neki, a veronai győzelemben oroszlánrésze volt, és Nápolyban is egészen elképesztő dolgokat művelt a ketrec előtt. Mert ugye a Milan (két szép támadásból) a 6. percben már kettővel ment, de innentől inkább a hazaiak jöttek, de Dida mindent fogott. Végül döntetlen lett a meccs, de a hajrában elbukott két pontnál is sokkal nagyobb baj, hogy Nesta már a 10. percben cserét kért. Szerencsére nincs nagy baj, a védelmi miniszterre nagyon kell vigyázniuk a milánóiaknak. (Napoli-Milan 2-2)

A Fiorentinával előfordul, hogy egy csatárral játszik (4-2-3-1), néha szokott kettővel (4-4-2), de hárommal a legritkább esetben. Prandelli úgy gondolhatta, egy erős ellenfél otthonában érdemes az ilyesmivel próbálkozni, de egy félidő után belátta, hogy ez nem lesz jó. A Fiorentina ennek ellenére kikapott (zsinórban másodszor), ellenben a Genoa négy vereség után nyerni tudott, ami már nagyon rá is fért Gasperiniékre (Genoa-Fiorentina 2-1)

Amikor a Roma középpályája így áll fel (Taddei, De Rossi, Brighi, Guberti), akkor ott nem lesz parádézás az ellenfél kapuja előtt, az egészen biztos. Ranieri valószínűleg nem is parádézni küldte a fiait a Friuliba, az Udinese pedig szereti azokat, akik döntetlenért mennek hozzájuk. Di Natale kicsit leállt, úgyhogy Floro Floresnek kellett dupláznia, miközben mindkét csapat 10 emberre olvadt. Egy dolgot emelnénk ki, amiben benne van Claudio Ranieri mindenestül: az Udinese a 83. percen szerzett vezetést másodszor, de a jó Claudiónak további hét percre volt szüksége ahhoz, hogy kihasználja az utolsó cseréjét, és egy védekező középpályást (Brighi) támadóra (Baptista) cseréljen. Specmatosok kedvéért: ez a 90. percben történt. (Udinese-Roma 2-1)

A Lazio haza pályán kapott ki a Cagliaritól, ez a szezon kezd egyre inkább elbaltázódni Rómában (mindkét felében), és valahogy nem látszik a megmentő sem. Az meg már nem is meglepő, hogy Muslera iszonyatos bakija kellett újra a vereséghez. (Lazio-Cagliari 0-1) Colomba bemutatkozása szörnyű volt a Bolognában, de most javítottak a Siena ellen, ami viszont a toszkán kiscsapatnál hozta el az edzőváltást (Bologna-Siena 2-1) Mozgalmas kis meccs volt Szicílián, ahol akadt egy kiállítás is, meg belőtt büntetőre kihagyott, hogy aztán a 11-est elrontó játékos visszaváltozzon hőssé: Marcolini szép kiflit küldött a Catania kapujába, és a szerencsétlen hazai vereség után újra győzelemhez segítette a csacsikat (Catania-Chievo 1-2) Még egy iszonyatos, ugyanúgy vereséget hozó kapusbaki, ezúttal a bergamói Consigli ajándékozott győzelmet az ezt nagy örömmel fogadó Livornónak. A komcsiknak ez zsinórban a második, az Atalantának zsinórban a 3. lett volna (Livorno-Atalanta 1-0) A Parma az egykor szebb napokat látott Bozsinov, Paloschi duó góljaival verte a komantalanított Barit, és nagyon durva, de egészen a 4. helyre jött fel (Parma-Bari 2-0)

Ha még egyáltalán bármilyen szinten is érdemes jönnünk itt jósolgatással, meg üveggömbbel, meg szakértő hétvégi beharangozóval… A 11. körben csak a Juventusra vár igazán nehéz feladat, az Inter nagyon simán, a Roma elvben simán hozhatja soros bajnokiját, a Milan ellenben úgy készül a Parma elleni meccsre, hogy az újonc előrébb áll náluk. Viszont a feltörekvő középcsapatok között találunk egy komolynak látszó rangadót: a Palermo a Genoa ellen mutathatja meg, ki az úr a 4. hely alatt.

Juventus-Napoli 2-0
Javulgat a Napoli is, de messze nem ugrott akkorát, mint a hétközi fordulóban a Juventus, amelyben a régi sérültekhez Sissoko csatlakozott, ami nagyon fájhat, de szerencsére nem komoly a dolog. Egyúttal felhívom a kommentek közötti fake-sérüléshíreket már nem először terjesztők figyelmét egy büdös nagy pofonra, ami egészen biztosan sérülést okoz (és persze vehehe).

Palermo-Genoa 3-2
Nem csak játéktudást, de erőt is láttunk a Palermóban, amely valószínűleg nem fog minden ellenfelének két és fél gólt ajándékozni. A Genoa általában nincs is rászorulva ilyesmire, de az a ránézésre rohadt jó kis meccs most nem nekik áll.

Milan-Parma 2-1
Az újonc jelen pillanatban a 4., a Milan az 5., de ha nem nyer, szinte biztosan megelőzik. Nem csak ezért fontos a Parma hazai legyőzése, hanem azért is, hogy bizonyítsák, a megindulás nem átmeneti, és nem kizárólag a szerencsének köszönhető. Szerintünk nem.

Livorno-Inter 1-3
A halálcsillag az Ewokok fölé manőverezik, és pusztító izésugarat küld a hiába nyilazó, meg köveket dobáló apróságokra. Az ördög ugyanakkor nem alszik, a Juventus elleni is Buffonnal nem bírt csak a Livorno, de azért a Nazionale jobb csapat.

Sampdoria-Bari 1-1
Nem Koman miatt, bár értelemszerűen szeretnénk, ha bemutatkozna. Szerintünk a Juventus ellen jött rá a Samp, hogy egy jó csapat mit kezd a hátsó alakzatukkal, ha éppen olyanja van, és míg ezen gondolkodnak, a kakaskák elvisznek egy pontot.

Fiorentina-Catania 2-1
Az ilyen meccseken szokott megbízhatóan pontot bukni a Fiorentina, de még nincs március, úgyhogy ez most meglesz. Valamiért az Elefántokat sem látjuk kizúgni, pedig egyelőre igencsak úgy áll a helyzet.

Roma-Bologna 1-0
A vendégek nincsenek rossz formában, ráadásul visszatér Di Vaio is, úgyhogy Ranierinek úgy kellene készülnie, hogy legalább két gólt nem lenne baj, ha szerezne a csapata. Sajnos ahhoz, amit erőltetni próbál a Romával, nem jó a csapat kerete, vagyis jó, ha éppen ott van Totti. Rossz hír, hogy ennek belátásához másfél szezonra lesz szüksége a bociszemű szakembernek.

Siena-Lazio 3-2
Ahogy az előző fordulóban a Siena veresége edzőcserét hozott (Giampaolo ment, Baroni jött), úgy a Laziónál is ez a helyzet: ha ki találnak kapni a toszkán csodavárosban – sokak szerint az egész csizma legszebb városa Siena – Ballardininek gyorsan elfelejtik a Szuperkupa-győzelmet, és úgy kivágják, mint a gerelyt. Már nem is számoljuk, hányadik lesz Olaszországban idén.

Chievo-Udinese 2-2
Szinte ugyanúgy állnak, így a hazai győzelemre kellene tennünk, de az északiaknak van annyival erősebb a játékoskeretük, hogy kiegyenlítsék a Bentegodi mindenkire a frászt hozó hangulatát (vehehe). Sok gólt, azt várunk.

Cagliari-Atalanta 2-1
Ez már zsinórban a 3. győzelme lehetne a szárdoknak, és nem is tűnik lehetetlennek a küldetés, lévén amit a Livorno összehozott, annak mennie kellene a Cagliarinak is. Az Atalanta egy kicsit megindult, most egy kicsit megint leáll, aztán ez így megy majd egész évben, és csak attól függ, hol végeznek, hogy hol éri a hullámvasutat a szezon vége.