A vírus elvitte a nagy rangadót, eseményeknek mégsem maradtak híján a franciások. Előrevehetjük a sorban, hogy a Lyon a BL-siker után tönkreverette magát, bemutatva a két és fél hónapja futó bajnokság legmeghökkentőbb teljesítményét. Szorosan mögöttük sorolt a pofonért a Montpellier is, ami az eddigiek tükrében szintén méretes meglepetés, de ilyenre legalább már volt precedens. A beharangban eregetett tipplufikat kötőtűvel vadászták le ezek a barbár gallok, viszont esett huszonnyolc szép gól.

Kezdjük azzal, amivel befejeztük volna: némi hezitálás után, de csak lefújták a Marseille-Párizs soros felvonását, mivel a vendégek táborában felugrott a nod és többen is (Giuly, Sakho és Clément) kidőltek nem sokkal a meccs előtt. Miután vasárnap délben a szövetség orvosi bizottsága 72 órás karantént rendelt el a résztvevőknek az újinfluenza-fenyegetettségre hivatkozva, derbire csak a hotelszobákban beizzított playstation-ökön - illetve az ultrák között, összesen tíz sérülésről, tíz letartóztatásról adtak hírt - kerülhetett sor. Először fordult elő, hogy a fajsúlyosabb (nem röhög!) bajnokságokból H1N1 miatt kellett meccset halasztani - nem nagy öröm, de kicsit több idő jutott így posztot írni -, rendesen össztűz alá is vették Thiriez-t miatta, hogy valóban fennállt-e az ominózus közegészségügyi probléma. A PSG elnöke ígéretet tett, hogy a klub megtéríti a szurkolók költségét, a Marseille vezetője meg mindkettejüket kiosztotta egy takaros összeesküvés-elméletbe csomagolva: ők játszani akartak, de a párizsiak tisztában voltak a halasztás számukra előnyös oldalával, Clément-t azért vitték le, hogy biztosra menjenek. No, amíg a dokik gondoskodnak az érintettek felépüléséről - a szövetség meg a pótlásról -, lássuk a maradék kilenc meccset, melyeken egyébiránt 5-4 arányban hazai győzelmek születtek.

Ezek közül az egyik épp úgy született, hogy valami egészen nagyot kattant a lyoni központi egység, a kifejezetten harapós Nizza pedig megérezte a technikai problémát. Három és fél éve nem rúgtak négyet a Lyonnak a bajnokságban (akkor a Lille durvult) és hogy ez pont az eddig gyér támadóprofillal villogó piros-feketéknek sikerül, több mint gyanús, még akár két klub jó viszonya (gondoljunk csak az alábbiakra: Lloris, Ederson, Rémy, Mounier) is bekerülhet az okok közé, na de ezt majd felderítik az illetékesek, ha akarják. De úgy is megközelíthetjük, hogy hatott a nizzai tábor kiírása, miszerint lebontják az egész kócerájt, ha nem látják harcolni a srácokat. Kiemelnénk a lyoni cserekapus Vercoutre teljesítményét: anno, mikor Coupet-t helyettesítette, azt hihettük, épp egy gyenge szakaszban kapta meg az esélyt, de azóta kiderült, hogy szegénynek az egész pályafutása egy gyenge időszak, csak néha kap egy kis időt, hogy demonstrálja. Szinte minden mozdulatánál égett a kispad: nem érti, miért van ott, mit kéne neki ott csinálnia, ráadásul az öngólból se maradt ki. Hiába jött Bastos a szünetben, tetszhalott csapatba állt be. Mielőtt a meccs hőséről szólnánk (lásd portré!), röhögjünk együtt a negyedik nizzai dugón, alcíme lehetne: A tökéletes balfaszságról. [Nice-Lyon 4-1]

A Rennes sikere volt a másik, némileg váratlan siker - mondjuk ezt annak ellenére, hogy a hazaiaké a liga egyik legnehezebben bolygatható védelme. A kiegyenlített meccsen elég volt egy középpályás labdaveszés, hogy megszerezze a vezetést a házigazda. Szünet után jött volna a Montpellier szokásos félórája, amikor megrázza magát, de Moussa Sow még melegében elejét vette ennek a koreográfiának. A közben karmesterét vesztő (randán letarolták Leroy-t) Rennes védelme hellyel-közzel állta a sarat, Gyan pedig egy bámulatos góllal fölényes győzelemmé varázsolta ezt az előzetesen veszélyesnek vélt, dolgos bajnokit. Érdekes párhuzam, hogy nemcsak az nb1-ben rendeztek testvérpárharcot a hétvégén (Vidi-Loki, a Szakály-fivérekkel): míg az ifjabb Marveaux-gyerek, Sylvain pazar góllal csalt mosolyt a fater - és a rennes-iek - arcára, Joris bátyónak nem jött ki a lépés. [Rennes-Montpellier 3-0]

Otthonában gyűjtötte be a pontokat a Bordeaux, a Sochaux és egy gyönyörű fordítás végén az Auxerre. Christian Gourcuff, a Lorient lelátóra kényszerülő edzője (eltiltását tölti) nem ismerte fel a csapatát: a múltheti szellemiségből Sverkosék játékában maradt meg több és ennyi konkrétan elég is volt a sikerhez. Sőt, ha Charlie Davies-nek megnyernek minden meccset, még a végén bajnokságot ünnepelnek a Bonalban. A vendégek kapusa fájlalhatja nagyon ezt a meccset: Audard hibái közt annyi idő szokott eltelni, hogy az ember nem is emlékszik az előzőre... [Sochaux-Lorient 1-0] Az ifjabb Gourcuff csapata sokkal élesebb volt: Gouffran már a legelején megszerezte a vezetést egy elveszettnek hitt labdából - no meg kevéske szerencsével -, amit könnyedén egészítettek ki a társak a második játékrészben, többek közt Chamakh a félszázadikkal. A kör legsimább meccse parádéval ugyan nem szolgált, de a szünetbéli 73-27-es labdabirtokási mutató azért nem egészséges. [Bordeaux-Le Mans 3-0] Az Auxerre otthonában nem indultak ígéretesen az események: a kupagyőzelemből érkező Lille könnyen szerezte a gólokat, előbb Gervinho akasztotta be a magáét, majd Frau gólpassz után gólra váltott egy ordas védelmi hibát. No de életbe lépett a tavalyi szabály - ha a polák betalál, csak elvétve marad el a győzelem -, Jelen kétszeri egyenlítését román kollégája megtoldotta egy remek fejessel. Az újabb bravúros diadalnak köszönhetően már az élmezőny sarkában sunnyog az Auxerre. Kiváló produkció volt, még ilyet! [Auxerre-Lille 3-2]

Rövid fellángolás után újra megrogyni látszik a St-Étienne, de nyugtatásképp közöljük: a Valenciennes-től ebben a bajnokságban nem szégyen kikapni, ők ugyanis egyaránt mutatnak példát munkamegosztásból és támadószellemből. A vendégkapus Ndy Assembe kapus remekül mentette a nehéz szituációkat - a zöldek hárman is mentek a kapusra, nézzük meg ki nyert... Audel gólja is klassz, de esztétikai megfontolásból a második gól előtti pillanatokat ajánlom különösen, ahogy Ducourtioux sporttárs elküldi gyöngyöt fűzni az egyik hazai bekket. Körről körre bizonyosabb hogy Bergessio príma, de Ilan nem Sanogo. Nagyon nem. [St-Étienne-Valenciennes 0-2]  Az északon vizitáló Toulouse hullámzó, ezáltal megfoghatatlan teljesítménye lényegében abból áll, hogy amit a bajnokságban elbarmol, azt a kupában korrigálja, illetve fordítva - most ez utóbbira került sor. Sissoko és Gignac megint varázsolt, a Lens megint gólképtelen maradt és kikapott és csak azért nem számoljuk még a kiesőjelöltek közé, mert a közvetlen riválisai is hasonlóan muzsikáltak: az utolsó hat mind kikapott ebben a körben. [Lens-Toulouse 0-2] Szintén északi kalanddal töltötte a hétvégét a Monaco, de elsősorban Nené tett arról, hogy ez a kaland emlékezetes legyen. Alonso gólhoz segítette csapatát (kilőtte a koreai pajtását), mielőtt kiállították a beleszálló hazai védőt. A Boulogne emberhátrányban is komolyan gondolta, Blayac ugyanúgy egyenlített, mint Robert a múltkor, egy köpésről. Az újonc edzője a padra ültette standard, de rém bizonytalan kapusát Valverdét, így Ibrahim Koné jutott szerephez, de Nené első szabadrúgását ő is, akárcsak az egész stadion, csak tátott szájjal követte. Meg aztán a másodikat is. [Boulogne-Monaco 1-3]

Így a végére jólesne egy kis gonosz kacajjal megspékelt Grenoble-szapulás, de az az igazság, hogy idén először tényleg rászolgált volna egy nyeszlett, nyomorult, de üdvözítő pontra a társaság. Kezdjük ott, hogy kihúzták az elejét kapott gól nélkül, ezzel már nyílt némi esély arra, hogy ne alázzák meg őket újra. 863 (!) perc után aztán vezetéshez jutott a banda Ljuboja révén és már majdnem elhitték a pontszerzést, mikor jött egy katasztrofális öngól (Jemmali tíz éve a liga egyik legjobb bekkje volt, öcsém, ilyen malőr után az amatőrbe irányítják az embert...), majd egy nem teljesen jogszerű tizenegyes - Dia egy pici mezhúzástól úgy esett hanyatt, mint részeg skót a domboldalban -, amit Hadji könyörtelenül bevágott. (Ez volt a marokkói negyvenedik gólja a ligában.) Olykor igazságtalan játék ez, de a szerencsét is ki kell érdemelni, ők pedig még nem gyűjtöttek elég kreditpontot. Majd legközelebb. [Grenoble-Nancy 1-2]