Olyanok vagyunk (már a blog angol szekciója), mint a Manchester United. Szenvedünk, gürizünk, balfaszkodunk, mezőnyfölényünk jobbára meddő; ám az utolsó utáni pillanatban valahogy csak behúzzuk. Ami az MU-nak Bellamy és Given, az nekünk a MÁV és a közművezetékeket szétgyakó építőmunkások; igaz a mi dolgunk annyival nehezebb, hogy nekünk nem intéz nyolcnapos hetet az illetékes sporttárs. Rövidre zárva tehát: itt a poszt, nesztek. Hajtás után az előző forduló csúcsmérkőzéséről olvashattok bővebben, a többi meccset csak finoman érintjük, mint Adebayor van Persiet; na meg kicsit harangozunk a mostani hétvége találkozóiról is.
A manchesteri városi rangadó már csak azért is hatalmas élményt jelentett a számomra, mert két nagytudású kollégám, pöte és habitang társaságában izgulhattam végig – és ezen a szellemi ballasztként funkcionáló, az igazi futballt a Bundesligában megtalálni vélő heinrich kolléga jelenléte sem tudott érdemben rontani. Bár az élő közvetítés ötletét (mondanom sem kell, mekkora meglepetés volt számomra a felelőtlen ígérgetések beszüntetését többször megfogadó kollégám élő közvetítés várható megjegyzését olvasni az előző, maratoni beharangozóban) – a szombati események terhét nyögve hamar elvetettük, én azért igyekeztem elraktározni az elhangzottakat.
Mivel pöte kolléga és jómagam is inkább egy kis- vagy legfeljebb középcsapat sikeredzőjeként tudjuk elképzelni a Man City mesterét, érdekes volt hallani például habi véleményét, aki szerint Hughes azért elég nagy sztárokkal játszott együtt ahhoz, hogy ne okozzon neki problémát megtalálni a hangot egy ilyen, egóktól zsúfolt öltözőben sem. Nyilvánvaló, hogy a Citeh-t még bőven work in progressként kell kezelni, ám ami a második félidő egy jó húszperces szakaszában történt, az teljesen elfogadhatatlan egy (legalább) a top fourt megcélozó csapattól. Érthetetlen, hogy adhatták át szinte teljesen a labdabirtoklást a Unitednak, ahogy az is, amit a harmadik egyenlítő találat után műveltek. Ugyanakkor néhány egyéni teljesítmény több mint bíztató volt: az idény egyik nagy kérdése a kékeknél ugye az, hogy ennyi potenciálisan destruktív, nehéz alkatból ki lehet-e hozni egyáltalán egy nyerő csapatot. A szezon eddigi húzóemberét parádésan helyettesítő Bellamy példája is azt mutatja, hogy amíg ilyen embertelen bizonyítási vágy hajtja őket, addig a válasz egyértelműen igen.
A Unitednál épp ellenkező a helyzet: náluk inkább néhány egyéni teljesítmény (pl. Foster, Ferdinand) okozhat fejfájást, ám addig nincs gond, amíg csapatként valahogy mindig megoldják az előttük álló feladatot. Ugyanakkor például Fletchert nem lehet nem kiemelni, sőt, a unitedos kommentelőtábor Fletcher-idolizáló lendületét egy érdekes adattal támogatnánk: a MU 2008 áprilisa (West Ham – MU: 2-1) óta egyetlenegy alkalommal kapott csak ki a skóttal a soraiban: a Fulham ellen még tavasszal, amikor a 17. perctől emberhátrányban játszottak.
A mérkőzés utolsó 20 percében természetesen Michael Owen szolgáltatta a társalgás fő témáját az NST főhadiszállásán: mikor, ki helyére, egyáltalán álljon-e be: pötével döntetlennél nem húztuk volna meg a cserét, én pedig ahhoz is ragaszkodtam volna, hogy semmiképpen se Berbatovot váltsa: habi természetesen kijelentette, hogy Owen fejjel is jobb a bolgárnál („Berbatov helyzeteiből legalább egy gól, ha Owen áll ott”), érveim tarthatatlanok tehát. Végül persze Ferguson tudta a legjobban: épp időben szólította a partvonalhoz a köpcöst, MO7 pedig csak megmutatta, mire osztanak aranylabdát.
Az FA által hagyományosan az Old Traffordban tesztelt szabálymódosítási javaslat, a 100 perces mérkőzések körüli vitát kicsit unjuk már, nem bírjuk megállni viszont, hogy ne idézzük a társaságunkban tartózkodó hölgy meccszáró megjegyzését az ünneplő vörösökről: „De hogy tudnak ezek után örülni?”
Az ágyusoknál Gallastól Vermaelen vette át a gólfelelős szerepét: mi sem mutatja jobban, mennyire idétlen csapat ebben az idényben az Arsenal. Amíg azonban a náluk egyértelműen gyengébb csapatokat ilyen magabiztosan tudják lerendezni, kapnak némi haladékot arra, hogy kitaláljanak valamit a küzdelmes meccsekre is. Januárig például bőven elvégezhet Fabregas egy intenzív vezetői készségfejlesztés tanfolyamot. A Wigannél nagyon hiányzik valenciaami.
A Villánál jó döntés volt az Agbonlahor-Carew csatárduóval kezdeni, az első pillanattól igen komoly támadójátékot vezetett elő a csapat, így még az első félidőben eldöntötték a meccset, hiába javult fel a Portsmouth a második játékrészben. Jó 25 éve a Leicester City kezdte olyan szánalmasan az első osztályú bajnokságot, mint idén a Pompey. Ha januárban nem alkot valami nagyot az arab...
Alacsony színvonalú mérkőzésen igazságos pontosztozkodás, mondja a bennünk szunnyadó Népsport Tibi. A Stoke szurkolói valószínűleg máshogy gondolják, sőt, talán még a boltoniak is: mindenesetre az utolsó előtti percben befújt tizenegyes nem volt elég ahhoz, hogy vigyorogva hagyják el a nézőteret.
A Burnley megszokott egy sima - egy fordított kampányában most az előbbin volt a sor: David Nugent kölcsönvétele mindenesetre faszipántos húzás volt. A Sunderlandnél van még munka bőven.
Ha nem Myhill védi a Hull kapuját, sokkal simábban is nyerhetett volna a Birmingham. Ez a Benitez pedig nem csak jó nevű, de jó képességű spíler is. A Hull viszont ki fog esni, most szólunk.
A Liverpool ismét sikeresen megnehezítette a saját dolgát, az eddigi necces meccsekkel ellentétben azonban van egy igencsak megnyugtató újdonság, mégpedig Torres pazar formája. A vörösök pontrúgások elleni védekezéséről viszont egyszerűen nem vagyunk hajlandóak beszélni a továbbiakban.
Furcsa egy meccs volt a londoni rangadó: a Tottenham játékában több látszott az elején, Modrics kínzó hiánya mellett viszont a későbbi csapásokat nem bírták lábon kihordani, sérültlistájuk lassan a tavalyi Newcastle-éhoz hasonló terjedelmű. A Chelsea mindenesetre egybe' van, mint Samu nadrágja: kíváncsian várjuk az első komoly ellenfél elleni meccsüket.
Az Everton most már egyértelműen magához tért a szezoneleji padló után: a védelmen ugyan van még mit csiszolni, a töketlen Blackburn ellen azonban nem kerültek bajba. Elöl pedig elég bíztató a helyzet; már amennyire bíztatónak lehet mondani egy olyan támadósort, ami hosszútávon akar Louis Sahára építeni.
A Wolves Rory Delap Greg Halford spéci bedobásaira építve (a meccs döntő részében) Ebans-Blake és Kightley nélkül is lebuzizták a Fulhamet rendkívül atletikus játékukkal. Mást erről sajnos nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki.
Miután a legutóbbi alkalommal szánalmasan méltatlannak bizonyultam szeretett mesterem módszerének követésére, ezúttal 360 fokos fordulatot végrehajtva, homlokegyenest ellenkező taktikát választva a Tudományhoz fordultam a tippelés folyamán.
Mi a tudomány? - kérdezhetitek persze, a válaszom pedig egyszerű, és vélhetően egybecseng a honi kommentátor-szakma krémjének véleményével is: a tudomány nem más, mint számok, számok és ismét csak számok.
A tét hatalmas: vajon sikerül-e kozmetikáznom pöte kolléga múlt heti vereségét (pöte-alnyuszi: 9-12), és főképp: lekerülhet-e hétfőre a fejemről a szégyenrejtő papírzacskó?
A Pompey kapta a PL-ben eddig a legtöbb gólt az első félidőben; az Evertonnál viszont Louis Saha a 200. PL-meccsét játszhatja. Az eredmény ezek ismeretében nem lehet más, mint:
Portsmouth - Everton: 1-1
Ha megtudjátok, hogy a Birmingham és a Bolton már több mint 10 éve nem játszott gólnélküli döntetlent bajnoki mérkőzésen, nyilván ti is azt gondoljátok, épp itt az ideje ennek az eredménynek. A Bennett játékvezető viszont épp januárban lesz 49 éves, ennek ismeretében némiképp módosítanunk kell a tippünket.
Birmingham C. - Bolton W.: 1-1
A Villa az 1998-99-es szezon óta nem kezdte ilyen jól a bajnokságot; ugyanakkor szinte napra pontosan 109 éve annak, hogy a Blackburn a jelenlegi otthonába, az Ewood Parkba költözött. Ezeknek az információknak a birtokában már könnyű a dolgunk.
Blackburn R. - Aston Villa: 1-1
A Liverpool 74 alkalommal találta el a kaput ebben a szezonban, a Tigrisek viszont 102 alkalommal szabálytalankodtak. Csak egy eredmény születhet tehát:
Liverpool - Hull C.: 3-1
A Stoke utoljára 1984-ben győzött a United ellen. Az, hogy O'Shea 350. mérkőzését játszhatja csapatában, minden kételyünket eloszlatja.
Stoke C. - Manchester U.: 1-2
Az eddigi 18 Premier League szezon során mindössze hatodik alkalommal fordult elő, hogy a Tottenham 10 vagy több gólt kapott az első hat fordulóban. Van még kérdés?
Tottenham H. - Burnley: 2-1
A Wigan a legtöbb fejesgólt kapta be a mezőnyben (négyet), Michael Ballack pedig ma 33 éves. Ez csak egy dolgot jelenthet.
Wigan Athletic - Chelsea: 1-2
A Fulham a naptári évben még nem játszott döntetlent hazai pályán, szemben az Ágyúsokkal, akik már ötször találták el a kapufát ebben a szezonban.
Fulham - Arsenal: 1-1
A Wolves 1993 szeptemberében tudott utoljára győzni a Sunderland otthonában. Darren Bent 7 kapura tartó lövéséből viszont 5 gól lett az idén.
Sunderland - Wolverhampton W.: 1-0
Craig Bellamy 98 bajnoki találatnál jár, a West Ham pedig idén még nem győzött a táblázat első felében tartózkodó csapat ellen.
Manchester C. - West Ham U.: 4-1
Ellenfelem - ismét egy régi tartozást kiegyenlítve - nagyon_halott kolléga lesz, íme az ő tipposzlopa:
Portsmouth – Everton 1-2
Birmingham City – Bolton Wanderers 1-1
Blackburn Rovers – Aston Villa 2-2
Liverpool – Hull City 4-0
Stoke City – Manchester United 0-1
Tottenham Hotspur – Burnley 3-1
Wigan Athletic – Chelsea 0-2
Fulham – Arsenal 0-2
Sunderland – Wolverhampton Wanderers 3-1
Manchester City – West Ham United 2-1
Utolsó kommentek