A szombat este ránkereszkedett ködön keresztül próbálunk visszatekinteni a két héttel ezelőtti fordulóra, egyszersmind megmondani a frankót az előttünk álló hétvége történéseivel kapcsolatban is. Hajtás után vérontás, druida főzetek, ármány és cselszövés, oroszlánok, vadkanok és óriásszöcskék; és persze köd, köd, köd.
Azért szép kis alakok vagytok, meg kell hagyni. Míg a kocsogoket kórusban követelitek, az mintha fel se tűnne senkinek, hogy egy komplett forduló összefoglalója kimaradt. Természetesen nyomós okokból, ami esetemben pl. az volt, hogy mindahányszor elnyomott az álom, amikor épp belefogtam volna.
Biztos nem így történt volna, ha lelkesen számolhatunk be a forduló rangadójáról, ám a Man United – Arsenal meccs derbihez méltatlan játékot hozott. Mintha mindkét gárda a vereségre hajtott volna, ám ezt a feladatot végül az Arsenal tudta sikeresen végrehajtani. Ők azt a taktikát választották, hogy – mintegy figyelemelterelésképp – jól játszanak, majd egy gondosan megválasztott, stratégiai pillanatban maguk ellen fordítják a durván pörgetett flexet, a meglepett ellenfélre lőcsölve a három pontot. Az előző összefoglalónkban felvetett kérdésre tehát a válasz egyelőre úgy áll, hogy faszának fasza ugyan ez az Arsenal, de még mindig nem elég kemény. Ferguson természetesen nem efféle, franciásan fineszes megoldást választott; ő alapjaiban verte szét csapatát. Ha valaki azon agyalt volna, miért nem nagyon játszott Carrick ebben a szezonban, ezen a meccsen megkapta a választ. A másik kulcspozícióba a Sir bizalmi embere, Giggs került, aki aztán feladatát remekül teljesítve szórta/vesztette el a labdákat számolatlanul. Fergie a támadójáték teljes megfojtását azzal biztosította be, hogy Berbatovot fifikásan a padra ültette, így a labdát véletlenül se tudta megtartani a MU, az egyszemcsatárként hagyományosan szenvedő Rooneyhoz meg aztán pláne nem jutott el a játékszer.
Nem baj, Irhaman Spalletti majd segít az Öregen.
Manchester United 2 - Arsenal 1
Kommentátoraink kedvelt bölcsessége – a szöglet fél gól – a Liverpool térfelén elvégzett kornerek előtt különösebb bátorság nélkül hangoztatható. A pontrúgások elleni „védekezés” már rég átlépte a komikusság határait a vörösöknél, nem csodálkozhatunk rajta, hogy Reina vérgőzös vadállattá válik minden ilyen játékhelyzetnél. Herczeg Andrást ezúton bíztatnánk Sanyink kölcsönvételére még a mörsziszájdi találkozó előtt. A Liverpool – amennyire ezt szánalmas sztrímünkből meg tudtuk ítélni – rosszabbul játszott, mint a Villa ellen, ám ezúttal mégis begyűjtötte a három pontot, köszönhetően a sokat vitatott vételárát egyelőre abszolút igazoló Johnsonnak; az Alonsót egy tekintetben vitán felül tökéletesen helyettesítő Lucasnak; és az ezúttal a captain fantasticség napos oldalát megvillantó Steven Gerrardnak.
Ancelotti állítása szerint a Chelsea még nem játszott ilyen jól az irányítása alatt, és kik vagyunk mi, hogy vitatkozzunk vele? A londoniakkal kapcsolatban már szinte közhellyé válik az elképesztő masszivitás, nem nagyon látunk a ligában olyan ellenfelet, amelyik meg tudná törni őket. Egy-két jól megválasztott igazolással pedig Európában is bármire képesek lehetnek. Oppá, várjunk csak…
Az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a Burnley is kellett a jó meccshez. Nem álltak be bekkelni, érezhetően játszani érkeztek Londonba. Istenem, ez most így sikerült, de valószínűleg jobban érzik így magukat, mint ha 90 perc futballcsalás után távoztak volna hasonló eredménnyel. Továbbra is szimpatizálunk a bordókkal.
A Tottenhammel egyelőre minden úgy történik, ahogyan egy... ha-ha, természetesen nem mondjuk ki, a szezon végén is a táblázat élmezőnyében szereplő csapattal történnie kell. Ismét egy nyílt meccset nyertek meg, ezúttal az utolsó utáni pillanatban. Modrics sérülése természetesen nagy érvágás, ám ennél fontosabb, hogy ezután a mérkőzés után csapat és edző egyaránt tudhatja azt, hogy a Crouchosaurusra igenis lehet számítani; hogy Lennon hatalmas formában van; és legfőképp azt, hogy képesek megnyerni ezeket a szoros meccseket.
Két, az átigazolási időszak végén egész szépen kiköltekező csapat találkozott a Britannia Stadionban. A Stoke magabiztosabban is nyerhetett volna, ha egy kicsivel minőségibb befejezőembereik volnának; a Sunderlandnek viszont hiába van most már több egész faszipántos csatára, ha nem nagyon jut el hozzájuk a labda, sőt, általában még az is nehézséget okoz, hogy a védelem valahogy a tizenhatoson kívülre kűzdje azt. A Sunderlandben egyébként, előző heti, nem túl fényes produkciója után nem Fülöp, hanem Gordon védett.
Két ellentétes félidő után mindkét csapat bosszankodhatott Wolverhamptonban. Míg a mérkőzés elején gyorsan vezetést szerző Hull sokáig szóhoz, illetve labdához sem nagyon hagyta jutni a Farkasokat, addig a második játékrészben a Wanderers nem pepecselt sokat, és egy percen belül egyenlítettek. Számos esélyük volt ezután, hogy eldöntsék a meccset, ám a csatáraik nem igazán voltak a topon. Lehet ez még másképp is, ha Kevin Doyle szép lassan beélesedik.
Erről a meccsről talán okosabb hallgatni.
Az újdonsült városi derbin a City ismét egygólos győzelmet aratott, ismét Adebayor góljával. Kicsit gyanús nekünk ez az egész, de talán ezen a hétvégén eljön az igazság pillanata. A Pompeyhez végre megérkezett a várva-várt megmentő, bár a saját nevét viselő csapatmezben pompázó tulajdonos látványa kellemetlen képzettársításokat kelthet a szurkolókban.
Portsmouth 0 - Manchester City 1
Az Everton végre megszerezte első győzelmét a szezonban, bár ehhez - számos helyzetük ellenére - végül egy vitatható tizenegyesre volt szükségük a ráadásban. A Wigan hajt meg minden, de egyelőre csak nem akar meggyőző játék összeállni.
A Villa, elsősorban Ashley Young remek játékának köszönhetően magabiztosan intézte el a Fulhamet. A londoniak támadójátéka - részben persze a sérülések miatt - nem sok fantáziát vagy veszélyt mutat, ha továbbra is nélkülözniük kell a kulcsjátékosaikat, még bajba is kerülhetnek.
Pöte kolléga legutóbbi, fényes (13-11) győzelme után jól megérdemelt pihenését tölti, így ezúttal én kaparintottam meg az üveggömböt. Mivel becses kincsünkkel ez az első találkozásom, a biztonság kedvéért donnelly kollégától elkértem annak az ősi druida főzetnek a receptjét, melynek gőzei állítólag jövőbe látó képességgel ajándékozzák meg a szerencsés és kísérletező kedvű vállalkozót. Az alábbiakban a szeánsz során készített feljegyzéseimet olvashatjátok.
Egy régi adósságunkat teljesítve ezúttal Strigo és nagyon_halott közül tippelhet ellenünk az, aki előbb bekommenteli az eredménysort. Ha ez 15:30-ig nem történne meg, akkor az játszhat, aki a 15:33:33 időponthoz legközelebb eső kommentben elhelyez egy tipposzlopot. (amennyiben Strigo vagy nagyon_halott küldött már tippeket e-mailben, akkor mindez tárgytalan, viszont ez esetben pöte bekaphatja a frissen polírozott kipufogómat)
Ellenfelünk ebben a fordulóban, Strigo a divatdrukker lesz, aki remek hajrájának és persze alnyuszi fair play díjas megoldásának köszönheti a lehetőséget.
Tippjei:
Blackburn-Wolves 1-1
Liverpool-Burnley 3-0
Man City-Arsenal 1-1
Pompey-Bolton 1-0
Stoke-Chelsea 1-2
Sunderland-Hull 3-1
Spurs-Man Utd 2-4
Wigan-West Ham 3-0
Birmingham-Villa 2-3
Fulham-Everton 0-0
Az utolsó 100 komment: