Az ember műholdat állít a Föld köré, Manchester túl van a müncheni katasztrófán, Elvis Presley bevonul, a Híd a Kwai folyón hét Oszkárt zsebel be, Nyikita Hruscsov lesz a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Castro megtámadja Havannát, Nagy Imrét kivégzik - rengeteg esemény köthető az 1958-as év első feléhez, de számunkra most az a legfontosabb, hogy Svédországban megrendezik a labdarúgó világbajnokság hatodik kiadását. Azt a tornát, amelyen a brazilok végre célba érnek, és amelyen feltűnik az új szenzáció, Puskás óta a legnagyobb tehetség, Pelé. Ezzel folytatódik a Radio Q-val közösen üzemelő vébétörténeti sorozatunk.

A világbajnokságok történetében először 16 csapattal és teljes körmérkőzéses csoportkörrel rendezték meg a tornát, és mivel a rendező Svédország és a címvédő nyugat-németek automatikusan kvalifikálták magukat, a selejtezőkre jelentkezett 56 csapatnak 14 helyen kellett osztozkodnia.

A FIFA még a selejtezők megkezdése előtt kijelentette, hogy ezúttal egy csapat sem juthat ki a tornára játék nélkül - ahogyan arra korábban már számos példa volt - és ez az új szabály pont kapóra jött Wales válogatottjának. Mivel Törökország elutasította az ázsiai selejtezőcsoportban való részvételt, Izrael játék nélkül jutott a régió kvalifikációs tornájának második körébe, ahol Indonézia várt rájuk. A holland-keletindiaiak azonban visszaléptek az összecsapástól, miután nem sikerült kiharcolniuk, hogy idegenbeli meccsüket semleges pályán játsszák, így Izrael máris a döntő körben volt, aki ellen viszont Szudán egyszerűen nem kívánt pályára lépni, így Izrael játék nélkül nyerte meg a tornát. A kiírás szerint azonban ez még nem jelentett kvalifikációt, találni kellett Izraelnek egy ellenfelet, és ez Wales lett, akik Csehszlovákia mögött a második helyen végeztek csoportjukban, és akik a rendkívüli pótselejtező mindkét mérkőzését megnyerve harcolták ki első és egyetlen VB-szereplésüket.

A Szovjetunió és Lengyelország pontegyenlőséggel végzett Finnország előtt, és a semleges pályára, Lipcsébe kiírt pótselejtezőt a SZU nyerte meg 2-0-ra.

Magyar részvétel

Az elveszített VB döntő után a közvélemény, a sportvezetés és a feltörekvő fiatalok nyomása alatt végleg szétesett az amúgy is morális ellentétek feszítésében vergődő Aranycsapat, a folyamatnak az 1956-os forradalmat követő disszidálások jelentették a csúcsát. A svédországi világbajnokságra mindössze Grosics, Bozsik, Budai, Hidegkuti és Szojka maradt az egykori keretből.

Az 1956-os forradalom kitörésekor a Honvéd egy Európa Kupa-mérkőzésen vendégszerepelt Spanyolországban, ahol 3:2-re kikapott az Athletic Bilbaótól. A bizonytalan hazai állapotok miatt a csapat úgy döntött, hogy vár a visszatéréssel és a decemberi brüsszeli visszavágó után elutazott a hazai vezetés által nem engedélyezett dél-amerikai túrára. A januári visszatérés idejére a szovjet hadsereg már leverte a forradalmat, Puskás, Czibor és Kocsis úgy döntött, hogy nem tér haza a többiekkel, elkerülendő az országra váró megtorlást.

1956 végére a védelem is teljesen kicserélődött, a Buzánszky, Lóránt, Lantos hármast leváltotta a Mátrai, Sipos, Sárosi trió, az Aranycsapat ezzel véglegesen feloszlott. Zakariás – aki a berni döntő előtti kimaradók egyike volt –, a VB után soha többet nem volt válogatott, tulajdonképpen őt kiáltották ki bűnbaknak.

Hidegkutinak a Mexikó elleni négy-null jelentette a búcsút, a svéd VB idejére már nem volt fiatal, és Budai is csak barátságos mérkőzéseken lépett pályára a Szovjetunió ellen játszott EB-selejtezőtől eltekintve.

A selejtezőket Oslóban kezdtük egy 2-1-es vereséggel, majd Bulgáriát vertük oda-vissza (4-1, 1-2), és végül öt-simával küldtük haza a norvégokat, mellyel megnyertük a csoportot és a Grosics, Ilku István (kapusok), Mátrai, Sipos, Sárosi, Bozsik, Berendi, Tichy, Hidegkuti, Bundzsák, Sándor Károly, Fenyvesi, Budai, Szigeti, Kárpáti, Szojka, Kotász, Szigeti, Monostori, Vasas, Friedmanszky, Bencsics – Szövetségi kapitány: Baróti Lajos kerettel utaztunk a VB-re.

A 16 csapatot a szervezőbizottság négy csoportba sorolta be. Kiemelés nem történt, de úgy készítették el a sorsolást, hogy minden csoportba kerüljön egy nyugat-európai alakulat, egy csapat az Egyesült királyságból, egy latin-amerikai és egy kelet-európai brigád, ami által igen érdekes csoportok jöttek létre:

1. csoport - Argentína, Csehszlovákia, Észak-Írország, NSZK
2. csoport - Franciaország, Jugoszlávia, Paraguay, Skócia
3. csoport - Magyarország, Mexikó, Svédország, Wales
4. csoport - Anglia, Ausztria, Brazília, SZU

A kiírás szerint minden csoportból az első két helyezett jut tovább az egyenes kieséses szakaszba. Pontegyenlőség esetén a szervezők úgy tervezték, hogy gólátlag dönt a sorrendről, de erről a torna kezdetéig nem sikerült megegyezni, és a világbajnokság alatt is vitatkoztak róla. A végeredmény az lett, hogy mindhárom esetben, amikor a 2. és 3. helyezett azonos ponttal végzett, pótselejtező döntött a legjobb nyolc közé jutásról, a gólátlagot csak a kettes csoportban használták az elsőség eldöntésére.

Az első csoportban az NSZK 3-1-re verte Argentínát, majd két kettőkettes döntetlennel (Helmut Rahn mindhárom meccsen szerzett gólt) végzett a csoport élén. Argentína ugyanazt az eredményt adta a vissza az északíreknek, amit ők kaptak a nyugatnémetektől, majd egy csúnya 1-6-tal zártak a csehszlovákok ellen, ami lehetővé tette a csehek számára, hogy az őket 1-0-ra verő északírekkel pótselejtezzenek. A pótselejtező hosszabbítás után az északír csapat 2-1-es sikerét hozta (McParland góljaival).

A második négyesben Jugoszlávia ikszelt Skóciával (1-1), Fontaine, aki Bliard sérülése miatt került be franciák kezdőjébe, triplával nyitott Paraguay ellen (7-3), majd Jugoszlávia ellen duplázni tudott, de ez kevés volt a sikerhez (3-2). A tizenhetes Skócia ellen már csak egyszer talált be (2-1), de ez is sima továbbjutást eredményezett. A másik negyeddöntős helyről a Paraguay-Jugoszlávia találkozó döntött, ami 3-3-as remivel zárult, és a délszlávok továbblépését eredményezte, akik gyengébb gólátlagukkal zártak a második helyen.

A hármas számú kvartettben az SvFF döntésének értelmében a külföldön profiskodó játékosokkal kiegészült Svédország simán verte Mexikót (3-0), mi egyegyeztünk Wales-szel (gólunkat Bozsik szerezte), majd 2-1-es vereséget szenvedtünk a házigazdától (Hamrin 2, ill. Tichy), miközben Wales ezúttal Mexikóval játszott 1-1-et. Az utolsó körben a velsziek harmadik döntetlenjüket is lejátszották (0-0 Svédország ellen), mi pedig agyonvágtuk Mexikót (4-0, Tichy 2, Sándor, Bencsics), így következhetett a pótselejtező Wales ellen a Råsunda stadionban, ahol a 33. percben Tichy révén vezetést szereztünk, de a britek a második félidőben Allchurch és Medwin góljaival fordítani tudtak, így elbúcsúztunk Skandináviától.

A négyes számú csoportban Brazília simán verte Ausztriát (3-0), a Szovjetunió pedig 2-2-re végzett a februári müncheni tragédia miatt meggyengült Anglia ellen. A második forduló eredményei: Brazília-Anglia 0-0, SZU-Ausztria 2-0. A csoportelsőségről és a biztos továbbjutásról a brazilok szovjetek elleni mérkőzése döntött, amelyen bemutatkozott a 17 éves Pelé és Garrincha, és amit elsősorban utóbbi kiismerhetetlen cseleinek köszönhetően Vavá két góljával megynertek a dél-amerikaiak. Mivel Wales-hez hasonlóan Anglia is három döntetlennel zárt (2-2-t játszottak az osztrákokkal), SZU-Anglia pótselejtező döntött a negyeddöntők utolsó kiadó helyéről, melyet egyetlen góllal megnyertek a szovjetek.

NEGYEDDÖNTŐK

Franciaország - Észak-Írország 4-0
Svédország - Szovjetunió 2-0
Brazília - Wales 1-0
NSZK - Jugoszlávia 1-0

Franciaország simán elintézte az északíreket Norrköppingben (Fontaine két gólt szerzett), a svédek a Raasundában verték a szovjeteket. Brazília Pelé megpattanó lövésével ejtette ki Wales-t Göteborgban, ahogyan a nyugatnémetek és Rahn tettek a jugoszlávokkal Malmöben.

ELŐDÖNTŐK

Franciaország - Brazília 2-5
NSZK - Svédország 1-3

Stockholmban Vavá második percben szerzett góljával mentek a brazilok, de hét perc múlva Fontaine kiegyenlített. A harmicadik percben a francia védelem legfontosabb pillére, Jonquet megsérült egy ütközést követően, így Kopáék tíz emberrek kellett, hogy folytassák, de így már nagyon kevesek voltak a tomboló brazilok ellen, akik Didi góljával a vezetést is megszerezték még az első félidőben, a második játékrészben pedig Pelé metserhármasával vált igen simává a dolog, Piantoni már csak szépíteni tudott.

A nyugatnémetek Göteborgban szerezték meg a vezetést a házigazdák ellen, amir még az első félidőben jött a válasz. Ez az elég durva mérkőzés hozta a német válogatott történetének első kiállítását (Juskowiakot Zsolt István zavarta le az 59. percben) és Fritz Walter sérülését, így a svédek a hajrában kilenc ember ellenében könnyen húzhatták be a győzelmet.

BRONZMÉRKŐZÉS

NSZK - Franciaország 3-6

A göteborgi Ullevi stadionban megrendezett kisdöntő Fontaine alakítása miatt marad emlékezetes, aki négy gólt lőtt a nyugatnémeteknek, ezzel 13 gólt elérve, Kocsis Sándor csúcsát túlszárnyalva máig megdöntetlen rekordot állított fel.

DÖNTŐ

Svédország - Brazília 2-5

A döntőt természetesen a stockholmi Råsunda stadionban rendezték, ahol a brazilok sebtében beszerzett kék szerelésben léptek pályára, mivel a házigazdák és a brazilok meze egyaránt sárga volt. Az 50000 nézőnek mindössze a negyedik percig kellett várnia arra, hogy a házigazdák vezetést szerezzenek Liedholm találatával. Vavá persze öt perc múlva egyenlített, majd fél óra játék után a vezetést is megszerezte Brazília számára. A második játékrészben Zagallo is betalált, illetve Pelé két gólt szerzett, ezek közül az első volt az a csoda, amikor a tizenhatoson belül esernyőzte be védőjét, hogy aztán a lehulló labdát a kapuba ágyúzza. A svédek közül csak Simonsson tudott felelni, így a közönségkedvenc Brazília végre felülhetett a futballvilág trónjára, Svédország pedig története legjobb eredményét elérve házigazdaként maradt alul a világbajnokság döntőjében - ez rajtuk kívül csak Brazíliával esett meg 1950-ben.

4-2-4

Brazília gyakorlatilag az Aranycsapat által alkalmazott felállást vitte tökélyre, melyben a torna második szakaszában a Garrincha, Vavá, Pelé, Zagallo csatársor szórta a gólokat. A dél-amerikai alakulat nagyon komolyan vette a felkészülést, Vincente Feola szövetségi kapitány három hónapos felkészüléssel és európai turnéval jarult hozzá ahhoz, hogy Brazília fölényesen verje az egész világot.

A JÁTÉKOS

A gólkirály Fontaine mellett a bronzérmes francia csapat legfontosabb játékosa Raymond Kopa, a Real Madrid irányítója volt. Az 1954-es VB-n őt választották a torna legjobb fiatal játékosának, négy évvel később pedig ő kapta a torna legjobbja címet - ezt a bravúrt rajta kívül senki sem tudta véghezvinni. 1958-ban az Aranylabdát is elnyerte.
A lengyel bevándorlók gyermekeként 1931. október 13-án Noeux-les-Mines-ben született Raymond profi karrierje 17 éves korában indult a francia másodosztályban szereplő SCO Angers-nél, ahonnan két év elteltével igazolt a Stade de Reims-hez. Két bajnoki cím után bejutottak a BEK legelső kiírásának döntőjébe, ahol a Real Madridtól szenvedtek 4-3-as vereséget. Kopa a következő szezont már a királyiaknál kezdte meg (az azt követő évben érkezett Puskás a csapathoz), ahol két bajnoki címet és három BEK-győzelmet könyvelhetett el di Stéfanóék társaságában. 1959-ben még nyolc szezon erejéig visszatért Reims-be, hogy további két bajnoki címet gyűjthessen be. Összesen 346 mérkőzésen lépett pályára a francia első osztályban, és ezeken 75 gólt szerzett.

A VB All-Star csapata az újságírók szavazatai alapján:
Jasin (SZU) - Djalma Santos (BRA), Nilton Santos (BRA) - Orlando (BRA), Bellini (BRA), Didi (BRA) - Garrincha (BRA), Kopa (FRA), Fontaine (FRA), Pelé (BRA), Hamrin (SWE)

(Djalma Santosról írt korábbi posztunk itt olvasható)

ELSŐK

A Szovjetunió először vett részt a tornán, és először szerepelt az Egyesült Királyság mind a négy csapata egyszerre. A csoportkört először rendezték a mára megszokottá vált négyfős csoportokban, körmérkőzéses rendszerben. A hatodik tornán, százkilenc mérkőzést követően született meg a VB-k történetének első gólnélküli döntetlenje a Brazília-Anglia csoportmérkőzésen, amit négy nap múlva a svédek és a velsziek megismételtek. Ez volt az első VB, amit a televízió közvetített, noha a kelet-európaival inkompatibilis rendszer nem tette lehetővé egész Európa lefedését.

Érdekesség, hogy készült egy svéd áldokumentumfilm Konspiration 58 címmel, amely leleplezte, hogy a világbajnokságot valójában meg sem rendezték, csupán a CIA és a FIFA hidegháborús kooperációjáról van szó, mely során az amerikaiak a televíziós propaganda nézőkre kifejtett hatását vizsgálták. A film végén az alkotók persze bevallották, hogy mindez fikció, de néhányan tovább hisznek benne...