Vége a Peace-cupok, amerikai haknik és maláj kurvák közötti szédelgésnek, hát ím, ránk köszöntött végre a Bundesliga hiperrealitás, amely a valóság fölé tornyosulva uralja majd tudatunk az elkövetkezendő tíz (nomégyszer: tíííz) hónapban. Tudatos igazolások, megtartott értékek és az edzői kar felforgatása jellemezte az off-seasont. Első posztunkban a bajnokesélyesek nyarát tekintjük át, hozzuk a szokásos jóslatainkat és mindenféle százalékokkal jövünk elő - de természetesen a többiekről sem felejtkezünk majd meg. Tovább után indul a Bundesliga 47. szezonja.

A Bundesliga
Erősnek mondható játékospiaci mozgás után alakultak ki a keretek, 183m euró elköltése után egyelőre mínusz 75 millión áll a liga büdzséje – bár ezt egy Ribéry-transzfer könnyen egyensúlyba állította volna, szóval eszetlen költekezésről most sem volt szó. Ezzel (Bundesliga 183.450.000 €-107.805.000 € =75.645.000 €) egyébként a második legtöbbet költött liga a Real Madrid mögött. Mindenképp jó hír, hogy a csapatok inkább minőséget, mintsem mennyiséget vettek, és a szokásos kelet-európai áradat is elmaradt. Értékvesztésről semmiképp sem beszélhetünk, Diego eligazolásából nem lett jelenség, sőt ő az egyetlen kivétel, talán még Frei esetét lehet valamennyire ide számítani. Maradt viszont Ribéry, a teljes wolfsburgi agytröszt, meg úgy általában, minden csapat megtartotta a legjobbjait.

A legszélesebbre természetesen a bajor buksza nyílt (mínusz 28 millió), amiben semmi meglepő nincs. Az elmúlt évadban súlyos, esetenként stratégiai hibákat vétett játékos, edzői stáb és vezetés egyaránt, a Bayern mércéjével arcpirító szezon volt, még egy ilyen évet egyszerűen nem engedhet meg magának a klub. Nem is bízták a véletlenre.

A BL indulás biztosítása után (ami mindennél fontosabb volt a csapat szempontjából) villámgyorsan beindult a kirakósdi. A Bayern igazolásait már szinte a szezon vége előtt tudni lehetett, és az edzőkérdést is gyorsan eldöntötték. Azóta is azon gondolkodom, vajon sikerült-e az utóbbi időben egyre súlyosabb hibákat vétő vezetésnek telitalálatot durrantani, mert bár nem törvényszerű, hogy Louis van Gaal akár három-négy évre is konzerválódjon a Bayern padján, a lehetőség mindenképp benne van. A tavaszra kialakult helyzetben valószínűleg ő volt a tökéletes választás, még ha apróbb hibákat szerintem már most is elkövetett.

Timoscsukot ugyan nem ő hozta a klubhoz, de egyelőre úgy tűnik, hogy a szurkeszek által örömmel fogadott ukrán érkezésének nem sok pozitívuma lesz a csapatra. A helyzet ugyanis az, hogy bár van Gaal is ragaszkodik a 4-4-2-es szisztémához, valószínűleg az NST által ránehezedő nyomás alatt megtörve leépítette a középpályáról a második szűrő szerepkörét, így Timónak azzal a van Bommellel kell megküzdenie az egy szem helyért, aki egyrészt holland, másrészt a csapat kapitánya, harmadrészt a Bayern egyik legjobbja volt a felkészülés során. Püff neki. Vele kapcsolatban még annyi meglátásunk akad, hogy jó ötletnek tűnik Timoscsuk átképzése. Ha nem is holnap, de idővel kiváló középhátvéd válhatna belőle – fizikuma, játékintelligenciája legalábbis adott hozzá.

Ami viszont egyértelműen számon kérhető a hollandon, az a keret összetétele, hiszen egészen orrnehéz alakulatot hozott össze. Van ugyebár öt csatár (Gomez, Klose, Toni, Olic és Müller), melléjük négy támadó középpályás (Ribéry, Schweini, Baumjohann, Sosa), mögöttük pedig csak három védekező, de abban már Ottl is benne van.

A kapuskérdést nem sikerült megoldani, Magath a térdét csapkodva utasította vissza a Neuerért tett ajánlatot, a kezdőkapus tehát ismét Rensing lesz majd. Lucio pótlására nem érkezett senki, Demichelis pedig máris összetörte magát hat hétre, ott állnak egy Buyten-Breno párossal (meg négy rangadóval) a szezonkezdeten. Tiszta mázli, hogy a fakóból felhozott húszéves Badstuber egészen príma játékosnak tűnt élőben (az Audi-kupán – lesz majd megkésett beszámoló), igaz, nem állították nagy kihívás elé, hiszen Ronaldinho ellen játszott, és annak rendje s módja szerint takarosan el is tüntette a pályáról.

Lahm visszatér a jobb oldalra, helyét pedig Braafheid veszi át – szintén elég konkrét wingback párosról beszélünk (lásd még: orrnehéz), viszont mögöttük Lell és Görlitz jelentkezik játékra. Ez bizony nagyon sovány, ez bizony nagyon keszeg. Pranjic valószínűleg megmarad szabadfelhasználású elemnek, bár egyelőre inkább középpályásnak nézem van Gaal szemében – mindazonáltal őrültség lenne eltekinteni a szélsővédő-játékától.

Ribéry maradása immár biztosra vehető – végül is Cét is csak a második nekifutásra sikerült kiszedni Manchesterből. Teher lesz rajta bőven, hiszen játékával fenn kell tartania a cápák érdeklődését, és minimum bajnokság-BL nyolc kombót bemutatni a csapattal anélkül, hogy megfojtaná Beckenbauert, aki a napokban lefittyedő szájszéllel nyilatkozta, hogy ugyan mit tudhat Ribéry a Bayernről, hiszen csak egy francia. Szimpatikus, nem?

Akárhogy is, Ribéry megtartása, van Gaal érkezése, és a keret minőségi feltöltése egy sokkal életképesebb Bayernnel kecsegteti a szurkolókat, de a kapus nélküli gyenge védelem okozhat komoly problémákat, természetesen leginkább a BL-ben.

Esély a bajnoki címre: 45%

A salátákat ugye a harmadik legtöbb pénzt költő Wolfsburg (mínusz 20 millió) bitorolja, és nemhogy nem szedték szét a győztes csapatot, de masszívan erősödtek is – már ha feltételezzük, hogy Magath távozása nem rendíti meg alapjaiban a klubot. Egyébként meg miért is rendítené, a keretet már kialakította, hozzájuk jött még Obafemi Martins (némileg kérdő tekintettel fogadjuk üveglábai miatt), a középpályára pedig Karim Ziani, az egyik legjobb algériai futballista, és a dán válogatott Thomas Kahlenberg. Mindez leginkább annak köszönhető, hogy a világválság közepén a Volkswagen úgy értékelte, ár-érték arányban az a legokosabb, ha masszív reklámtáblává alakítják a klubot ahelyett, hogy kivennék belőle az aprót a sztárok eladásával. Összességében Veh talán meg tudja oldani a feladatot, edző és keret stílusa passzentosnak tűnik, ráadásul mind játékosként, mind edzőként komoly Bundi tapasztalata is van, amibe már egy bajnoki cím is belefért.

Esély a bajnoki címre: 25%

A Hamburgnak majdnem katasztrófával ért véget a szezonja, egy utolsó perces lesgólon múlt, hogy kijutottak Európába, de már így is elszabadultak a káosz erői, Martin Jol és a Beiersdorfer sportigazgató is távozott/elmenekült/kirúgattatott a klubtól, eladták Atoubát és Olicot is, viszont Gravgaardot is sikerült lepattintani, ami nem utolsó szempont. Cserében viszont frankó keret verbuválódott össze, megkockáztatom, a liga legkiegyensúlyozottabb kerete. Az igazolások közül kiemelkedik a 10m euróért érkezett Marcus Berg, aki valószínűleg a svéd futball legnagyobb tehetsége – borzasztó stabil gólátlaggal. Közel ennyiért került Hamburgba a holland válogatott-közeli Eljero Elia, a védekezés pedig a jó öreg Zé Roberto és David Rozehnal érkezésével válhat még stabilabbá. Ez eddig szép és jó, oltári hibának tűnik viszont Labbadia trénerkedése, egyszerűen fel nem foghatom, mivel érdemelte ki a HSV padját, ki és mit lát benne, Skibbe egy gyengébb keretből is különb Leverkusent épített, mint Bruno, aki a német kupában már meg is villantotta oroszlánkörmeit. NOT! Botrány és skandallum, háborgunk felettébb.

Esély a bajnoki címre: 25% -10% Labbadia, az ugye nettó 15%.

Nem kétséges, hogy jó szokásuk szerint a svábok kötötték az átigazolási szezon üzletét, vagy inkább üzleteit. A Mario Gomezért kasszírozott 30 millió egészen szürreális, ráadásul el sem kellett költeni, hiszen Hleb mindössze 2m euróért próbálja újradefiniálni önmagát - ehhez a Stuttgart kiváló választás amúgy – és Pogrebnyak is több mint alkalmas, hogy Gomezt pótolja, mindezt 4,5m-ért. Vicc. A védelem megerősítésére mindössze egy Celozzinyit gondoltak, ami egyelőre nem túl meggyőző és a bajnoki címhez azért Babbel is borzasztóan fiatal. Vagy legalábbis annak tűnik.

Esély a bajnoki címre: 10%

És végül itt van még nekünk a helyre Hoffenheim, máris megkezdődhet a vad utálkozás és bezzegelés, 16m euróból erősödött meg a keret, mégpedig szisztematikusan és jelentősen. A problémás védelem (ki tudná feledni Ibertsberger tavaszi vesszőfutását a Bayern ellen) kiegészült a szupermegbízható, igaz semmi többre nem képes Simunic-csal, az eddig sem gyenge középpályás sornak pedig a fiatal argentin válogatott, Maradona által is köztudottan kedvelt Franco Zuculini és a brazil Maicosuel jelent tetemes erősítést. A sztárok – bár egyikük-másikuk nyikorgott egy sort – itt is maradtak, Ibisevic felépült, és bár idén a meglepetés előnye már nem szolgálja majd a Hoffot, nagy szükségük nem is lesz rá.

Esély a bajnoki címre: 5%

Zárásként jöjjenek jóslataink az első fordulóra.

Elkezdődött a Bundesliga – fuck yeah.