Nem terveztünk sorozatot indítani az érdekesen alakuló karrierek témakörében, de a brazil biciklista rendesen megmozgatta a közönséget, ráadásul még aktuális is, amire bukkantunk, így felelevenítjük egy másik rekorder történetét is. Tizenöt éve jóformán a semmiből került elő barátunk, hogy aztán hamarabb el is tűnjön a szemünk elől, mint egy teraszos kiskocsma sörkészlete nyáridőben. Egy korábbi posztban már megidézte pote kolléga Oleg "One Hit Wonder" Szalenkót, lapozás után viszont részletezzük, mi is történt vele az ötös előtt s után.
1994. június 28. félkövér aranybetűkkel szerepel a futballjáték históriáskönyvében: sem előtte, sem azóta nem szerzett vébén egy meccsen öt gólt ugyanaz a játékos. Nem is fog. Lehetnénk titokzatosak, hivatkozhatnánk mendemondákra, de az igazság az, hogy a Szalenko-rejtélyre elfogadható magyarázatot nem talált a világ. Egyesek szerint a hotelkosztot felváltó Onopko-féle szuperborscsba főttek bele a gólok, mások szerint a kameruniak zűrös felkészülésének leképeződése volt a meccs. 
Tény, az oroszoknak két vereség után, mínusz négyes gólkülönbséggel is volt egy rém halovány esélye a továbbjutásra, persze brutális gólarányjavítás és hasonló szerencsefaktor mellett. Ez részben megvalósult, de az önálló orosz csapat első vb-részvétele mégis rút kudarcba fulladt, a közhangulatot pedig a gólrekorddal sem sikerült kozmetikázni. Szalenko, aki a vébé előtt csak egy (!) tétmeccsen szerepelt, jó esetben is csak cserecsatár lehetett volna a pofára eső Szadirin-válogatottban, ha nincs az az ominózus hónapokig nyúló botrányos közjáték. Miután a csapat legnagyobb alakjai levélben tiltakoztak a szövetség és a kapitány munkája ellen, kizárták őket a keretből: a bojkottálók közt volt az akkor Manchesterben játszó Kancselszkisz, a selejtezőkön fontos gólokat szerző Kirjakov, az interes kapitány Salimov, továbbá Dobrovolszkij és Kulkov - tehát a középpályás és támadó részleg magja. A hazai gittegylet a kapitányt pártolta, mint kiderült idővel, tévesen, így a várt siker helyett merő káosz lett a túrából. Szadirinnak a 6-1 után se volt maradása a szbornajánál, csakhogy a 25 évesen karrierje csúcsára érő Szalenkónak is az volt az utolsó meccse a válogatottban.
Tény, az oroszoknak két vereség után, mínusz négyes gólkülönbséggel is volt egy rém halovány esélye a továbbjutásra, persze brutális gólarányjavítás és hasonló szerencsefaktor mellett. Ez részben megvalósult, de az önálló orosz csapat első vb-részvétele mégis rút kudarcba fulladt, a közhangulatot pedig a gólrekorddal sem sikerült kozmetikázni. Szalenko, aki a vébé előtt csak egy (!) tétmeccsen szerepelt, jó esetben is csak cserecsatár lehetett volna a pofára eső Szadirin-válogatottban, ha nincs az az ominózus hónapokig nyúló botrányos közjáték. Miután a csapat legnagyobb alakjai levélben tiltakoztak a szövetség és a kapitány munkája ellen, kizárták őket a keretből: a bojkottálók közt volt az akkor Manchesterben játszó Kancselszkisz, a selejtezőkön fontos gólokat szerző Kirjakov, az interes kapitány Salimov, továbbá Dobrovolszkij és Kulkov - tehát a középpályás és támadó részleg magja. A hazai gittegylet a kapitányt pártolta, mint kiderült idővel, tévesen, így a várt siker helyett merő káosz lett a túrából. Szadirinnak a 6-1 után se volt maradása a szbornajánál, csakhogy a 25 évesen karrierje csúcsára érő Szalenkónak is az volt az utolsó meccse a válogatottban. Akárcsak Denílsonnak a jokohamai vébédöntő. Ha kettejük karriergörbéjére nézünk, találunk még hasonlóságokat. A brazil egy ifivébén tűnt fel Szaúd-Arábiában, akárcsak a jó Oleg: húsz éve az U20-as torna gólkirálya lett 5 góllal. A csoportmeccseken veretlen szovjetek hiába vezettek 4-0-ra, Nigéria 25 perc alatt talpra állt, tizikkel továbbment, egészen a döntőig. Olyanok mutatkoztak be a korosztályból, mint Simeone, Leonardo, Joao Pinto, Canizares, Björnebye, Sonny Anderson, Bonano vagy Kasey Keller. A leningrádi születésű Szalenko ekkortájt még odahaza játszott a Zenitben - erre a tényre még az UEFA-kupa döntője előtti "Tíz dolog, amit tudnod kell a Zenitről" cikkek is felhívták a figyelmet -, aztán pár év után váltott és 1992-ig a Dinamo Kijevben focizott. 1989-ben bronzot nyert, rá egy évre az összszovjet liga bajnoka lett, majd Kolivanov mögött másodikként zárt a góllövőlistán 14 góllal. Utolsó kijevi évében, amely az első önálló ukrán bajnokságra esett, ezüstöt szerzett. Nem volt kézenfekvő, mégis az ukrán válogatottat választotta, ott volt történetük első válogatott meccsén is Ungváron is, '92 áprilisában (Kiprich és Sallai Sallói góljaival 3-1-re nyertünk). Azonban az utódállamok közül csak a balti trió és Oroszország vehetett részt a kvalifikációban, így a nagy szomszéd mezében folytatta és a fergeteges ünneplésbe torkolló athéni selejtezőn debütált is.
Amint oroszra váltott, az exszovjet sztárok zöméhez hasonlóan külföldre is szerződött: a fiatalabbak számára abszolút ismeretlen Logrones vitte el - valójában Polster pótlására -, amely klub szűk tíz évet leszámítva végig a Segunda és a Tercera közt libikókázott. A vébét felvezető szezonban szerzett 16 gól épphogy megmentette a csapatot az osztályozótól, nem mellesleg baromi jól jött a válogatott összeírásánál is, hiszen a kapitány fasírtban állt a támadáshoz értők zömével. A termés nem volt rossz, de a Zamorano, Suker, Bebeto, Romário, Penev, Szojcskov, Kodro és Esnáider nevétől hangos ligában nem sokat foglalkoztak vele. 
Ügyeletes vébégólkirályként azért csak nem járta a kiesőjelölt lét, így a Mijatovics-Penev tandemmel nyomuló, Zubizarretát, majd a friss világbajnok brazilok kapitányát, Parreirát is elcsábító Valenciához szerződött. Távollétében a Logrones ki is zúgott a ligából, minden idők egyik legtragikusabb produkciójával.
Ügyeletes vébégólkirályként azért csak nem járta a kiesőjelölt lét, így a Mijatovics-Penev tandemmel nyomuló, Zubizarretát, majd a friss világbajnok brazilok kapitányát, Parreirát is elcsábító Valenciához szerződött. Távollétében a Logrones ki is zúgott a ligából, minden idők egyik legtragikusabb produkciójával. Valenciában nem tudott megragadni, bár kapott elég lehetőséget. A majdani csapattárs Alekszej Mihajlicsenko addig győzködte, amíg elfogadta a Rangers ajánlatát. (Persze, ehhez meg az kellett, hogy az elsőszámú jelöltet, Raducioiut nem sikerült Glasgowba vinni.) Mivel sok szurkoló beválogatta a klubtörténet legramatyabb tizenegyébe, feltételezhetnénk, hogy nagyon nem szolgált rá a kétmillió fontos vételárra, pedig az őszi félszezon alatt húsz meccsen nyolc gólig jutott, mindezt a Laziótól elcsábított Gazza, Durie, Ally McCoist és a sérüléséből lábadozó Brian Laudrup árnyékában. Bajnok lett, de az érmet már az isztambuli posta vitte ki, mivel a télen Peter v
an Vossenre cserélte őt a Gers. Ez volt karrierje utolsó értékelhető féléve, ugyanis ami ezután következett, azt talán maga is szívesen kivágná a filmből: még egy kis vekengés az Istanbulspornál, aztán egy próba a spanyol kettőben (Córdoba), zárásnak pedig a vicc határait feszegető lengyel kör (Pogon Szczecin). Utolsó állomáshelyén ugyanis kemény 18 percet játszott, ami egy kiadós izzadáshoz se elég, bár valójában másról se szólt ez az időszak, mint a versenysúlyáról meg a formájáról - illetve annak hiányáról. Ha Denílson netán visszavonulna, újabb közös elem épülne be kettejük sztorijába.
an Vossenre cserélte őt a Gers. Ez volt karrierje utolsó értékelhető féléve, ugyanis ami ezután következett, azt talán maga is szívesen kivágná a filmből: még egy kis vekengés az Istanbulspornál, aztán egy próba a spanyol kettőben (Córdoba), zárásnak pedig a vicc határait feszegető lengyel kör (Pogon Szczecin). Utolsó állomáshelyén ugyanis kemény 18 percet játszott, ami egy kiadós izzadáshoz se elég, bár valójában másról se szólt ez az időszak, mint a versenysúlyáról meg a formájáról - illetve annak hiányáról. Ha Denílson netán visszavonulna, újabb közös elem épülne be kettejük sztorijába.Civilként is vele maradt a homály: pár meccs az ukrán strandfocisták élén, egy-egy meghívásos meccs és lelkes kritika az "otthoniaknak". Habár 2001-ben, 32 évesen váltott passzív üzemmódra, karrierje jóval korábban a végére ért, hiszen utolsó négy évében összesen 7 bajnokit játszott. Szbornajás karrierje vaskos nyolc hónapot - és nyolc meccset - ölel fel, ezalatt egyszer szerepelt hazai földön, igaz, az orosz ligában meg egyszer sem... 
Hat Amerikában szerzett gólján (egy a svédeknek, öt Kamerunnak) kívül tán még csak helyzetbe se került válogatott mezben. Óriási szerencseként és parádés helyzetkihasználásként is fordíthatók a tengerentúlon történtek, amelyek végül, ha felesben is, de Aranycipőt értek számára, legendák sorába emelve egy nem túl jelentős, mondhatni középszerű focistát. Zárásként ajánljuk megtekintésre a Szalenko-showt, kis kiegészítéssel: valamikor a harmadik és negyedik dugó közt egy másik rekord is belefért, lásd a képet.
Hat Amerikában szerzett gólján (egy a svédeknek, öt Kamerunnak) kívül tán még csak helyzetbe se került válogatott mezben. Óriási szerencseként és parádés helyzetkihasználásként is fordíthatók a tengerentúlon történtek, amelyek végül, ha felesben is, de Aranycipőt értek számára, legendák sorába emelve egy nem túl jelentős, mondhatni középszerű focistát. Zárásként ajánljuk megtekintésre a Szalenko-showt, kis kiegészítéssel: valamikor a harmadik és negyedik dugó közt egy másik rekord is belefért, lásd a képet.
Az utolsó 100 komment: