Szinte nincs olyan napja az átigazolási szezonnak, amikor ne röppenne fel valamilyen új hír a Real Madriddal kapcsolatban.  Florentino Perez alig egy hét alatt elérte, hogy boldog-boldogtalan a csapatával foglalkozzon. A spanyol kormánytól kezdve az ázsiai sztyeppék egyszerű parasztjáig mindenki talál valami érdekeset a visszatérő elnök tevékenységével kapcsolatban.  Természetesen a pénzügyi háttér elemzése is roppant fontos része a klub nyári tranzakcióinak, de mi mégis inkább sportszakmai oldaláról közelítenénk meg a dolgot. Már azért is, mert sokan úgy tartják, ha egy játékos – múltjából következően - kimondhatatlanul sok pénzbe kerül, ettől még nem feltétlenül lesz sikeres egy számára teljesen új közegben. Florentino Pereznek azonban nagyon nagy szerencséje van: az örökölt csapatnál gyengébbet soha nem láthatott még  a Bernabeau közönsége, így az elérhető legszélesebb támogatással erősítheti meg  a Real Madridot. Különösebben nehéz dolga sincsen, mivel legalább 50-60 olyan játékos van ma a világon, aki látatlanban kiszorítja a jelenlegi csapatból az olyan legendák, mint Cannavaro és Raúl által vezetett holland és argentin vegyes válogatottat. A siker garanciája azonban mégsem az igazolásokban keresendő, hanem a jelenlegi spanyol bajnoki mezőnyben, amelynek a korlátait ismerve könnyen megállapítható, hogy a Real Madrid nem tud olyan szar lenni, hogy ne legyen legalább ezüstérmes.

(Rest In) Peace Cup

Az előrelépés könnyen kalkulálható, pedig még nem lehet pontosan tudni, kik alkotják ősztől a csapatot. Egyelőre csak az edző és az irányító személye tűnik biztosnak, valamint egy portugál támadó érkezése valószínűsíthető.  Az homályba vész, hogy a Valencia pusztán több pénzért fut egy extra kört, vagy tényleg megtartja válogatott csatárát. Ribery esetében még kevesebb konkrétumról lehet hallani és az sem egyértelmű, hogy a Bayern hajlandó eladni sztárját, vagy foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Az igazolásokat ölelő bizonytalanságban csak két dolog tűnik biztosnak. Egyrészt a jelenlegi vezetés komolyan el akar költeni egy nagyobb bőröndnyi pénzt valódi játékosokra, másrészt következetesen elutasítja a jelenlegi keretben rejlő potenciálok kiaknázását. A zsinórban nyert két bajnoki cím és a klasszissá válás lehetősége egyáltalán nem számít. A klubelnök nem igazán foglalkozik érdemekkel vagy áldozatokkal. Még Raúl és Guti is csak a lehetőséget kapja meg, hogy egyenlő feltételekkel megvívhasson Kakával vagy Ronaldóval a csapatba kerülésért. A jobb játszik, a rosszabb készül a Real Union elleni revánsra. Igazán könyörületes megoldás, már látjuk is magunk előtt, ahogyan a portugál versenyt fut a csapatkapitánnyal. Csak abban bízunk, hogy utóbbi nem teszi fel a mezét is a győzelemre, míg előbbi nem kacsingat a befutó után. Megalázó lenne.

Bármilyen hihetetlen, ez a fajta csapatépítő stratégia - bár szokatlan - nem különösebben egyedi, például kísértetiesen hasonlít arra, amikor Lorenzo Sanz kirúgta a fél csapatot köztük olyan nevekkel, mint Laudrup, Zamorano, Michel, Buyo vagy Luis Enrique. Akkor nem tiltakozott senki, mert a Real Madrid nem tudott még egy UEFA kupás helyre sem odaérni, az a csapat pedig lényegesen jobb volt, mint a mostani.  Többek között nem kapott ki oda-vissza a Juventustól, a játékosok mégis szó nélkül hagyták el az öltözőt és a klubot, míg például a hollandok most érezhetően maradni szeretnének. Meg is érti őket a földi halandó, hiszen biztos kellemetlen lehet ifistaként levonulni a pályáról, amikor a nagyfiúk megérkeznek. Sneijder és Robben például ambíciótól duzzadó játékosnak tűnnek, akik bármikor készen állnak a tehetségük bizonyításra, címeket szeretnének nyerni a klubbal és mindeközben önigazolásul a „ Jó nagy farkú négerekkel állni a szélben” kezdetű nóta holland verzióját dúdolgatják.* A szituáció kényes, hiszen ezek a játékosok fiatalnak számítanak, simán erősségei lehetnek más kluboknak, tehát joggal várható némi ellenszolgáltatás értük. Ráadásul nekik is elemi érdekük, hogy minél többször lépjenek pályára egy világbajnokság előtti szezonban, miközben az új igazolások, a felépülő de la Red és Diarra, valamint a visszaigazoló Negredo és Granero is több lehetőséget kaphat náluk Madridban.

Higuaín és Gago helyzete sem könnyű, pedig velük kapcsolatban kevesebbszer merül fel, hogy párosával elcserélnék őket a  projekt arculatához jobban illeszkedő játékosokra. Sorsuk egyértelműen a visszatérők  kezében van, amennyiben Negredo, Granero és de la Red jól teljesítenek, akkor augusztusban el fogják az argentinokat adni, mert egyszerűen értelmetlen arra várni, hogy tartalékként világsztárrá váljanak, amikor erre eddig minden esélyük megvolt és nem igazán éltek vele. Florentino Perez ezúttal olyan csapatot épít, amelynek nem sok köze van az előzőhöz. Ez egy egészen új terep számára, hiszen legutóbb egy BL győztes csapatot kapott edzőstül, míg most mindent a nulláról kezdhet. Első lépésként igazolt egy szakembert, akitől csodát nem lehet várni, viszont egyedül több tapasztalattal rendelkezik, mint a BL helyre pályázó másik öt csapat edzője összesen. Ha az olyan remek elődökre, mint Luxemburgo vagy Queiroz gondolunk, azért ez mindenképpen előrelépés, azonban mégsem a legnagyobb.  Az igazi áttörés abban rejlik, hogy a spanyol bajnoki mezőny lényegesen átalakult az elmúlt pár évben. Ezúttal nincs bajnoki címért harcoló Valencia vagy a centenáriumi kupagyőzelmet Madridból elhappolni akaró Deportivo.  A konkurencia hiányában Florentino Perez Real Madridja cirkuszi attrakcióként járja körbe Spanyolországot, majd a társulat fellépése után pólókkal árasztja el az elégedett érdeklődőket.  A második hely garantált. Nem lesz szégyen lemaradni az idén történelmit triplázó Barcelona mögött, amennyiben nem kapnak tőle egy hatost. Márpedig Heinze és Cannavaro távozása mindenképpen javít a helyzeten, már csak az a kérdés, hogy ki játszik helyettük. Bár igazából az sem számít, hiszen náluk csak jobb jöhet.

*Itt nem feltétlenül Lassana Diarrára gondolunk – szerk.