Az átigazolási pletykák a sportújságírás kétfejű bárányai: ez az a terület, ahol az ember a legnagyobb jóindulattal sem képes komoly minőségbeli különbséget találni a Telegraph és a Mirror, vagy éppen a Guardian és a Sun teljesítménye között.
Komoly újságíró tehát undorral fordul el a témától, ám vannak, akik ilyenkor kerülnek csak igazán elemükbe: Hegyi Iván kedvenc hírportálján például nem lehetett nem érezni az eluralkodó eufóriát, amikor véget értek azok a hülye bajnokságok meg kupák, és a köret kerülgetése után végre rá lehetett térni a szaftos lényegre.
Kurva nagy szerencsénkre azonban mi sem komolyak, sem pedig újságírók nem vagyunk: így egyrészt használhatunk ilyen csúnya szavakat, másrészt pedig kéjesen merítkezhetünk meg a minden alapot nélkülöző, ám annál bombasztikusabb hírek és a valóságtól elrugaszkodott spekulációk fertőjében. Már csak azért is, mert tényleg eseménydús három hónapra számíthatunk, hiszen több csapatnál is ész nélküli költekezés várható. A Realnál és a ManCity-nél érzésünk szerint nem lesz plafon, mindenkit beáraznak, aki él, mozog és rúgott már egy egyeneset labdába. Ezzel pedig nem csak azt érik el, hogy ők maguk irreális árakon fognak majd vásárolni, de az ellenfeleknél is felverik a kikiáltási árat.
Tartsatok hát velünk erre az izgalmas terepre: meztelen nők a hajtás után!!!
Nos, amint a fenti videó is hagyhatott némi hiányérzetet egyesekben, úgy a mi posztunk sem lesz képes mindenkit, ööö..., kielégíteni. Áttekintésünk nem lesz teljes körű, azaz – olvasóink idegrendszerét és ujjizületeinket védendő – nem fogjuk az internet mindahány setét bugyrában fellelhető összes ún. bennfentes információt idehányni (Kobe Bryant a ManCity célkeresztjében), illetve nagy sajnálatunkra nem foglalkozunk olyan obskurus együttesek, mint a Defensa y Justicia vagy az Everton kiszemeltjeivel sem.
De hagyjuk is a szócséplést, és csapjunk a lecsóba; első körben játékosonként pásztázzuk át a piacot - csak a nagyhalakra menve; a sneciket ezúttal visszadobjuk.
Akik már megszülték az ötösikreket:
Két okból is illő Kakával (goal.com nyelven: Dos Santos Leite Ricardo Izecson-nal) kezdeni körképünket. Egyrészt egyértelműen ő a legnagyobb név az eddig biztosan klubot váltók listáján. Másrészt pedig kedvenc pólóárusunk a madridi Verseny utcából vele indítja új kollekcióját: a Real új stratégiáját ún. szakmai szempontból értékeli helyettünk más; mi inkább azon aggódunk, az új brand felfuttatásakor vajon kioltja-e egymást a rengeteg, egyszerre piacra dobott termék, vagy épp ellenkezőleg, sikerül kihasználni a szinergiát a mörcsendájzing-bevételek növelése érdekében.
Diegoval kapcsolatban két markáns vélemény feszül egymásnak blogipari munkaközösségünk berkein belül. Érdekes módon a juventino-különítmény hangoztatja leginkább fenntartásait: nem fog ízleni neki az olasz védők ún. határozottsága; nem passzol a csapat kiérlelt hadrendjébe; brazil – efféle csacskaságokat hallhatunk. A kibicek viszont nagyjából biztosak abban, hogy két év múlva Zidane, Del Piero és Isten nevét már kisbetűvel írják a Juve-szurkerek, mert DIEGO lesz az isten és a játékos is Torinoban; _benito pedig abból fog élni, hogy Diego mezeket árul a Deák téren.
Gareth Barryt, azok után, hogy tavaly az átigazolási szezon talán legszánalmasabb komédiájának mellékszereplője volt, idén dicséretes diszkréció mellett, egyszersmind hip és hop szerezte meg a Manchester City. Martin O’Neillnek, ha csak nem akarta a szezon lúzere címet egy újabb baklövéssel megfejelni, nem volt sok választása: Barrynek jövőre lejárt volna a szerződése, és még így is kevesebbet kasszírozott érte, mint tavaly tehette volna. Az angol válogatott középpályás nyilván komoly erősítést jelent a City számára, továbbra is felvállalnánk viszont azt a népszerűtlen véleményünket, miszerint ezen a csapaton legtöbbet egy új menedzser tudna lendíteni.
Miközben persze mindenki a pólóárus eszelős költekezésével van elfoglalva, a – maga ligájában – hasonlóképp mellbevágó összeget, 35 millió eurót fizetett a Bayern-vezetés a sokat vitatott Mario Gomezért. Ők tudják, mondanánk, ha nem figyeltük volna legalább fél szemmel az elmúlt években folytatott, khmm, tevékenységüket. Gomez mellé ugye még korábban megszerezték a Száva-vidék Dirk Kuytjét, Ivica Olicot, de érzésünk szerint elsősorban nem ezen fog múlni a siker. Sokkal inkább azon, elkapja-e a fonalat van Gaal: ez esetben akár Prinz Poldi, sőt, akár Jason Donovan is rohangálhatna az előbbiek helyén, a holland belőlük is kihozná a bennük szunnyadó Ronaldót. Itt jegyeznénk meg, hogy kollektívánk egy – itt pontosabban meg nem nevezendő – tagja egy szerényebb összeget készül feltenni a bajorok BL-sikerére.
És akik még csak ezután fognak bugyit villantani:
Cristiano Ronaldo: Nem nagyon lehet úgy transzferablak mellett elsétálni az utóbbi időben, hogy ne kandikálnának ki rajta Madeira Maradonnájának letisztult vonásai. Már kezdtük azt gondolni, hogy a menetrendszerű átigazolási színjáték kötelme ott figyel valamelyik szponzorációs szerződés apróbetűs részében; ám egyre inkább úgy tűnik, ezúttal végre valóban melegebb éghajlatra távozik Charles Bronson legjobb portugál tanítványa. Hacsak a Man City be nem jelentkezik érte…
BRÉKING! A Real megegyezett a Uniteddel, világrekordot jelentő, 80 millió fontért viszik CR-t. Na igazunk volt, vagy nem volt igazunk?!
Sokaknak okoz fejtörést a Barcelona-Milánó viszonylatban kibontakozó barterügylet: Eto’o örökös egrecíroztatását eleve nem értjük (illetve dehogynem), de az pláne furcsa, hogy éppen Ibrahimovicot akarják helyette.
Nem nagyon tudjuk ugyanis elképzelni vele a Barca támadójátékát, de Guardiola ez után a szezon után annyit legalább megérdemel, hogy ne nézzük nyáladzó idiótának: valami elképzelése csak van. Ugyanez igaz egyébként az Interre is: közmondásosan kreatív középpályássoruk előtt Ibrára lehetett építeni (legalábbis Olaszországban…), Eto’o-t viszont nem látjuk magunk előtt, mint a felcsűrt labdák urát és parancsolóját (ugye milyen csönd van Drogba körül?). Ha a csereügylet nem jönne össze, a bőröndjét valószínűleg már készenlétben tartó Ibra még kiköthet Barcelonában, Eto’o viszont – ellenérték hiányában – inkább City felé veheti az irányt – esetleg a svédbosnyák bosnyáksvéddel együtt.
A csőd szélén lavírozó Valencia valószínűleg kénytelen lesz megszabadulni három leginkább likvid eszközétől: David Villa nagy valószínűséggel a Realhoz, esetleg a Chelseahez kerül; Albiol úgyszintén Madridba távozhat. Az új klubelnök, Manuel Llorente kellőképpen homályos nyilatkozata alapján azonban David Silvát szeretnék leginkább megtartani, illetve egy klubnak sem adnák el mindhárom játékost. Hogy ez vajon azt jelenti-e, hogy Silvát (már csak a szurkolók haragját is mérséklendő) nem csapják hozzá a madridi csomaghoz – Liverpoolban nyilván ezt remélik. Hacsak persze a Manchester City le nem csap rá is.
A Liverpool szurkolói már tavaly nyáron sem nagyon tudták hova tenni a Xabi Alonso esetleges eladásáról szóló híreket. Pedig akkor épp talán leggyengébb liverpooli szezonját zárta a midfield maestro, ráadásul némi logikát lehetett is találni a spanyol Garreth Barryre „cserélésében”; mondván, az angol szerepeltetése esetleg több taktikai variációt tenne lehetővé. Azóta eltelt egy év, Alonso a szezon egészében kiváló formát mutatott, Barryre lecsaptak az arabok, ám továbbra sem csitulnak az esetleges transzferről szóló hírek. A változatosság kedvéért őt is a Madrid szeretné megszerezni, ráadásul időközben Guardiola rácuppant a belső középpálya másik oszlopára, Mascheranora, Benítezről pedig sejthető, hogy az utóbbitól kevésbé szívesen válna meg. Rafa anyagi lehetőségeiről ellentmondó hírek érkeznek, de az valószínűnek tűnik, hogy kellőképp eszelős ajánlat esetén beáldozná játékmesterét – ebben pedig Perezben könnyen partnerére találhat. És még a City is megtalálhatja Rafát egy ellenállhatatlan ajánlattal. Feszülten várunk.
Darijo Srna a legutóbbi átigazolási szezonban dícséretes közérthetőséggel érzékeltette ragaszkodását jelenlegi együtteséhez: akkor sem távozna a Sahtarból, ha a Liverpool hívná. Azóta azonban az UEFA-kupa begyűjtésével nagyjából elérte azt, amit az ukránokkal reálisan el lehet, így nem lepődnénk meg, ha mégis, úgymond, új kihívásokat keresne. A horvát kapitány iránti szimpátiánkat korábban sem rejtettük véka alá, óva intenénk azonban európai topklubok edzőjeként vagy futballigazgatójaként tevékenykedő olvasóinkat attól, hogy jobbhátvéd-gondjaik megoldását várják tőle. A legeslegjobbak ellen rizikós lenne ezen a poszton számítani rá – sokkal inkább a horvát válogatottban betöltött szerepkörben, esetleg a megfelelő felállásban erősen támadó szellemű szélsőhátvédként (wingback-ként) kellene használni. A szóba került klubok közül a Milan esetében praktikusan Beckham helyén tudnánk elképzelni; a Spursben viszont csak jelentős taktikai változtatások után. A Bayernre mindez a fejtegetés nem vonatkozik: a Bundesligában valószínűleg bármilyen poszton megélne. A City érdeklődése természetesen csak idő kérdése.
Az idei szezon egyik nagy felfedezettjére, Dzsekóra állítólag az egyre gyanúsabb Milan-vezetés vetett szemet. Nem igazán értjük, a milanos kollégák miért fumigálják a bosnyákot: egyrészt, ne legyen kétségünk, jó kis játékosról van szó; másrészt pedig a helyükben üdvrivalgással fogadnánk minden, 30 év alatti játékos leigazolásáról szóló hírt. Könnyen lehet azonban, hogy nem is kell megbarátkozniuk a számukra szokatlanul fiatal játékossal: a mindig jólértesült heinrich kolléga információi szerint a Wolfsburg nem fogja eladni kulcsjátékosait; a főszponzor Volkswagen ugyanis lényegesen nagyobb szerepet szán a csapatnak marketingtevékenységeiben. Hacsak a City bele nem köp a levesükbe.
Patót igazából csak merő gonoszságból vettük fel a listára, hogy tovább forgassuk a kést vörös-fekete olvasóink szívében. Egyszerűen nem hisszük, hogy Berlusconi az ő eladásával próbálná tovább fokozni a szurkolótábor amúgy is karneváli hangulatát. Bár a vén szemfényvesztőről tényleg bármit el tudunk képzelni, azt, hogy saját maga ellensége legyen, bajosan. Míg Kaka eladása mellett, ha az életünk múlna rajta, azért tudnánk érvelni; Pato elpasszolása színtisztán destruktív, igazi punk húzás volna. Lehet azonban, hogy Ancelottinak nem egykönnyen mond nemet a kis brazil, a Chelseanek pedig tényleg szüksége volna egy faszipántos csatárra; pláne, ha a következő fejezetben Didier esetleg újra összejönne Joséval. Minden borulhat azonban, ha kivetné rá a hálóját a City.
Franck Ribery nem nagyon csinál titkot abból, hogy mostanra már igencsak szorítja ülepét a kihízott bőrnadrág. És bár Münchenben ősi szokás a böllenkedés azokkal a klubokkal, amelyek nagyobbnak gondolják magukat náluk, eléggé észnél vannak ahhoz, hogy tudják, most lehet nagyot kaszálni és értelme sem volna tartóztatni a fejben már máshol járó gallt. Érdeklődő akad szép számmal; érzésünk szerint fej fej mellett halad a cél felé a MU, a Real és a Barcelona is. Az angolok ellen leginkább az szól, hogy Ribery állítólag rühelli a brit klímát; mellettük pedig a várhatóan Madridból raklapszám érkező dohány. A Madrid aduja nyilván Zidane, illetve a kreatív ellentételezési lehetőségek széles skálája (l. lejjebb). A franciát elég jól el tudjuk képzelni, izé, gránátvörös-kékben is: ez esetben cirkuszt és Hlebet kaphatnának cserébe a bajorok. Ha csak nem kavar be a City egy ellenállhatatlan ajánlattal.
- BRÉKING! - Most, hogy a Szedlák húga megbetegedett Ferguson zsebe szépen ki lett tömve – és még egy hely is felszabadul ott a szélen – már inkább azt gondoljuk, hogy Frankieboy mégis csak kénytelen lesz vásárolni néhány esőkabátot.
Tiki, Niki és Viki Robben, van der Vaart és Sneijder: A szimpatikus holland triót Perez elnök – valamilyen kombinációban - várhatóan roncsáron számítja majd be egy öszkerékhajtásos, alig használt Riberyért. Robbennek mondjuk akár adhatna is még némi esélyt (hiszen erről híres), a másik két rongylábú viszont könnyedén Münchenben köthet ki és – akárhogy kapálóznak ellenük a helyi bőrgatyás kollégák – nem is járnának rosszul velük a bajorok. Ha ez az ügylet mégsem jönne létre, valószínűleg csak erősen nyomott áron tudnak megszabadulni tőlük. Esetleg bejelentkezik értük a Man City (illusztrációnk készítésekor a három kis naiv lurkó még mit sem sejt Dagobert ördögi tervéről).
Utolsó kommentek