Nincsenek véletlenek: a legjobb csapat a bajnok, a legjobb csatár a gólkirály, és a nyáron úgy kifugázzák a Serie A-t, hogy csak lesünk szeptemberben. Ezek mind törvényszerűségek, nincs ellenük mit tenni, maximum szomorkodni lehet felettük, de mielőtt az utolsó – de leglényegesebb – pontba belemennénk, nézzük meg az utolsó fordulón keresztül, mi is történt a csapatokkal 2009-ben. A várakozásoknak megfelelően a Torino csatlakozott a Regginához és a Leccéhez, a Juventus megőrizte második helyét, de a Milan sem hagyta magát a BL-selejtezőig pofozni, így a dobogó, és tulajdonképpen az egész tabella pont úgy néz ki, ahogy ki kell néznie. Hajtás után szeptemberig utoljára, gyöngybetűkkel.

A Milan beletaposta a Franchi gyepébe a Fiorentinát, és ezzel biztos résztvevője a Bajnokok Ligája következő kiírásának – az már más kérdés, hogy milyen csapattal. Kaká távozása iszonyatosan nagyot sebez a Milanon, legalább akkorát, mint a kulcsembereiket sorra elveszítő csapatok Mutu utáni ácsingózása fog a Fiorentinán. Pedig elég komplettnek tűnik a firenzei csapat, nem véletlenül tapsolták meg a 0-2 után is őket a szurkolóik, és ha Mutu egészséges, még erősebbek. A Milan ellenben – mindegy, hogy a Chelsea, vagy a Real Madrid viszi el Kakát – vastag lesz, mint a mamutszar, de az anyagi gondokkal küzdő csapat könnyen lehet, hogy nem dorbézolja el a brazilért kapott zsugát holmi játékosokra. Legrosszabb esetben majd bemondják, hogy Ronaldinho megoldja, és meg sem próbálnak venni valakit a helyére (pedig lehetett olyanokat is hallani, hogy visszacsábítják a Bordeaux-ban szárnyaló Gourcuff-öt - aki egyébként hülye lenne). A tavalyi Milanhoz képest feltétlenül előrelépett a csapat, az utolsó meccsen beszállt egy pár percre Gattuso is, de ezt az évet Milánóban is igyekeznek majd elfelejteni minél hamarabb.

Az utóbbi heteket már ünnepi hangulatban letudó Inter az Atalanta ellen (4-3) sem szakította szét magát, és nem is nyerte volna meg a meccset, ha Ibrahimovicot nem motiválja masszív pénzösszeggel csapata, hogy szerezzen gólkirályi címet. A svéd kettőt vágott (a második olyan látványosra sikeredett, hogy még belőle is kitört a futballistaöröm, és ezúttal eltekintett a Térdre, és szeress! – től.), így megelőzte Di Vaiót, és a szintén duplázó Diego Militót, akit pont az ő helyére visz az Inter. Ibra a koronával a fején gyakorlatilag kijelentette, hogy távozik („Már mindent megnyertem Olaszországban”), és nem is lehet rá mérges senki, hogy így tesz, mert tényleg kihozott mindent a Serie A-ból, ami benne volt. Az Atalantához kapcsolódó kérdés, hogy Floccarit is elszipkázza-e az Inter Milito mellé, de hogy gyengül a csapat, az egészen biztos. És még arról nem is beszéltünk, hogy Maicont a Real Madrid masszírozza, a szénné égett spanyoloknál idén állítólag 250 millió euróból épül fel az új csapat, ebbe simán belefér Maicon.

A Juventus lesimázta a Laziót (2-0), és ha el akarnánk adni az újságot, azt írnánk, Ferrara alatt még gólt sem kaptak, de az elszánt mészárosból kravátlis fizikatanárrá szelidülő Ciro 100 százalékos mérlege sem lesz elég, hogy ott tartsa a kispadon. Conte már biztosan nem (hála az égnek, már bocs), mert hosszabbított a Barival, a többiekkel pedig egyelőre nem foglalkoznánk, majd látjuk úgyis. A két európai kupaszereplő zord szezont tudhat maga mögött, bár tkp mindketten elérték céljukat azzal, hogy a BL-ben, illetve az EL-ben indulhatnak. Az idáig vezető út azonban inkább emlékeztetett egy meredek hegyoldalban kecskék által kitaposott csapásra, mindketten inkább kellemetlen perceket szereztek szurkolóiknak, az örömködésre a végeredményt kivéve egyiküknek sincs sok oka. A Lazio egyben van, a keretben van egy csomó jó játékos, akikből simán kifuthat egy olyan szezon, amilyennek az idei indult, ezzel szemben a Juventusnál a fél keret alkalmatlan, a másik fele meg vagy sérült volt, vagy az alkalmatlan felének köszönhetően nem jött ki belőle, ami benne volt. Ha Nedved visszamegy a Lazióhoz, úgy elbúcsúztatom, hogy attól koldul.

A Roma nem adott komoly esélyt a Torinónak (3-2), így a Cataniát lezúzó Bologna (3-1) kapaszkodott meg a Serie A-ban. A Romának szerencséje sem volt idén, de tettek is érte, hogy ne legyen nekik, ennek ellenére csak nagyon kevésen múlt, hogy nem ők lettek a legeredményesebb olasz csapat Európában. Nagy mozgás várható náluk is, ha nem találnak sürgősen valakit, aki pénzt tesz a csapatba, könnyen kipucolhatják az Olimpico öltözőjét. És van is mit vinni, a római kezdő nagyon sokra viheti, ha nincsenek sérülések, és olyan komoly átigazolási bakik, amiket idén bemutattak.
A Genoánál komoly tervek vannak, a Leccét igen randán elintegető (4-1) genovaiak megválnak ugyan legjobb gólvágójuktól (ez az egyetlen könnyes búcsú idén, a többibe vegyülnek fals felhangok is), de igyekeznek pótolni is az Interrel egy utolsó nagy kalandba belevágó Diegó Militót. Ha csak a fele érkezik azoknak a játékosoknak, akikről hallani, a Genoa akár az idei évét is felülmúlhatja jövőre. És ez jó, mert az idei nagyon szép volt.
Szépen vetett véget viszontagságos szezonjának az Udinese is – ezzel párhuzamosan nagyon csúnyára sikerült a Cagliari búcsúja (2-6) – de mindkét csapat a táblázat barátságosabb végén zárt. A szárdok nem hullámoztak olyan veszettül, mint az udineiek, ők gyalázatos kezdés után nagyon komoly szárnyalásba kezdtek, az Udinese viszont az elejét és a végét jól csinálta ugyan, de a közepébe beleesett egy 9 meccses nyeretlen sorozat. Csak képzeljük el, anélkül hol tartanának.

A Palermo jobb szezont produkált, mint a Sampdoria (2-2), és várhatóan ugyanott töltik a következő évet is, mint az ideit. Illetve nem, mert Zamparini újra korbáccsal fogja hajtani az övéit (hullanak majd a fejek is várhatóan), hogy egyszer végre odaérjenek, ahova a futóbolond edző szerint tartoznak. A Samp pedig akár bajban is lehet, mert Cassano nem marad ott, ahol Del Neri az edző, Pazzini pedig magában nagyon kevés. Az már érdekesebb kérdés, hogy a háborodott zsenit ki vállalja be.
A Napoli sima győzelme a Chievo felett papírforma (3-0), de nevezhetjük komoly meglepetésnek is, ha a két csapat tavaszát végignézzük. A nápolyiak hitvány teljesítményére nincs mentség, ráadásul kevés jó játékosuk közül egy visszavonul, egy pedig szinte biztosan távozik. A Chievo ellenben csodatavasszal harcolta ki a bent maradást, jár a kalaplengetés Verona sárga csacsijainak.
A Regginát visszavárjuk, a Siena pedig hiába harcolja ki már a tavasz elején minden évben a bennmaradást, a folyamatosan anyagi gondokkal küzdő kiscsapat feje fölött folyamatosan ott lebeg a pallos (tavaly pontlevonással indítottak). A vége 1-1, az az eredmény, ami a calabriaiak végét okozta.