Arsene Wenger rendszerével együtt megbukott. Nem azért, mert csapata kiesett a szinte tökéletesen játszó Man United ellen, vagy mert csak egy tizenegyesgólra futotta ellenük az Emirates-ben. Azért zsákutca ez az egész koncepció - ha van egyáltalán koncepció - mert egy küzdésre, brusztolásra alkalmatlan csapatot gyúrt össze, méghozzá az angol élvonal mezőnyének kellős közepébe. Azt, hogy Carráék négy gólt rúgattak Arsavinnal, nem igazán neveznénk küzdeni tudásnak. A küzdeni tudás akkor kezdődik, amikor hazai pályán korán vezetést szerez az ellenfél, és bizony rájuk kell rontani, ha másért nem, legalább a tekintélyünkért.

Ez az Arsenal viszont nem rontott senkire, nem hogy a továbbjutás kiharcolására, de még egy jó meccsre sem volt semmi esélyük. Köszönhetően annak, hogy a MU szar góljai sosem fogynak el, negyed óra után gyakorlatilag már nem is volt mit néznünk. De ez kisebbik részben Ferguson brigádjának sara, itt főleg arról van szó, hogy az Ágyúsoknak fogalmuk sem volt arról, hogy most akkor hogyan tovább.

Kérdezhetnénk magunktól, hogy ez most akkor az Arsenal Ladies volt? Nem, de az európai élvonal csapatai közül az Ágyúsok azok, akiknél a női és a férfi csapat elsődleges nemi jellege a legközelebb áll egymáshoz. Habitang kolléga kiváló meglátása szerint az Arsenalnak nincs igazi kapitánya, ellenben a jelenlegi TOP3 csapataival, amelyek tele vannak vezéregyéniségekkel, húzóemberekkel és számolatlanul sorakoznak keretükben a különböző nemzeti tizenegyek vezérei. Fabregas pedig vállalja, hogy ő aztán nem mer beszólni az öregebb játékosoknak (mondjuk én is kiröhögném), de rajta kívül sincs senki, aki magával tudná rántani a többieket, korbáccsal a kézben hajtaná őket előre, mondjuk amikor éppen négy gólt kéne rúgni otthon.

És ha már nincs a keretben igazi vezér, akkor az edzőnek kéne olyannak lennie, aki gyilkológépeket csinál ezekből a kisfiúkból. De Wenger nem ilyen, ő táblára lerajzol, DVD-projektor, előadás, szeminárium. Pedig itt nem ez kéne, hanem az, hogy félhüvelyk távolságból fröcsögve ordítsa Gibbs arcába Tálcán kérem annak a portugál majomnak a fejét, Kisköcsög! Wenger viszont nem ilyen edző. Wenger egy kiváló utánpótlás-szakember. Maga jelentette ki, hogy pályafutásának már egy olyan szakaszában jár, ahol nem számítanak a trófeák. De tényleg, akkor miért nem az ificsapatot edzi? A szurkolóknak ugyanis a trófeák számítanak, és csak egy ideig lehet őket megetetni ezzel az új csapatot  építünk meg zsogabonító szöveggel, mert most már úgy néz ki a dolog, hogy igen csak lefelé épül ez a társaság. Persze egy halál alibi ágon el lehet jutni a BL-elődöntőjéig, mert ott járt már súlytalan csapat rajtuk kívül is az utóbbi években, de hogy nyerni semmit nem fognak ezzel a kerettel, az elég valószínűnek tűnik.

A legnagyobb probléma az, hogy nem látható világos koncepció. Az egy dolog, hogy fiatalokkal és olcsó afrikai importjátékosokkal rakjuk tele keretünket, de ha ilyen tili-toli focira vállalkozunk a Premier League-ben (és nem Vieirával meg Petit-vel aprítjuk az ellenfeleket), akkor nem ártana 20 tökéletesen passzoló és helyezkedő labdarúgót összeválogatni, itt viszont nem egy feltűnően ügyetlen és súlytalan emberkét sikerült szerződtetnie az orrhangú csigazabálónak, akik mindössze egyetlen alamizsnagólra képesek a BL elődöntőjében.

Rossetti egyébként nem (csak) ezzel a döntésével, de bebízonyította, hogy ő is az értékelhetetlen bírók egyre nagyobb táborát gyarapítja. Azért az elég húzós, amikor valaki egy szabályos szerelésért (összesítésben) 4-0-nál becummant egy tizenegyes/kiállítás kombót, és ezért nem játszhat a BL-döntőn. A sporik itt nem követtek el mérkőzés végeredményét befolyásoló hibát, és ezért (sajnos) nem is vár rájuk eltiltás, de az lenne a minimum, hogy Fletchert ne tiltsák el, mert az mekkora szopás lenne már...

A Manchestert lehetne dícsérni, mert nagyon jól játszottak, de igazából nem nevezhető erődemonstrációnak ez a győzelem, szerintünk ugyanis meg se kellett izzadniuk. Persze könnyű úgy indulni egy mérkőzésnek, hogy bemákolunk két gólt, és a hazai csapatnak már négyet kell rúgnia, de a harmadik dugó előtt végigjátszott edzésgyakorlat jelezte, hogy igazából annyit rúghattak volna ennek a védelemnek, amennyit csak akarnak.

Persze Wenger nyilván egy bekotort gólra és tizenegyesekre meg biztos védekezésre alapozott, más ötletünk nincs arra, hogy miért nem volt fogalma csapatának arról, hogy támadásvezetés meg lövés. Azt viszont tudhatta volna, hogy SAF csapata ellen nem nagyon érdemes ilyesmivel próbálkozni. Lehet, hogy tudta is, de fiai ennyire képesek.

Sajnáljuk a londoniak szurkolóit, hiszen ahogyan most állnak a dolgok, jó pár évig még egy ilyen színtelen-szagtalan csapatot kell nézniük, aztán majd a gyerekek felnőnek és szétverik a világot öntudatra ébred a klubvezetés, és lecseréli a francia vénasszonyt David Moyes-ra...

A világ (egyik) legjobb csapata minden esetre ott van a döntőben.