Spanyol fociról vagy jót, vagy semmit jelszóval vágunk bele a következő bajnoki összefoglalóba. Sőt rögtön kettőbe is, hiszen néha kénytelenek vagyunk a hétközi eseményekre visszapillantva elemezni az eredményeket. Már azért is, mert különben lemaradnánk a Sevilla felnégyeléséről, Gomez játékvezető pamplonai ámokfutásáról, Guti minket fricskázó szabadrúgásáról vagy Pepe és áldozata szerencsétlenre sikeredett rúgásáról. A portugál Casquerot, a rutinos spanyol meg a büntetőt rúgta nagyon emlékezetesen. Az egyiket a szövetség torolta meg, a másikat Higuaín, az közös bennük, hogy végül mindketten nevetség tárgyai lettek. Ha az eredményeket nézzük nem is annyira rossz a spanyol bajnokság, igaz néhány tapasztaltabb edző elkelne, mert manapság már minden B csapattól egyenes út vezet az első osztályú kispadig és azért be kell látnunk, hogy nem mindenki kapásból olyan zseniális, mint Guardiola. S ezen az sem változtat, ha az előny már nem is olyan meggyőző, mint az évad során szinte bármikor. Állítólag a bajnokságról döntő mérkőzés következik, amelyen a tartalékos Real Madrid próbál harcolni a szélmalom ellen. Vagy legalábbis a három lőtt gólért. Tovább után részletek.

Már egy dologból is látszik, hogy Guardiola nagyobb edző, mint Rijkaard valaha is lesz. A holland stratéga számtalan alkalommal becserélte az izlandi támadóját a középpályára, de ez a változtatás még elvétve sem hozott eredményt, míg a hozzá képest is fiatal utód egyszer nyúl a bankrendszeréről és gejzírjeiről híres sziget legismertebb labdarúgójához és az rögtön kamatozik. A Valencia elleni pontmentés a bajnoki verseny eddigi legfontosobb momentuma lehet. Nem ment a játék olyan jól, mint a Sevilla kivégzésekor, mert a hazaiak védelme bátran lépett oda és vette el a területet a támadójátékosoktól. David Silva minden fizikai törvényre rácáfolva ütközött és brusztolt a középpályán, Pablo Hernandez végre produkálta azt, amiért bátran a bambatekintetű Joaquin elé helyezhetjük a rangsorban. De a legfontosabb mégis az, hogy Unai Emery lassan kezd arra az edzőre emlékeztetni, aki visszavezetheti a Valenciát a helyes útra. Amennyiben egy bronzérem illethető a helyes út kifejezéssel. Más a helyzet a Barcelona esetében, hiszen a rengeteg találat és a szinte hibátlan teljesítmény ellenére az előnyük folyamatosan fogyatkozik és talán a legkellemetlenebb időszakban, két Chelsea elleni mérkőzés között kell bebizonyítaniuk, hogy bajnoki győzelmük megérdemeltségéhez semmi kétség nem férhet. Szó se róla, hogy szinte mindhárom találkozón ők az esélyesebbek. Elvégre, aki olyan könnyedséggel kapja szét az ellenfeleit, mit a katalánok az nem félhet az ördögtől sem. Nemhogy egy félállású hollandtól. Ahogy egy harmadik németalföldi szakember említette: különben sem hihetjük azt, hogy a Getafe vagy Bayern másodosztályú amatőrök gyülekezete lenne, csak a Barcelona ellen tűntek annak. (Valencia – Barcelona 2-2) S lőn! A Getafe nem amatőrök gyülekezete, csak éppen a büntetőt rúgják úgy, ahogy alsóbb osztályban sem nagyon kellene. Ezen kívül már csak az ellenfél támadóit tátott szájjal figyelő védekezésen kellene egy kicsit javítani a tökéletes boldogsághoz. Mert így aztán nincs az a gyenge formában játszó Villarreal vagy Real Madrid, amelyik ne verné el Victor Munoz volt fiait. Főleg, ha olyan rutinos edző ül az ellen kispadján, mint Pellegrini, aki addig keverte a kártyákat, míg a jelenleg optimálisnak gondolt nyolcvanas korosztályt alig páran képviselték csak csapatában. Győzelmet persze nem kell magyarázni, valamint elemezni sem érdemes, így tekintetünket a kiscsapat kiesési esélyei felé fordítjuk. A Getafe megúszhatja, ha Numanciát és az Osasunát legyőzi hazai pályán. Ezek lennének azok a mérkőzések, amelyekre koncentrálniuk kellene, mert ugyanannyi pontot lehet rajtuk szerezni, mint egy estleges Real Madrid elleni győzelemmel. Mondjuk a címvédővel játszott mérkőzés kapcsán főképpen Pepéről és az ő értehetetlen és céltalan cselekedetéről fogunk beszélni, s például nem arról, hogy Higuaín és Guti mekkora gólt ragasztott a léc alá. (Getafe – Villarreal 1-2)

Az argentin lassan a csapat ügyeletes megmentőjévé válik. Pontosabban vannak mérkőzések, amikor könnyedén átfut a védelmen, kapura lő és gól is lesz belőle. Ilyenkor a csapattársak őt ölelgetik, aminél biztos nincs kellemesebb érzés, mert néha az egyértelmű passz helyett is a lövést preferálja. Pedig ölelgetés járhat azért is, ha olyan jól centerezik, mint Metzelder vagy Miguel Torres. A két védő, akik nehezen tudták  felvenni a mérkőzés ritmusát, később gólpasszokkal tették jóvá, hogy Renato közülük fejelhette a vezetőgólt. A hazaiak számára kiábrándító lehetett az elmúlt hét, mert mindkét előttük álló csapattól kaptak egy sima négyest. A Barcelona elleni még védhető is, hiszen a katalánok nem zavarodtak meg Jesus Navas baloldali játékától vagy Koné váratlan szerepeltetésétől. A hétvégi mérkőzés már sokkal kellemetlenebb, hiszen itt egyértelműen a győzelem volt a cél, de a csapat a kezdeti lendülettel együtt az esélyt is elveszítette a pontszerzésre. Először még csak a sárga laptól látványosan megkímélt Higuaín lövöldözgetett, majd a vendégek védelme egy igazán tetszetős támadás végén tálalt a csapatkapitány elé. Minden váratlan játékhelyzet gólt eredményezett, tehát a jövőben arra kellene törekednie a címvédőnek, hogy ne csak Miguel Torres, Palop és Metzelder okozzon meglepetést az ellenfél kapuja előtt. (Sevilla - Real Madrid 2-4)

Paloppal szemben igazságtalan lenne, ha nem említenénk meg valenciai kollégája szerepét is a mindent eldöntő gólban. César gyakorlatilag az egyetlen olyan helyre ütötte a labdát, ahova nem kellett volna. De hogy egyértelműen a kapusok hétvégéjéről beszélhessünk, nem feledhetjük Aranzubia málagai bakiját, amely során visszavette a kezéből kieső labdát. Luque meg is büntette korábbi klubját a vétségért, de a kapuvédő egy tizenegyes hárításával feledtette hibáját. A rangadó igazságos döntetlennel ért végett a két UEFA kupáért hajtó gárda között. Jelenleg a Málaga áll közelebb az áhított célhoz, és a Villarreal sorsolására pillantva egészen könnyen elképzelhető, hogy újoncként egyből sikerül a kupás helyre érniük. (Málaga – Deportivo 1-1)  A játékrendszereket és az eredményt tekintve is az előzőhöz hasonlót produkált a Valladolid és az - előző fordulóban éppen a Málaga ellen megtizedelt -  Osasuna. A csapatok tabellán elfoglalt helye azt mondatná velünk, hogy a bennmaradáshoz optimális eredmény született, de a pamplonaiak helyzete akár még bonyolódhat is, amennyiben a Clásicon hazai győzelem születik, hiszen ki akarna az egy pont távolságra lévő bajnokaspiránsokkal játszani az utolsó körökben. Ráadásul a közvetlen rivális Getafe és Recreativo, valamint a Sevilla vezeti fel Vadóczékat a hajrára. Akármi megtörténhet. Különösen akkor, ha a Numancia feladja a harcot és szinte minden konkurenst megajándékozza három ponttal. Na meg a Valladolidot, amely ilyen módon biztosan bennmaradhatna, bár ők már egy ideje inkább azzal foglalkoznak, hogy mennyiért adják el a lassan a húszat is betöltő Sergio Asenjot. (Valladolid – Osasuna 0-0) A Mallorcán is hasonló elfoglaltságot kereshetnek az év hátralévő részére, mert összejött a bűvös negyvenkét pont, ami ugyan a Zaragozának nem volt elég tavaly, de akkor még a Real Madrid, Barcelona, Levante és Murcia négyes sokkal több pontot ajándékozott a kiesés elleni harcban érdekelt feleknek. Eladnivaló elvileg nincs, bár ki tudja?  Bízzunk benne, hogy nem szeretnének egy mostaninál izgalmasabb évet mondjuk Arango nélkül. Egyébként, ha az venezuelai mellett kellene még érveket mondani a szigetlakók idei bennmaradására, a mostani mérkőzést biztosan említenénk. Egyszerűen így stílusos. Mint ahogyan a Recre kiesése is az lenne. Már így is egy évvel tovább bírták az élvonalban, mint illett volna. (Recreativo – Mallorca 2-4) Ha már stílusnál tartunk, akkor azért az Espanyol sem panaszkodhat, hiszen ők aztán tényleg a gödör aljáról mászta elő és a már annyira belejöttek, hogy a Valencia és az Atlético is felkötheti a fehérneműt a következő fordulókban. Tamudo és de la Pena még pihenhetett is egy keveset, annyira egyértelműen meg volt fogva az impotens labdatartásra összpontosító Betis. Fáj azt mondani, de könnyen előfordulhat, hogy Oliveira és Sergio Garcia két egymást követő évben kiesik az első osztályból. Emberi számítások szerint, nagyon komoly Almería-Betis andalúz rangadóra és Betis - Valladolid mérkőzésre van kilátás. (Espanyol – Betis 2-0)

Az Almería majd játszik még az Espanyollal is, de meglepő lenne, ha addigra nem válna biztossá a bennmaradás számukra. Ehhez az kellene, hogy Negredo ne lépjen pályára egyszer sem. A mostani mérkőzésen ismét bebizonyította, hogy megkerülhetetlen szerepe van csapata eredményességében. Ez már akkor is rendben lenne, ha pusztán a gólok felét ő maga szerezné, de ha megszámolnánk, hogy a maradékot hány százalékban készíti elő, azonnal elképzelhetetlennek tűnik, hogy sokáig rontsa a levegőt Andalúziában. Nem is fogja, s bár ez az idény nem lesz olyan szép, mint a tavalyi, így sem panaszkodhatnak majd Hugo Sanchez csapatára. A Numancia ellenben minden tekintetben szégyellheti magát. Magabiztos feljutóként, a Barcelona legyőzésével indította a szezont, amelynek végére Negredo szerzett labdája tett pontot. Szinte biztos, hogy innen nincs visszaút. (Almería – Numancia 2-1) Gonzalez Vasquez számára se nagyon lehetne, de Spanyolország nagyon deviáns, ha játékvezetésről van szó. Csak arra tudunk gondolni, hogy Clos Gómezt megdicsérték ironikusan az Osasuna meccs öt kiállítása miatt, ez szerencsétlen, meg komolyra vette a figurát. Erre kiosztott hat pirosat és tizenhét sárgát. A bátrabbak összeszámolhatják, hogy ez legalább hány játékost jelent, mi csak azt tudnánk említeni, hogy a sportértéket jelentősen csökkenti, ha a szabálytalanságok több mint fele után előkerül valamilyen lap. (Athletic – Racing 2-1) A Málaga szárnyalása és a Numancia elhasalása közé kell helyeznünk a Sporting teljesítményét. Bármilyen fájó is, de hetvenkét kapott góllal nem szabadna bennmaradni senkinek. Főleg, hogy ez még nem is a vége. Mint ahogyan az Atlético számára is tartogathat még némi meglepetést az év vége. Négypontnyira a BL-től és mindössze egyre a maximum Intertotóra (ha van még olyan) feljogosító hetedik helytől szinte bármi bekövetkezhet. Optimistaként azt kell mondanunk, hogy a Porto készülődhet a visszavágóra, hiszen a fővárosiak simán levernek mindenkit és a Valencia ellen eldöntik, hogy kié legyen a bronzérem. De mi van, ha nem sikerül? Marad a hatodik hely. (Atlético – Sporting 3-1)