Öt meccsel a bajnokság vége előtt kirúgták Klinsmannt – na, ennek súlyos üzenete van. A klub teljesen inkompetensnek nyilvánította az utolsó német csatárt, akivel még a legalapvetőbb célok elérését sem látják biztosítottnak. Mindenki tudta, hogy Jürgen és Jogi Löw közül utóbbinak nagyobb szerepe volt a német válogatott sikereiben, azt viszont nem lehetett pontosan tudni, mennyivel. Most már tudjuk. Amikor Münchenbe került, azt várták tőle, hogy mind eredményekben, mind játékban felülmúlja Ottmar Hitzfeld csapatát. Egyik elvárásnak sem tudott megfelelni, a szezonban igazából csak akkor irányult Münchenre a figyelem, ha éppen belenéztek egy-egy parasztlengőbe.

Igaz, Klinsinek mostohább körülmények jutottak. Hitzfeld egy sikeréhes, becsvágyó, hetven millió euróból felduzzasztott keretet kapott egy ultra motivált Ribéry-vel, aki egész Európának készült megmutatni tehetségét. A mostani keretnek nem az volt a dolga, hogy egy komoly pofonból felállva azonnal visszavegye a domináns hím pozícióját. Ez a keret már bizonyított, a kupa és a bajnokság elhódításával Toni és Ribéry egy év alatt mindent megnyert a klubbal, amit a realitások engedélyeznek, a keret nagyobbik részének meg ez a plafon. Az egység megtört, az elérhető célok nem jelentettek kellő motivációt a csapatnak, edző és vezetés között generációs ellentétek feszültek.  

Klinsinek egy jó széria is alig jutott a bajnokságban. A BL szereplés bizonyítja, hogy egy-egy olyan meccsre, amin kiemelt szerep jut a lelki tényezőknek, Klinsmann kiválóan fel tudja készíteni csapatát, de ennél komolyabb feladatot képességei nem tesznek lehetővé, legalábbis nem egy Bayern szintű klubnál. A tények mindenesetre ezt mutatják. Az első naptól csak kereste csapatát, variálta a játékrendszereket, hajmeresztő igazolásokat ütött nyélbe (Kroos, Donovan, Jansen, Oddo), felfoghatatlan logika alapján cserélt, a Bayern legyengült immunrendszere pedig már nem bírta ki a sérüléseket, bírói tévedéseket és az egyre nagyobb súllyal jelentkező nyomást.

Márpedig ehhez Münchenben nincsenek hozzászokva, az uralkodó leselejtezte a padavant. 

Klinsmann szellemisége, lendülete akár jót is tehetett volna a klubnak, mely kétség kívül megújulásra szorul. A Bundesliga csapatai vezetőségi szinten is törekszenek a fiatalításra, a folyamatnak pedig a válogatott a kirakata. Erről a hullámról a Bayern egyszerűen lemaradt.

Stratégiailag ugyan jó döntést hozott mind a hetven milliós költéssel, mind Klinsmann leigazolásával, de a kivitelezésbe hiba csúszott. A csapatban hemzsegnek a hiányposztok, borzalmas az összetétel, Donovan diplomáciai látogatása szakmailag igazolhatatlan, még Makaay reaktiválása is nagyobb ötlet lett volna.

A kialakult helyzetben egységes a felelősség, a Bayern vezérkara felett pont annyival járt el az idő, mint a Bundesliga felett, Klinsi sem tanult az elkövetett hibákból és a játékosok is beletörölték olykor lábukat a klubba.

Nem aggódom értük, meg fogják oldani, a mostani krízis csak egy porszem a klub történetében.

Van egy jelenet, ami nagyon megmaradt bennem a szezonból. Bayern München – Wolfsburg drámai feltámadás után négy-kettő, mindenki ünnepel, hejj, hát mégis szép az élet, Klinsi legyőzi Felix Magath-ot, Rummenigge mellkasa atyai büszkeségtől duzzad. A lefújás pillanatában  felszabadultan ünnepelni kezdő hatvanezer müncheni között azonban akad egy arc, aki szabotálja az össznépi fiesztát. Uli Hoenessnek ünneplés előtt, helyett (?) az az első dolga, hogy besétáljon a pályára, és a helyére taposson egy kifordult gyeptéglát. Egy egész élet, de legalábbis harminc év menedzseri tapasztalata sűrűsödik egy mozdulatsorban. Minden meccs vége egy új meccs kezdete.

Klinsmann kirúgása önmagában nem túl érdekes, csak az időzítés volt a kérdés. Jupp Heynckes a szezon végéig vezetheti a csapatot, ami sem hosszú távú, sem különösebben jó ötletnek nem tűnik, hiszen két utolsó Bundesliga szerepvállalása (Schalke, Mönchengladbach) targikusra sikerült, de ez még mindig nem olyan fontos. A legérdekesebb kérdés az, kivel vágnak neki a következő szezonnak, hiszen ez a döntés a klub stratégiai terveit is tükrözni fogja. Német, vagy nem? Tapasztalt, vagy ambiciózus? Kockázat és megújulás, vagy maradnak a feudális viszonyok?

A klubot ismerve a stratégiai kérdések megoldását nem fogják idegenekre bízni. Hoeness maradása mellett be lehetne vállalni egy fiatalabb edzőt, egy Babbelt, Kloppot, de Klinsi példája elrettentő lehet. Viszont ebben a változatban legalább benne van a kiugró siker lehetősége, mert egy őskövület megint csak elodázná a problémákat.

Persze menedzseri szinten is lehet váltani, Ziege, Bierhoff, vagy még inkább Oliver Kahn számára nem lenne hülyeség feladatot találni, és bár a helyzetet nem ők fogják megoldani, indulásnak megteszi.

Összességében Löw megdumálása lehet a legjobb megoldás. Német is, fiatal is, már bizonyított, van tekintélye. Kérdés, hogy maga az érintett, és a német szövetség vajon mit szólna ehhez. Jobb ötletünk egyelőre nincs, még ha Bernd Schuster elérhető is.