A rangadónak induló edzőmeccsen a Juventus felkoncolta a Romát, de közben ugyanígy tett az Inter is a Regginával, úgyhogy a kettőjük között feszülő hét pont érintetlenül maradt. A Milan elborzasztó teljesítménnyel csak a mázlinak és a bírónak köszönhette, hogy nem kapott ki a hasonlóan rosszul játszó Napolitól, egyre inkább úgy tűnik, hogy Ancelottiék valóban bőven megelégszenek a harmadik hellyel. Egy fej a porban, Novellinónak nem tudták megbocsátani, hogy idén is a szakadék peremére kormányozta a torinói szerelvényt, levegőhöz jutott viszont a lassan újra a Milant szorongató Genoa, és tovább folytatódik a Chievo tavaszi hadjárata. Rövidke összefoglaló hajtás után.

Sem a Roma, sem a Juventus szurkolóinak nincs az ég adta világon semmi oka végletes érzelmi kitörést produkálni, ez a meccs nagyjából annyira volt mérvadó bármelyik csapat szempontjából, mint amikor bélakirály gatyaféken érkezve a manchesteri kapuba sodorta. A Juventus helyzete annyival azért kényelmesebb, hogy a szezon egyik rangadóját idegenben nyerte meg (azt kell megverni, aki ott van), de a Roma szurkolóinak sem kell összecsinálniuk magukat, a minimális cél abszolút elérhető. Még egy megjegyzés kívánkozik ide: Del Pieróba nem idén szerettünk bele, de ahogy idén a pályán viselkedik, az nem szimpatikus különösebben. (Roma-Juventus 1-4)

Atyavilág, micsoda elképesztően rossz meccs volt a Napoli-Milan! Az ember készül, hogy a kikockázza az Elemi ösztön kihallgatós jelenetét, erre egy alsókategóriás, keletnémet tutti-fruttit nyomnak le a torkán márványsajtos combú dzsungelbubusokkal. Az első félidőben inkább a Napoli miatt volt iszonyatos (érdekes, hogy ekkor esett a meccs egyetlen, végül érvénytelennek minősített, ámde valójában szabályos gólja), a második a Milan miatt, bár ebben benne van az is, hogy Hamsik gólját nem adták meg. Egy hátrányban levő Milan biztosan próbált volna többet tenni, mint az a színtelen, szagtalan csapat, amelyik csepelmezben nyomozta a labdát. Ez volt az a meccs, amiért nemhogy egy pontot nem adnánk senkinek, de levonnánk kettőt, és egy büdös nagy pofonnal a sarokba zavarnánk az összes résztvevőt – a bíróval egyetemben. (Napoli-Milan 0-0)

Az Inter meccsét pontosan 8 percig volt érdemes nézni, az izgalmak ezután arra korlátozódtak, hogy sikerül-e Ibrahimovicsnak a bordái közé érkező passzt beollózni, a Reggina semmilyen szinten nem volt ellenfél. A lehetetlen mozdulat végül nem jött össze a svédnek, aki azért így is egy zseniális góllal zárta az estét, de azt már csak azok látták, akiket érdekelt az a meglehetősen egyoldalú tusakodás. Helyette másnap már mindenki Mourinhóra figyelt, aki ordasmód leoltotta az olasz edzői kart, komolyan, néha olyan érzése van az embernek, hogy már csak a keménykalap meg a krumpliorr hiányzik. A szünet után már egy nehezebb falat következik, a tavaly oda-vissza pontot rabló Udinese idegenben ugyanis már nehéz meccsnek számít a hátralevők között. (Inter-Reggina 3-0)

Novellinót nem mentette meg a csapata, a Samp kegyetlen mészárlást rendezett Torinóban, ezzel kivéreztetve szegény mestert. Az a helyzet, hogy babonára gyanakszunk, ugyanis tavaly pont ugyanezt történt: a jó Walter a kiesés szélére vezényelte a csapatot, aztán kivágták, De Biasi benntartotta őket, majd újra jött Novellino. Most is elég kilátástalan a helyzet, a megmentő szerepét ezúttal Camolesére bízzák, aki a Livorno padját hagyja ott a komoly kihívást elfogadva. (Torino-Sampdoria 1-3)
A Bologna nem játszott rosszul, mégis a Cagliari szerezte a meccs egyetlen gólját, méghozzá Acquafresca révén, aki januárban lőtt utoljára gólt, most meg ugye mindjárt április van. A szardíniaiak ezzel egy döcögős időszak végére tettek pontot, beelőzték a Palermót, és már a farkasok ülepét mérlegelik. (Bologna-Cagliari 0-1)
Ayroldi sporttársnak nem Di Natale-mezes bólogató kutya van a Seicentója hátsó ablakában, ezt abból gondoljuk, hogy emberül megverette az Udinesét Genovában. A Genoának egyébként nem lenne nagy szüksége a bíró segítségére, de ez egy olyan meccs volt, amikor nem jött rosszul, hogy büntető helyett ők vezethettek gólt érő kontrát, majd a kapu felé egyedül vágtató Floro Florest állította meg a bíró, hogy szabadrúgást adhasson neki (hátrányszabály). Sanchez kiállítása már meg sem kottyant a vereségbe nehezen beletörődő udineieknek, viszont legalább Milito is gólt rúghatott így a végén. (Genoa-Udinese 2-0)

Felipe Melo csak sárgát kapott, Del Grosso lefejeléséért, így nincs benne az összefoglalókban a jelenet, pedig be lehetett volna linkelni a köcsögválogatottas posztba. A Fiorentina egyébként nagy nehezen megverte a Sienát (tényleg nagy nehezen), és most lefogadjuk, hogy nem lesz ebből BL idén. A meccset hagyjuk is, itt van helyette Tanult Kollégánk palléros bejegyzése a témában. (Fiorentina-Siena 1-0)
A Lecce a kutya szájából hozott vissza egy pontot az Atalanta ellen, megint dupláztak mindkét csapatban – most Caserta itt, Padoin ott – előbbi lövése a 90. percben ért bergamói kezet, Celi pedig kedves mosollyal visszacsúsztatta az Utolsó Szalmaszálat a Lecce kezébe. Szerintünk megvan a három kieső. (Lecce-Atalanta 2-2)

Cassani korai kiállításából a lehető legtöbbet hozta ki a Chievo, és még az első félidőben begyötörve egy gólt leverte a Palermót. A veronaiak ezzel már egy bolognányira vannak a kieséstől, a legjobb alászállótól meg egyenesen hat pontra, lassan lehet kezdeni a pezsgőhűtést. (Chievo-Palermo 1-0)
A Catania megverte a Laziót, amely mégsem támad fel annyira, hogy három meccsen egymás után képes legyen ne a frászt hozni a szurkolóira. Most Pandev lett a rossz arc, miután büntetőből sem tudta kiegyenlíteni Paolucci gólját. Furcsa, de a Lazio nem tud annyira gyenge lenni, hogy végleg leszakítsa magát, még a Roma sincs tőlük vészesen messze. Mármint pontokban. (Catania-Lazio 1-0)