Atlétikában nem ismeretlen fogalom a nyulazás, vagyishogy egy külön erre a célra felbérelt egyed vezesse a mezőnyt a jobb eredmény érdekében – mondjuk az utolsó körig, mikor is kiáll. Ettől még maga a nyúl egy szabályosan nevezett versenyző egyébként, sőt kiváló atléta, aki világcsúcsot repesztve meg is nyerheti a versenyt. Nem mintha gyakran megtörténne, csak mondjuk. Tapad a Bayern, HSV, VW hármas, szakad viszont a Hoffenheim, Hajnalék pedig továbbra is nyomják a fogamzásgátlót. Tovább után Lehmann fröcsög, Hoeness tagad, Thomas Schaaf üzen, és helyet szorítottunk a KSC nekrológjának is.

Mindez természetesen a Herthára vonatkozik, miután makacsul tovább szorongatják 4 pontos előnyüket. Magunk részéről lapos null-nullal számoltunk, de Castrónak és a komplett Kúzen védelemnek más tervei voltak, Labbadiának meg konkrétan semmilyen. Ennyire lapos, kiábrándító, lelketlen játékot talán az egész szezonban nem láttunk, pedig belenéztünk pár péntek esti bódulatba. A Hertha bőven megérdemelte, hogy Voronin tökéről ismét bepattanjon egy győztes gól. Gyors kérdés: Renato Augusto vajon tényleg olyan jó, mint amekkora a hype (nem mi mondjuk), vagy tényleg olyan sekélyes, mint a felesleges biciklijei (mi mondjuk)?
(Hertha – Leverkusen 1-0)

Jason Donovan elköszönt, Poldi szemei előtt csak a Köln mez lebeg, Toni épp csak elkezdte az edzéseket, Ribéry szintúgy, Klose pedig nehéz lenne megmondani – 2hét – egy hónap – legalább hat hétre kidőlt (ezekkel a variánsokkal találkoztunk), sérült bokáját műteni kell. Sosába csakazértsem rúgunk bele egy ordasat, ne adj Isten még ettől táltosodna meg, szóval maradjunk annyiban, hogy a hétvégi játékával – no és persze a sérültek miatt – talán végre a kezdőbe szuszakolja magát, és nem biztos, hogy ezt a vetélytársak nagyon bánni fogják Ezen kívül a meccs nem érdemel több szót, mint ahogy a HSV sem – nagyon sima három pont mindkét oldalon. (Bochum – Bayern 0-3, Hamburg – Cottbus 2-0)

Ja, majd megfelejtkeztünk a betevő Hoeness nyilatkozatról, mely szerint szó nincs arról, hogy Hleb a klubhoz szerződne, éppen ezért mi sem feltételezzük, hogy a Barca éppen egy bal oldalon bevethető majdnem klasszist és egy kazal zsugát kínál Ribéryért. Nyitó tétnek nem rossz.

Igazán üdítő, az utolsó percig szórakoztató meccset játszottak Magathék, melyet ezúton is sietünk megköszönni a Schalkénak is – így tettek a vendégdrukkerek is, pedig mostanában nem túl rózsás a viszony.

Merjük feltételezni, hogy a szezon hátralévő meccsein az is kiderül, milyen edző is ez a Rutten fiú, amit elsősorban a játékosok szemében lobogó tűz nagyságán kívánunk lemérni. Ha azt akarják, hogy a tragikus év ellenére maradjon, még akár egy jó kis UEFA kupás helyet is össze lehet hozni, hiszen a sors kegyéből ez a kérdés is legalább annyira nyitott, mint a bajnokság. Ha mégsem ezt kívánja a kékek szervezete, akkor meg jöhet az ostoba, dilettáns, sapkátlan edző jól bevált kirúgása. (Wolfsburg – Schalke 4-3)

Ma reggel egy érdekes üzenet várt a mailboxomban anyád a kiégett vulkán, öcsi tárggyal. Ezzel gondolom azt akarta érzékeltetni a neve elhallgatását kérő feladó, hogy bár a Brémának már egyedül az UEFA és a jövő évi nemzetközi tagságot biztosító német kupa számít, azért a bajnokságra is vetnek egy pillantást olykor. Ez már csak abból a szempontból is üdvözítő, mert a Werder ütközik még a Herthával, a Bayernnel és a Hamburggal is, velük rögtön kétszer. Először a bajnokságban, aztán a német kupa elődöntőjében – remélhetőleg nem két lezsírozott vendéggyőzelmet kell majd látnunk, ami a Werdernek kupadöntőt, a HSV-nek meg zsírtól csöpögő három bajnoki pontot jelentene.

Kedvenc portásunk persze rögtön tudta, hol vesztették el a meccset. Khalid Boulahrouz fejpántjának lerángatása, majd Salihovic cipőjének szétdobálása után most Diegót szúrta ki magának, pontosabban azt, hogy az a szemét csaló húsz centivel közelebb tette le a labdát a szabadrúgásnál, amúgy is csak dobálja magát a hernyógörény, ebből is kitetszik hitvány mivolta – mondotta Lehmann, miközben az öltöző felé hömpölygött. (Werder – Stuttgart 4-0)

Orrriási bajban a KSC, öt meccs, nulla gól, nulla pont kombót szedtek be és a sorsolásuk is minimum vészterhes, az sem elképzelhetetlen, hogy rádupláznak az eddigi adagra - kiesésük elkerülhetetlennek látszik. Az alsó fertály hangadója újabban a Gladbach, Rhein derbi címszó alatt úgy megzuholták a Kölnt, ahogy azt egy az életéért küzdő csapattól elvárja az ember. Gyors kérdés: akkor vajon ki lesz a három kieső? (Karlsruher – Bielefeld 0-1, Köln – Mönchengladbach 2-4)
 
Azt bezzeg repeső szívvel néznénk végig, ahogy a Hannover füstölgő torzóját elnyeli az Abyss fekélyes létsíkjainak valamelyike. Jiri Stajner az utolsó pillanatban természetesen megkapaszkodik egy kiálló faágba. A Dortmundnak ez volt a tizenharmadik iksze a szezonban. Gondolkodunk, hogy ez akkor most jó, vagy rossz. Klopp egyik kedvencünkké lett az idők során, ennek a csapatnak most mindene megvan, ami Doll alatt hiányzott, és amitől folyamatosan prüszkölnünk kellett. Kivéve Mladen Petricet. Vele minden bizonnyal most ott lennének a Stuttgart környékén, és nekünk sem kellene újra a Bundásban érthetetlenül gyengén, ám mindenképp tízes számmal játszó Zidan felelősségét feszegetni. Valdez dupla olyan hasznos, ami – ha jobban belegondolunk – valahol hátborzongató teljesítményt mutat. (Hannover–Borussia Dortmund 4–4)
 
Azt hiszem, komolyan lefagyott a Hoffenheim weboldala, ebben az évben mindig ugyanazt a két hírt olvasom: nem szabad lehajtani a fejünket, illetve vissza kell találnunk a helyes keréknyomba. A teljes őszi szezonban két döntetlenjük volt, most az elmúlt öt meccsen négy. Ha ez nem Ibisevic, az egyszemélyes kivégzőosztag hiánya, akkor nem tudom mi – persze ezzel együtt kell élni és tulajdonképpen meg is teszik, hiszen vereségük is csak egy van. (Eintracht Frankfurt – Hoffenheim 1–1)