Ma kiesik egy esélyes, ez már egészen biztos. Meglepetés lenne, ha a tegnapi gólzáporhoz akár csak hasonló termést hozna a BL-nyolcaddöntők második játéknapja, bár ezúttal is lehet bízni a surranópályán érkező Porto-Atléti kettősben, és a Barcelona is kitömheti az első meccsen emberül helytálló Lyont. A forduló legnagyobb rangadóján már a két bevitt találat is gólzápornak számítana, ezek elosztásán nagyon sok múlik majd, hiszen az Interhez azért hozták oda Mourinhót, hogy végre Európában is mutasson valamit a csapat, ehhez viszont a címvédő ellen legalább egy sallert ki kellene osztaniuk idegenben. Előzetesen a Romáról gondoltuk azt, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is a legtovább viszik az olasz trikolórt, ehhez viszont elengedhetetlen lenne elkerülniük, hogy a valamelyest magára találó Arsenal gólt lőjön. Örvendj, Anglia, zokogj, Olaszország, streamelj, magyar.

A Manchester Unitednek tavaly nem került sokba, hogy a dudaorrú skót egy amszterdami kurtizán óvatosságával közelítette meg a párharcba kilógó belekkel fogó Barcelonát, az idegenbeli 0-0 után hazai pályán megrépázták a katalánokat, és bemasíroztak a döntőbe. Most egy körrel korábban ennél jóval komolyabb feladat vár rájuk, az Inter ugyanis az első meccsen pont annyit akart csak elérni, ami végül sikerült nekik, a szemforgató portugál arra gyúr, hogy sunyin kirúgja a sámlit az angolok alól az Old Traffordon. Ehhez elég lehet akár egyetlen gólt szerezniük, ennyi pedig bármikor, bárki ellen benne van az Interben, a szűk előny megvédése pedig olasz specialitás (tény, ennek megszerzése mostanában kevésbé), így nem árt óvatosan közelítenie a hazai mezőnyt a milánóiakhoz hasonló magabiztossággal aprító Unitednek. A másik jelentős angol-olasz párharcra tekintve hasonlóak az esélyek: teljes csapattal is erősebbnek tűnik egy hajszállal a zátony csapata, hát még úgy, hogy a taljánoknál több kulcsjátékos hiányozni fog. Igaz, az Inter legalább nem hátrányból kezd (illetve dehogynem), és a Sötét Oldal erejét egyetlen percre sem szabad lebecsülnie Fergusonnak, főleg azért nem, mert a másik kispadon sunyító portugálnak közel kétszer annyi esze van a játékhoz, mint neki. Az esélyek ennek ellenére közel sem kiegyenlítettek, a Manchesternek óriási blamázs lenne az, ami Internek világraszóló sikert jelentene, és ezt realizálni is fogják a csapatok. Csak az a kérdés, hogy a mostanában csak a legnagyobbakhoz mérhető Julio Cesar mennyi idő után adja meg magát – és persze az, hogy Ferguson visszarendeli-e csapatát a vezetés megszerzése után a Maginot-vonal mögé.

A Romát kezdettől fogva esélyesebbnek éreztük, mint a többi digót, és tartanánk is a véleményünket, ha közben nem dőlt volna ki néhány kulcsjátékos – miközben ugye az Arsenalba nem akármilyen formában tért vissza Eduardo, akinek ráadásul nincs is nehéz dolga, ha Bendtnert akarja feledtetni. Viszont a Roma még Totti nélkül is tud úgy játszani, hogy megverje az Arsenalt, a kérdés csak az, hogy a hiányzók nélkül is meg tudja-e tenni ezt, utána meg az, hogy a győzelem aránya elég lesz-e a továbbjutáshoz is. Mert hiába tudják már az ötödikesek is, hogy az olasz foci a védekezésre épül, azon meg lennénk lepve, ha kapott gól nélkül kihúzná a Roma. Az egyébként már eldőlt, hogy egyik csapat sem lesz bajnok hazájában, sőt, mostanra az is biztos, hogy a BL-helyekért is keményen meg kell küzdenie mindkettőjüknek, bár az olasz számára még áll az a motiváció is, hogy a döntőt az ő stadionjukban rendezik – úgyhogy nem kell sokat utazniuk, ha látni akarják, és jegyet is könnyebben tudnak majd szerezni rá.

A Lyon megtette, amit megtehetett: egy meccs erejéig útját állta, sőt komolyan meg is szorongatta a Barcelonát. Ez azt mutatja Puel nem hülye a játékhoz, pontosan tudta, mivel lehet eredményt elérni a katalánok ellen, tett rá, hogy a pálya felborul, és Messiék a szokásos kézilabda-taktikát alkalmazva járatják keresztbe a labdát 35 méterre a kaputól, inkább arra figyelt, hogy ennél közelebb ne jussanak, és közben veszélyes kontrákkal riogatta a Valdes produkciójától egyébként is holtsápadt Barca-drukkereket. Ez egy meccsre jó is volt, de a franciák továbbjutási esélyei nem csak a hazai pályán kapott gól miatt mondhatók szolidnak. Hiába fog hiányozni néhány fontos hátvédje a katalánoknak, talán ezúttal nem lesz rájuk szükség, a Lyon pont ugyanazzal fog próbálkozni, amivel hazai pályán, és ne lepődjünk meg, ha egy-, vagy kétgólos hátrányban sem adják fel a kontrajátékot. A reményt természetesen Benzema és Juninho éltetik, de ha a sokan kedvelik is a Lyont, talán mindenkinek örömére szolgál majd, hogy a Barcelona jut a legjobb nyolc közé.

A Portónak már Madridban is nyernie kellett volna, szerintünk izgalommentes meccsen tovább is jutnak, az Atléti ugyanis fel tudja fújni az arcát egy-egy meccsre, de a jelentősebb sikerek küszöbében rendszeresen pofára esik. A Porto kiejtése nem tartozna a csúcsbravúr-kategóriába, úgy viszont már igen, hogy gyakorlatilag csak idegenbeli győzelemmel juthatna tovább a spanyol csapat köszönhetően a hazai 2-2-nek. Portugália becsülete megmentésre vár!