A spanyol csapatok látszólag a bajnoki versenyfutás felé fordultak. A Deportivo és a Valencia kiesése önmagában nem meglepetés, viszont a mód, ahogyan elintézték a La Liga két reprezentánsát, cseppet sem dicsérhető. Ítéletet csak azért nem mondunk a teljes mezőny felett, mert a Bajnokok Ligájában még lehet egy kicsit kozmetikázni az eredményen. Mert a mutatott játékon nem nagyon lehet. Sőt ha kíméletesek akarunk lenni, akkor csak a búcsú tényével foglalkozunk, és nem tekintünk a nyeretlenül lejátszott nyolc kupamérkőzés mögé. De mi nem vagyunk kíméletesek és szétkürtöljük mindenfelé, hogy a hat kupacsapat közül legalább öt nem szólhatna egy szót sem, ha megalázó mértékű vereséget szenved. A Villarreal is csak azért maradt ki a szórásból, mert görög riválisa meglepően le van maradva a dán és ukrán élcsapatoktól. Válságról kizárólag amiatt nem beszélünk még, mert az ősz folyamán a Basel és a BATE Boriszov gárdáját is megtanították kesztyűbe dudálni. A világ viszont kegyetlen, az őszi sikerekből már télen sem lehet megélni, nemhogy tavasszal. Erre a legjobb bizonyítékkal a portugál bajnokság tavalyi ezüstérmese szolgált, amelyik simán továbbjutva csoportjából irtózatos pofonba szaladt bele. A La Liga folytatódott, de létjogosultságát mindössze egyetlen érvvel tudjuk indokolni: a spanyol bajnokság azért lett kiírva idén, hogy a Real Madrid is tudjon valahol győzelmi sorozatot építeni. Esett 28 gól. Tovább után részletek:

Úgy kezdődött, hogy Johan Cruyff örült az Espanyol elleni vereségnek, míg Eto’o felháborodva panaszolta, hogy csak a bírók tudják megveretni a Barcelonát. Azt nem tudjuk, Johan Cruyff mit gondol most, de a kameruni csatár nyilatkozata már határozottan viccesnek tűnik. Mindenki veszíthet. Formahanyatlásra, bíróra vagy szerencsétlenségre hivatkozni lehet, de néha célszerű megállni és átgondolni az előző pár hét történéseit. A Barcelona remek őszt tud maga mögött, egész Európa arról beszélt, hogy mennyire látványos és eredményes az, amit a katalán csapat játékosai művelnek. A teljesítmény mindenképpen dicsérhető, hiszen Guardiola csapata tehet legkevésbé arról, hogy igazán nehéz feladat elé nem állította senki egészen február közepéig. A listavezető és őszi ellenfelei között tátongó szakadék meglétét ezután sem vitathatja senki, csak egy kicsit módosítani kell a kiemelkedés mértékén. Az nem kérdés, hogy a Vicente Calderonból manapság szinte csak az nem távozik ponttal, aki nem akar tenni érte. Még a Porto edzője is vereségként élte meg, hogy nem tudtak győzelemmel távozni Madridból. Szavait vitatni megint csak nem érdemes, mert a portugálok minden tekintetben jobbak voltak a hazaiaknál, csak egy Victor Valdesnél is rosszabb kapussal és szégyenletesen gyenge helyzetkihasználási mutatóval rendelkeznek. Ezzel párhuzamosan a Lyon mestere azt találta mondani, hogy nagyon sajnálja, hogy nem tudták legyőzni a kiszámítható Barcelonát, mert megérdemelték volna. Guardiola most törheti a fejét, hogy mi is történik a csapattal, amit játékosa szerint kizárólag a játékvezetők tudnak megveretni. Hétvégén a bíró velük volt. Sokáig úgy tűnt, hogy a szerencse és Forlán is, hiszen miközben az uruguayi az év ziccerét fejelte mellé, az ellentámadásból Henry megszerezte a vezetést. Az Atlético viszont váratlanul feltámadt és győzött. Talán szerencsésebb lett volna, ha ősszel történik mindez, mert akkor a spanyol csapatokra, valamint a Baselre mért csapások nem lettek volna túlértékelve. Innentől fogva nincs mese, győzni kell. Már csak az a kérdés, hogy a Mallorca elleni esetleges kupatovábbjutást kiemelkedő eredményként vagy kötelező sikerként kezelik a játékosok. A tapasztalat azt mutatja, hogy előbbiből nem volt sok idén. Hacsak nem számoljuk az egyszeri és megismételhetetlen teljesítmények közé akármelyik Sporting legyőzését, a Deportivo kiütését vagy a Real Madridra mért szűk zakót. (Atlético – Barcelona 4-3) Merthogy a bajnoki címvédő ismét nem tudott átlépni a saját árnyékán. Mármint nem azzal van a gond, hogy nem volt képes legyőzni a Liverpoolt, hiszen ez a bravúr az Atlético Madridnak sem sikerült. Inkább azzal van problémánk, hogy semmit nem mutattak abból a parádéból, ami a Gijon vagy a Betis ellen jellemezte őket. Ha valaki csak Raúlék szerdai mérkőzését látta, joggal kérdezheti, hogy miként tudtak ezek tíz mérkőzést nyerni zsinórban. Mondhatnánk, hogy olyan mákkal, mint most az Espanyol ellen, de azért az előző két bajnoki góltermése után ez nem feltétlenül lenne korrekt. Az igazság az, hogy vannak ellenfelek, akik ellen Higuaín, Robben, Sneijder, Guti vagy Gago világklasszisnak tűnik. Meg vannak olyanok is, akik ellen nem. Spanyolországban előbbiek vannak többségben, Európában utóbbiak. Az említett játékosok szerencséje, hogy nyertek két bajnokságot zsinórban, mert minden más esetben már régen visszazavarták volna őket holland vagy argentin nevelőegyesületükhöz. Jelenleg négy pont választja el őket attól, hogy nyerjenek maguknak még egy évet, bár valószínűleg ez sem menti meg őket Florentino Perez elbocsátó szép üzenetétől. Ezen az sem változtathat, ha valami véletlen folytán sikerülne győzniük Liverpoolban, amire sok esély nem mutatkozik, mivel a játékosok több szempontból sem megfelelőek a küldetés teljesítésére. A taktikai és technikai hátrányt még lehetne valahogyan kompenzálni, de emberi tartás nem alakul ki két hét alatt. (Espanyol - Real Madrid 0-2)

Igazságtalanok voltunk a Deportivoval szemben, hiszen a barcelonai mérkőzésükön látszólag nem akartak semmit csinálni, míg most nem csupán le akarták győzni az Aalborgot, de a háromgólos hátrányukat is szerették volna ledolgozni. Nem sikerült. A kiesés egy második - nagyon csúnya - zakóval párosult. A dánok sikerének értékét tovább növeli, hogy a Deportivo begyűjtötte a három pontot idegenben, így már csak egy győzelemre van a Bajnokok Ligája indulástól. A galíciai drukkerek most imádkozhatnak, hogy a kedvencek még véletlenül se érjenek oda, mert arrafelé csak komolyabb ellenfelek lesznek. Sikerélménynek meg még lehetősége sem. (Numancia – Deportivo 0-1) A Valencia szurkolói is hasonló dilemmában lehetnek, hiszen a jelenlegi keret is elég szomorúságot okoz eredményeivel, így kétséges mire számíthatnának egy gyengébb csapattal. Pedig már gyülekeznek a keselyűk, mert a játékosokat az égvilágon semmi nem motiválja. Papíron Baraja, Albelda és David Silva kölcsönözhetett volna némi tartást a vezér nélküli csapatnak, de talán nem véletlen, hogy Unai Emery egyszerre kapta le őket a pályáról. A Valladolid meg köszönte szépen és hazavitte a három pontot. Gratulálunk hozzá! (Valencia – Valladolid 1-2) Az Osasuna csak egyet rabolt, de az is nagyon fontos a jelenlegi helyzetben, amikor már csak egy csapatnyira vannak a bennmaradástól. Persze kiszámíthatatlan, hogy melyik rivális megelőzhető, mert sokan elérhetetlennek tűnnek, aztán mégis csak egy győzelemnyi távolságra vannak. A mezőny sűrű és a hazai pontvesztésével a Racing is becsatlakozott a küzdelmekbe, bár helyzete annyiban egyszerűbb, hogy nem az utolsó öt fordulóban kell az éllovasokkal játszaniuk. Vadócz Krisztián ismét csak pár percet kapott, de ez is bíztató, hiszen Camacho Osasunája már nem fegyvertelenül áll a riválisok kereszttüzében, hanem például egy gólképes Pandianival. (Racing – Osasuna 1-1) A Málaga egy hete került olyan pozícióba, hogy elkezdjünk a jobbnak gondolt csapatok feletti diadaláért szurkolni. Rajongásunk nem hozott szerencsét, mert kedvenceink egyből egy olyan bírót fogtak ki, amelyik még a Barcelonát is képes lenne megveretni. Az újonc viszont nincs egy szinten a katalánokkal, így az egyszerű drukker számára maradt a gólnélküli döntetlenbe vetett hit és a remény, hogy a Recreativo nem azért tart ott ahol, mert nincs szerencséje. Jelentjük, nem azért. Akárhogyan számoljuk a huelvai pontok jelentős része született emberelőnyös szituációkban, és ez az eredmény  is megérdemeltnek mondható. (Málaga – Recreativo 0-2)

A Sevilla is az elégedettség megérdemelt érzésével utazott volna haza Bilbaóból. Azonban a hétközi kupamérkőzés még tartogathat meglepetést számukra, mert az Athletic látszólag jól próbálta titkolni erényeit és játékosait az andalúzok elől, nehogy a Deportivo sorsára jusson. Ugyanis Valerónék kísértetiesen hasonló helyzetben (a két kupameccs között egymás elleni bajnoki) egyre komolyabb vereségekbe futottak bele. Az első két lépcsőfokra ezúttal is felléptek a csapatok, már csak az a kérdés, hogy a Bilbao ki tud-e törni a neki szánt szerepből. (Athletic – Sevilla 1-2) Azért kíváncsiak lennénk, hogy ha kicserélnénk Higuaínt Negredora, akkor melyikük lenne hasonlóan eredményes. Az argentin csatár nagyon termékenynek bizonyul, amikor az övénél gyengébb csapatokkal találkozik, de abban a pillanatban, ha egy kicsit komolyabb ellenfél kerül az útjába, már akadozik a gépezet. Negredo ilyen szempontból könnyebb helyzetben van, mert jelenleg ő jelenti a különbséget az Almería és ellenfelei között. Valószínűleg menne neki ez akkor is, ha olyan zsugások nem tömnék labdával, mint például Guti. A Getafe hiába próbálkozott, hogy a maga javára fordítsa a mérkőzést, ha az ő Uchéjuk vagy Soldado nem csak fizikailag marad el Negredotól, hanem hatékonyságban is. Jelentősen. (Almería – Getafe 2-1) Cazorla nagyjából egy éve nem csinál semmit. Tavaly tavasszal volt egy olyan periódusa, amely a spanyol válogatott tizenharmadik számú mezőnyjátékosává tette, de azóta nem igazolta klasszisát. Látszott, hogy ő maga gyorsan ügyes, míg játéka ügyesen gyors, de jóval többet vártunk tőle néhány fantáziadús, de erőtlen betörésnél. Egészen Sevilláig kellett utaznia, hogy újra bizonyíthasson egy olyan góllal, amely a Camp Nou kivételével minden pályán hatalmas találatnak számítana. (ott Victor Valdes potyája lenne) A spanyol középpályásnak meg is jött a kedve a játékhoz és nem sokkal később rá is kontrázott nem mindennapi találatára. A zaragozai kiesést feledtetni kívánó Sergio Garcia és Oliveira segítségével azonban a Betis egyenlíteni tudott, ami csak azért fontos, mert még mindig jobb hármas holtversenyben a legrosszabb bennmaradó helyen állni, mint egyedül. Az élvezetes mérkőzéssel mindenki jól járt, de a döntetlennel egyik csapat sem került közelebb a céljához. (Betis – Villarreal 2-2) Alig tíz éve, hogy a Mallorca KEK döntőt eredményező büntetőpárbajt vívott a Barcelonával. Idén már az elődöntőben összepárosította őket a sorsolás, de az esélyeiket még az sem növeli, hogy váratlanul fölényben játszottak és győztek Gijonban. A hét közepén akkora technikai és taktikai lemaradást kellene kompenzálniuk a szigetlakóknak, amilyet még a Valenciának sem sikerült a méltán híres ukrán rivális ellenében.(Sporting - Mallorca  0-1)