Lépéselőnyben az angol jégkorongfutball az olaszos párbajtőrvívás ellenében. A spanyol kupacsapatok felett viszont egyenesen égett szag terjeng, pedig Benitez sem a régi már, egy nyomorúságos döntetlent sem tudott összehozni, a Villarrealnak meg huszonhárom löket is kevés, szégyenszemre Pires apónak kellett bevetnie rozzant csontjait Egyetlen csapatként a Bayern tudott továbbmenni, a zseléhuszárok igazán szólhattak volna, hogy a pályaválasztói jogtól kezdve az egész miskulanciát feladják ahogy van, ők ebből nem kérnek. Maximálisan rácáfoltak a csapatok arra a - már-már dogmának látszó - tézisre, hogy az odavágókkon szinte semmi nem dől el soha, igazából le sem kellene játszani őket. Az európai értelemben vett játék szó most annyira nem fontos.

Benitezről jól tudjuk, mi sokféle és súlyos bűnökig alacsonyodott le ez idáig. Azt is tudtuk, hogy Juande Ramos – ha angol földre téved – nem excellál hadvezérként, mint az már Londonban is kitetszett, de hogy egy országnyi szemforgató pápistával a háta mögött se tudjon ellenállni az Antikrisztus világának és a nyomában járó Hamisprófétáknak, az azért meglepő. A kígyó magva termékeny táptalajra hullott a Bernabeuban, a Real Madrid pedig szánni való futballal büntette naiv híveit.

Nem nagyon megy ez a tudatos csapatépítés dolog Madridban, az egyetlen állandóságot a középszer jelenti, hiszen Marcelo-Gago-Diarra ugyanarra képes - azaz nemképes - mint egy Drenthe-Sneijder-van der Vaart változat, hatékonyságuk Kuyt ballábával vetekszik. Ha egy disznó orrába aranykarikát teszünk, az még nem lesz királyi falat.

Csapnivaló meccs volt, Robben, Ramos meg Alonso és Benayoun ugyan néha bepróbálkoztak a focival, de azért minden öt percben volt két jelenet, amit szégyelltünk volna a Dések ellen nyolcadikban. A Real olyan volt, mint a Liverpool szokott: nem tudtak mit kezdeni a labdával, pedig az többnyire náluk volt, a Pool meg miután rájött, hogy itt nincs mitől tartani, igazából tartalékolt az Anfieldre. Gerrard – és a lehető legkevesebb cécó – nélkül hajtották félre az útjukba akadt csenevész egyedeket és még a meccset is sikerült behúzni, bár fogadni mernénk, Rafa istenigazából 1-1-et szeretett volna játszani, de a Real még ehhez is kevés volt. Otthon stabilan gyenge a Pool, csak nehogy megzavarja őket az előny. (Real Madrid – Livercool 0-1)

Hasonló arányban tromfolt a Chelsea is, ami nagy durranás, mert mintha csak tegnap lett volna, hogy az olaszok focizni tanítgatták őket, most meg azon imádkoznak, hogy valahogy meglegyen a továbbjutás. Nessun maggior dolore che ricordarsi del tempo felice nella miseria – nincs nagyobb fájdalom, mint boldog korunkra emlékezni a szerencsétlenség közepette, mikor még edzőnk is az ellenfélnél garázdálkodott. A Chelsea húsz percre volt hitelesítve, ennyi elég is volt, hogy kihasználjanak egyet az erre az időszakra időzített három Legrottaglie-baki közül, aztán visszavonulót fújtak.

Egy Sanyi bomba utórezgése megébresztette a Juvét is, és mint nehézkes köd, áthömpölygött az ellen térfelére, de komoly áttörésre nem futotta. A második félidőben viszont meglepően konstruktív játékkal jelentkezett a Juve, és bár a már unalomig ismert hibák most is jelentkeztek, nem lett volna érdemtelen az egyenlítés, a Chelsea színtelen-szagtalan biomasszájából egyedül Cech volt dicsérhető. Ha helyzetkihasználásban tudnak javulni talján feleink, akkor Torinóban ránk köszönthet a hosszabbítás. Mindenki szégyellje magát, akinél többet futott Nedved – azaz mindenki szégyellje magát, mert Pavel futotta a mezőnyben a legtöbbet. (Chelsea – Juventus 1-0)

Amolyan torszülött-formának tűnt ez a Sporting – satnya, aszott és kórságos futballt produkáltak, egy közepes erőbedobással játszó Bayern gyakorlatilag elpusztította őket. Ezzel a mentalitással nem is értem mire számítottak, egy tisztességes Bundesliga csapat 0-2-nél csettint, hogy most kezdődik igazán a meccs, ezek meg lementek kutyába már az elején, pont úgy, mint azt az Arsenal-Portón már láttuk. A portugálok hajmeresztően gyenge összjáték mellett, ordas, tátongó lyukakat hagytak a védelemben – végül is csak az ellenfél három legveszélyesebb emberére nem sikerült figyelni - az öt szőrméért maguk mentek a vásárba, a Bayernnek meg sem kellett izzadni. Természetesen Ribéry vitte a prímet a bajoroknál, aki előbb agyérgörcsöt kapott Luca riasztóan gyenge összjátékától, majd első dühében félpályáról beszaladt a kapuba és felbőrözte Tiago kapust – egyedül a jobbján feltűnő Tonitól riadt meg kicsit. Negyed órával később Klose beszerkesztett egy lesgólt, ettől pedig teljesen paff lett a Sporting, és egy sokat látott kurtizán egykedvűségével tűrték, hogy a Bayern kedvét töltse rajtuk. (Sporting – Bayern 0-5)

A spanyol csapatok mundérját a Villarreal menthette volna, de Galinovic kivédte a szemüket. A Panathinaikos nem árult zsákbamacskát, és öt védővel a kezdőben jelezte, nekik bizony eszük ágában sincs ma este futballozni. Rossi, Ibagaza és Llorente még így is versenyben kerültek helyzetbe, de rendszerint rossz megoldást választottak, máskor Galinovic védett bravúrral, túlkombinálták, beleléptek a védők, a kapufa mellett csorgott ki, egyszóval a töketlenkedés teljes tárházát felvonultatták – cserébe Karagounis súvasztott nekik egy középtávolit. Nem sokkal később ugyan összejött az egyenlítés egy elég suta, de teljesen jogos tizenegyesből (Rossi simán begurította), de ez az eredmény a görögök álmainak netovábbja, a Villarreal pedig teljesen hiábavalóan borította rá a pályát a vendégekre. Képességeik alapján nem mérhető össze a két csapat, így aztán a visszavágón is hasonló meccsre számítunk ádázul védekező görögökkel, és kínkeserves spanyol továbbjutással. (Villarreal – Panathinaikos 1-1)